You didn't see that coming

53%

Másnap reggeli után a szüleim kicsit sem feltűnően szétválasztottak minket. Pietro apámmal tartott a garázsba,hogy autót szereljenek,én pedig Anya társaságát élveztem a hétvégi örömökkel együtt. Mindig mikor hazaérkezem elővesszük a fotó albumot és nosztalgiázunk. Apa ilyenkor mindig távol marad,nehogy Anya rá hozza a sírást. Apa ha rólam van szó és a gyermek koromról furcsán elérzékenyül és alig akar elengedni,mikor véget ér a látogatásom.
-Szívem na és hogy van Jane?-kortyolt teájába Anya érdeklődően. Felhúztam a lábam a kanapéra és úgy válaszoltam.
- Jól van,most épp egy kutató munkát végez,én meg szabit kaptam.
Anya mustrálni kezdett,azzal a jól ismerlek tekintettel,amit csak egy édesanya tud produkálni.
-Mondcsak mióta végzi ezt a kutató munkát?
-Két hónapja.-sóhajtottam,s már akkor tudtam,hogy ebből az egyetlen egy kis sóhajból megtudott mindent. Hiányzik Jane,és fáj hogy így elfeledkezett rólam. Ha nem lenne Pietro velem magányos lennék,bár még így is rám tör néha az érzés. A leghihetetlenebb az egészben,hogy nem két hónapnak tűnik,inkább egy évnek.
-Mesélj mi történik veled mostanság?-fogta meg Anya a kezemet.Elgondolkodtam.
Ez idő alatt megismerkedtem a Bosszúállókkal,s bajba kerültem a Maximoff testvérekkel,majd meglőttek,eltünt Wanda,összevesztem Pietroval,elraboltak,eltemettek,ott hagytam a Bosszúállókat,megismertem Craiget,összejöttünk majd bankrabló lett és szakítottunk,közben visszakerült az életembe ez a szőke barom. Na és persze ott van még Tracy és Rumlow is,aki miatt a szüleim házáig menekültem. Na igen ezt nem árulhatom el neki,mert bár nincs pisztolya,de elszaladna egy fegyver boltba és még a mai nap folyamán lelőné Pietrot,aztán elkergetné őt,én pedig szobafogságot kapnék egész életemre.
-Semmi érdemleges nem történik Új-Mexikóban.
-Sose értettem miért élsz ott. Olyan meleg van.
-Itt pedig túl hideg. A tavasz végén vagyunk,itt pedig a hó fog esni. Mondjuk most jó idő van,de tegnap.. Kiakasztó.-adtam választ neki,ő pedig elcsendesedett. Az albumot kezdtem tanulmányozni,de éreztem a kérdő tekintetét. Lapoztam egy oldalt az albumban.
-Kérdezz.-néztem rá kedvesen,mire ő mint egy kislány belevágott.
-Na és tényleg nem vagytok együtt?
-Nem Anya tényleg nem.-mosolyodtam el,mert panaszosan fújtatott egyet.
-Semmi nincs köztetek? Egy kis ez? Egy kis az?-mutogatott ujjaival először az ajkaira,majd pedig lentebbi területekre. Hangosan felkacagtam a tinédzser viselkedésére.
-Na jó válaszolok neked Anyukám,de..!-emeltem fel a mutató ujjamat.- Utánna lezárod a témát,rendben?
-Az attól függ,mit mesélsz nekem.
-Csattant már el csók.
Anya úgy nézett rám,hogy csak ennyi? -Volt tapi is.-adtam be a derekam,mire ő felvisított.-Anya. Anya!-állítottam le gyorsan-Nincs köztünk semmi és nem is lesz,ő egy nagyon jó barátom.
-De az a fiú ÚGY néz rád.
-Már te is kezded?-csattantam fel.
-Apád is észrevette?-kérdezte izgatottan.
-Na jó megyek főzök egy kávét.-hagytam a nappaliban anyámat,aki már a két szerelmes párt énekelte az orra alatt.

%

Denver napjai hűvösek voltak az év ezen szakaszában,ám a mai nap más volt. A nap sütött,s a jó idő át járta a várost. Mintha a Lewis szülők tervéhez lett volna igazítva. Ugyanis az idős pár szívén viselte a fiatal lányuk szerelmi életét. A terv az volt,hogy az esti mulatságra elrángatják a lányukat és a vendégét,de először tudniuk kellett,hogy miként éreznek egymás iránt a fiatalok. Így a Lewis szülők reggeli után elragadták a csemetéket. S míg Lewis mama a tulajdon lányát faggatta,addig Lewis papa a fiatal férfit tanulmányozta. A garázsban szereltek egy régi rozoga autót. A férfi tudta,hogy ez az autó sose fog már beindulni,de ezt a fiatal fiú nem is sejtette.
-Na és fiam hogy ismerkedtél meg a lányommal?-kezdeményezett beszélgetést az idősödő férfi. A szőke fiú lefagyott,hisz mit mondhatott volna,hogy Darcy főnöke egy másik bolygón tartózkodik épp,ezért a lány ledobták megörzésre a Bosszúállókhoz. Na nem. Ezt nem oszthatja meg a férfival,Darcy különben is megfojtaná ezért.
-Fellöktem őt véletlenül. Egy találkozóra siettem,de késésben voltam,szóval nem álltam meg. A sors fintora volt,hogy közös találkozóra mentünk. Kiderült egy a baráti körünk. A lánya volt az első olyan nő,aki ordítozott velem.-vakarta meg a tarkóját szégyellve.
Pietro Maximoff elmosolyodott,a férfi pedig nevetett. Büszke volt a lányára,bármit is csinált. Örült,hogy ki tudott állni magáért. A beszélgetés még csak az elején tartott de az édesapa már tudta,hogy a szőke férfinek nem közömbös a kicsi lánya. Feltünt neki az a mosoly,amit Pietro eresztett meg,mikor a találkozásukra gondolt.
-Bocsáss meg,hogy megkérdezem,de van valami kettőtök között?
-A lánya nagyszerű,de ez bonyolult. Lehetett volna a dologból akármi de elszúrtam. Jelenleg elég,hogy mellette lehetek.
Az idősödő férfi elfordult Pietrotól,arcán mindenttudó mosoly játszott,s tudta a fiú megérdemli a lányát.