You didn't see that coming

30%

Minden ember életében eljön az a pillanat,amikor egy elágazáshoz ér. Döntenünk kell,jobb vagy bal,fény vagy sötétség,biztonság vagy félelem,és nem tudjuk hogy melyik út mit takar. De rálépünk valamelyikre,mert menekülünk. Múlt,család,fájdalom..emberi problémák. Ehhez a ponthoz értem,ahol a fényt választom egy remélt útvonalon. Bárhogy kerestem a pro és a kontra érveket nem segített. Annál inkább a közérzetem. A Toronyban vagyok két napja mióta vissza jöttem. A szobámból nem mozdultam ki,ha pedig megpróbáltam rögtön vissza is fordultam Pietro miatt. A gyűlölet gyenge lángja perzselte a kanócot és nem tudtam mit kéne tennem,hogy kéne leállítanom a folyamatot. Álmatlansággal küzdöm. A reggel arra ébredtem,hogy fulladozom,konkrétan nem kaptam levegőt,aztán egy fél órás fázis késéssel,de megeredtek a könnyeim. Nem éreztem jól magam itt. Ezért döntöttem úgy ahogy. Haza költözöm. Reggel Tonynak,Steve-nek és Natashának közöltem a hírt. Marasztaltak legalább arra az időre,amíg gyógyulófélben vagyok. Megköszöntem kedvességüket,de visszautasítottam,mondván honvágyam van.Ami igaz is volt. Szörnyen hiányzott a kis lakásom,ami tele volt roskadásig könyvekkel.
Mélyet lélegezve zártam be a bőröndömet. Minden ruhám belefért egyetlen egy kicsinyke bőröndbe. Kiürítettem a szobát,az ágyneműt lehúztam,beletettem egy szennyes kosárba,s leoltottam a villanyt.
-Viszlát Torony.-suttogtam a sötétségbe.

£

A garázsban vártam Tonyra. Taxit akartam hívni,de azt mondta az ő autói kényelmesebbek. Egy fekete Porsche előtt álltam. Végig nézve a garázs tartalmán talán ez volt a legszerényebb járgánya.
-Nos Ms. Lewis vár ránk Új-Mexikó.
-Vigyen az új világba Mr.Stark.
-Hé!-vigyorodott el.-Még ott a tűz a szemeidben.-mutatott rám,majd kinyitotta a felém eső ajtót. Épp beakartam szállni,amikor megszokásból az orrnyergemhez nyúltam,hogy feltoljam az eszközt,de nem volt ott. Ekkor édes rém képek villantak be elmémbe.
-Basszus.-morogtam.
-Mi a baj Darcy?
-Fent hagytam a szemüvegem. Mindjárt vissza jövök.

£

Azzal nem volt baj,hogy fent hagytam a szemüvegem,annál inkább az,hogy épp kinél van. A szívem idegesen verte a maga ütemét,tenyerem nyirkos volt. Az ajtójánál álltam,s kopogtam. Szinte azonnal kivágta az ajtót. Meghökkentő volt. Szemei alatt sötét karikák uralkodtak. Látszólag fáradt volt,látása pedig tompa.
-Darcy,te mit..
-Bent van a szemüvegem.-biccentettem szigorúan a szobája irányába,erre ő kilökte az ajtót s intett nekem,hogy menjek be.Körülnéztem a kis szobán,ami magával hordozott minket,legalábbis a közös jó emlékeinket. A sarokban láttam meg a szemüvegemet.Oda sétáltam,ő csak állt az ajtóba összefont karokkal,s a körmét rágta. Fekete edző pólóban volt,szürke tréning nadrággal. Leakartam hajolni,de sebeim miatt nem ment,akaratlanul is de felszisszentem.
-Hagyd.Majd én.-mondta a hátam mögül,s a derekamnál fogva gyengéden arrébb tolt. Lehajol,s felvette a szemüvegemet,pólójával lassan meg tisztította a lencsét,s lassan rám helyezte. Futólag végig simított az arcomon,de én hirtelen húzódtam el tőle. Nem akartam a bűnbánatát,nem akartam az érintéseit.
-Beszélnünk kell Darcy.-lépett felém egyet.
-Sajnálom,de mennem kell Tony már vár rám az autóban.
Pietro a hír hallatán összevonta szemöldökét.
-Hova mentek?
-Tony haza visz.
-Itthon vagy.-értetlenkedett tovább.
-Pietro elhagyom a Toronyt...elmegyek.-vágtam hidegen szemeibe az igazságot.-Nem érzem magam biztonságban,és..-itt meg akadtam. Tényleg ezeket a szavakat akarom hozzá vágni,ekkora bennem az ellenszenv? A válasz sajnos igen volt.
-És?-kérdezte rosszat sejtve.
-Emlékszel,amikor azt mondtam,hogy veled érzem magam biztonságban?
A hangom remegett,s közel álltam a síráshoz. Ő aprót bólintott,majd még egyet lépett felém. Mintha csak egy állat lennék,aki ha neszt hall elfut.
-Már nem érzek így ugyanis rettegek tőled. Ezeket a lila foltokat a nyakamon,nem az elrablóm tette,hanem te. Félek,hogy megint megtörténik. Távol kell lennem tőled.
-Darcy..ne..ne mond ezt.-lépett még egyet felém,s karomért nyúlt,hogy megölelhessen,de elrántottam előle,ezzel fájdalmat okozva magamnak. Az ajtóig hátráltam.Ő csak megrökönyödve bámult.-Nem tudnálak újra bántani,előbb ölném meg magam. Kérlek hallgass rám,maradj.
-Rád hallgatok Pietro. Azt teszem,amit akkor mondtál,amikor felraktál a repülőre. Haza megyek.
-Az istenért Darcy!-fakadt ki,s fellökte az íróasztala székét.-Itt meg tudunk védeni és..
-Gyűlöllek.-vágtam indulatosan a szavaiba. Azzal hátat fordítottam neki,s kinyitottam az ajtót,ami azonnal be is csapódott. Pietro tenyerét hozzávágva akadályozott meg.Éreztem,ahogy meleg lehelete végig szántja bőrömet,s éreztem ahogy ajkai a nyakamhoz érnek. Lágy csókot nyomott a zúzódásra,majd lassan,fájdalmasan lassan elhajolt,s a fülembe suttogott perzselően.
-Nem baj,majd dolgozunk rajta.