You didn't see that coming

23%

-Tony készen állsz?-beszélt adóvevőjéhez Steve.
-Berepülök.-csatlakozott rá Vasember a quinjet hamgvezérlésére,így mi is hallhattuk főnököm hangját. Furcsa izgalom járta át a testemet. Szívem az adrenalin hatásától őrült tempóba vert. Kapkodtam a levegőt,nyirkos tenyeremet a nadrágomba töröltem.
-Mit szólnátok,ha vacsira kebab lenne?-hangzott fel újra főnököm hangja,bár mellé hatalmas ricsaj is járt.-Légi erő nagyjából tisztázva,indulhattok. Vízióval fedezünk.
-Akkor írjunk történelmet!-lépett mellém Clint,ijját kezébe vette,s rám kacsintott.
-Hozzuk haza a nevelt lányomat.
-Nem félted őt?-kérdeztem rá.
-Jobban féltem azt a HYDRA-s srácot,aki átverte.
Abban a pillanatban majdnem felnevettem,a helyzet ellenére is,mert a férfi szarkasztikus humora most helyén valónak tünt,s úgy éreztem,hogy ha ő nem haragszik ezért az incidensért,akkor talán nem én voltam a hibás a történtekért.Muszály volt el tüntetnem  mosolyom,mert Pietro mellém lépett.A hűs légkör miatt oldalra néztem. Steve már a repülőt nyitotta,de még küldött Nat felé egy bizalmas pillantást. Clint a terv szerint Steve-hez csapódott,s várták,hogy a quinjet kinyíljon. Sólyomszem hátra nézve csak annyit mondott Pietronak:
-Ésszel.-A szőke srác álla megfeszült,de tisztelettudóan bólintott egyet.
Azzal kiléptek a repülő teréből. Clint egyből egy nyilat lőtt ki a gyár falára,majd egy gombot benyomva íjján,már az épület teteje felé tartott,kikerülve a golyózáporokat. Kisebb HYDRA csoport várt minket.A hangzavar,ami körülvett szörnyű volt,a lövöldözések miatt porfelhő lepte el a csatateret,ami a fehér sivatagi homok miatt,enyhén úgynézett ki,mintha köd lett volna. Steve még le se tette lábát a talajra már dobta is a pajzsát. Fegyvere először csak pár katonát kapott el,majd egy katonai kocsinak csapódva irányt változtatott s további embereket intézett el a pajzsa. Ő míg vissza nem érkezett hozzá szeretett jelképes fegyvere,addig Natashának tisztította az utat,hogy könnyedén el tudjon jutni a gyár balszárnyához. Intett felénk,hogy a kémnő indulhat,de ekkor Steve padlót fogott. Szám elé kaptam a kezem,gyomrom összeszorult az idegességtől. Pánikba estem,hisz ki az a férfi,aki egyáltalán be tud vinni egy ütést Amerika büszke hősének.Natasha már majdnem kiért a repülő teréből,amikor is a támadó férfi jelenléte megtorpanásra késztette. Fekete Özvegy ismerte a férfit.
-Rumlow!?
Kapitány félig feltornázta magát,de a férfi ökle újra lecsapott. Pietro fújtatva indult meg,de Nat leállította,tenyerét a mellkasára fektetve.
-Ne! Maradunk a tervnél.
A vörös hajú elszánt nő a headsetet bekapcsolva kért segítséget a légi erőnktől.
-Vízió,van egy kis akadályunk.
Steve állásba rúgta magát,majd felénk kiálltott.
-Megoldom! Ő az enyém.
Rumlow felé fordult,majd bevitt egy erős jobb horgot.A férfi feje balra fordult,de Steve nem volt rest bevitt egy ball horgot is. Rumlow feje most jobbra dőlt,de összeszedve magát öklét a Kapitány fele lendítette. Rogers lehajolt,majd egy oldalrúgással a bordáját célozta meg. A férfi a földön volt. Vízió is leérkezett hozzánk,s a többi katonát vette pátyolgatásba Clinttel együtt. Nat is megindult a gyár felé. Már majdnem minden nehézség nélkül bejutott,amikor is egy őr visszahúzta az ajtótól. Az egész testem mozdult feléjük,de leállítottam magam. Hisz nekem nincs erőm,sem katonai hátterem. Haszontalan vagyok.
Az őr lefogta Nathasát,de talpra esett volt,s a gyár falára mászva teljesen kitudott bújni a férfi tartásából. Ekkor az ügynöknek csapódott a pajzs. Steve megvédte a nőt. Ő és Rumlow még mindig  egymást kerülgették. Fekete Özvegy eltünt a gyár ajtajában,ami hangzavart s csata kiálltásokat idézett elő. Elmosolyodtam a csapat összjátékán. A pillanat tört része alatt vágódtam a quinjet falának. Derekamon Pietro keze pihent,a fülem zúgott,s a karomba újra fájdalom nyilalt,de nem ez volt a legfájdalmasabb momentum a jelenetben,nem is az hogy lőttek ránk,hanem hogy a szőke srác gyengéden tartott. A szívem szakadt belé. Hirtelen ragadott meg,mintha számára is nyilvánvalóvá vált volna a kedvessége,s újabb gyors pillanatokat követve már nem is a repülő falának nyomott,hanem egy folyosóénak. Hangosan kapkodtam a levegőt,ő gyorsan körbe nézett,de nem volt ott senki. Vissza tekintett rám. Először a szemeimet pásztázta dühösen,majd pedig lefele vándoroltak szemei,pontosabban az ajkaimra. Nagyot nyeltem. Ő zavartan lökte el magát a faltól,tőlem. Majd megindultunk. Bő fél órája menetelhettünk már,amikor hozzám szólt.
-Rossz szárnyba jöttünk.
-Neked nem furcsa,hogy elkapják az egyik Bosszúállót,és a folyosó üres? Sehol egy katona,egy őr?
Pietro megtorpant. Hátra fordult hozzám,szólásra nyitotta ajkait,de ekkor egy hangos csattanás csendült fel,s a folyosóra lépett Wanda. Haja kócos volt,s láttam rajta hogy zabos.Nyakán valamiféle öv volt,amit dühösen pattintott le magáról.Pietro odaszaladt hozzá,s ölelésébe vonta. Wanda kezéből kisett az eszköz,s hangosan csattant a földön,mikor viszonozta bátyja ölelését.
-Hogy..jutottál ki?-mormolta Pietro?
-Bátyus képzeld van ez az erőm..-humorizálta el a helyzetet,majd kinyitotta szemeit. Tekintete rám vándorolt.
-Darcy!? Hát te mit keresel itt?-bontakozott ki az ölelésből.
-Ezt majd később,és még számolunk!-fenyegette meg húgát Pietro,majd felkapta,s elviharzott. Bizonyára a quinjetig vitte Wandát.Egyedül maradtam. Annyira haragszik rám,hogy itt hagy egy HYDRA szálláson? Nincs mit tennem, egyedül kell a repülőig jutnom. Forrt bennem a düh és a fájdalom.A gyár kijáratánál jártam,amikor a quinjetről lelépett Pietro. Senki nem volt a harc téren. Az ellenség ájultan feküdt szanaszét,a többiek a repülőn voltak. Elindult felém. A szívem heves dobogásba kezdett. Elkezdtem futni felé. Hirtelen kezeket éreztem a derekamon,majd hallottam Pietrot,aki a nevemet ordította,s a sivatag hirtelen eltünt.
Egy hangárban álltam. A kezek még mindig a derekamon pihentek. Kitéptem magam a tartásból,s elrablóm felé fordultam. Bár ne tettem volna,mert a férfi jelenléte csak problémákat fog szülni,s bajt kecsegtet,nagy bajt.
-Loki?