You didn't see that coming

37%

A pultnak dőlve kávéztam és próbáltam elűzni a bűntudatomat. Ma van a napja,hogy Craiggel randira megyek,de a tegnap történtek nem hagynak nyugodni. Lelki furdalásom volt és ez felemésztett. Nem tudtam kiverni őt a fejemből és csak az zakatolt szüntelen bennem,hogy nem tehetem ezt egyik sráccal sem. Főleg nem Craiggel. Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy nem figyeltem a forró kávémra,így mikor a számhoz emeltem megégette ajkaimat. Átkoztam magam miatta,hisz ennek következményeképp újra arra a csókra gondoltam. Igazából aznap több csók is csattant.

~

Csókjai magával ragadtak. Az incidens óta nem hittem volna,hogy lesz Pietro felé egyetlen egy szép szavam is. Erre tessék itt ülök az ablakpárkányon és smárolok a világ legnagyobb seggfejével és élvezem. Ajkai durván csapódtak az enyémeknek,úgy hogy fogaink koccantak,de nem nagyon zavart minket. Kezei combjaimra simultak,mintha mindig is ott kellene legyen. Az egész testemmet felvillanyozta,jól eső érzés járt át.Kezeim először arcán pihentek. Borostája szúrkált. Pietro félbeszakította csókunkat s a nyakamat vette célba. Oldalra döntöttem a fejem,hogy jobban hozzáférjen,kezeimet tincseibe csúsztattam. S mikor már untam,hogy a nyakamat kényeztesse,hajánál fogva húztam hátra a  fejét. Most én kezdeményeztem csókot. Egyszerűen égtek ajkaim utána. Pietro megnyalta alsó ajkamat,bebocsátást kért. Isten a tanum rá,hogy az agyam hátsó zuga könyörgött hogy ne tegyem,de a lelkem,viszont zokogott az ellenkezőjéért. Engedtem a csábításnak,viszont megszakítottam a csókot.
-Háló.-nyögtem egyet. Pietro cinkosan mosolygott rám.Egy tincset hátra tűrt a fülem mögé.
-Ágy.Értem én.-mondta,majd a fenekem alá nyúlva felkapott,s már a következő pillanatban a szobámban voltunk. Pontosabban az ágyon. Még pontosabban Pietro volt az ágyon,hátát a támlának vetette,én pedig az ölében voltam. Ott folytattuk,ahol abba hagytuk. Ismerkedtünk és megbocsátottunk egymásnak. Aztán eszembe jutott,a megbocsátás hosszú története. Aztán az,ahogy fél órával ezelőtt veszekedtünk.
-Várj!Várj.-szakadtam el megduzzadt ajkaitól nagy nehezen,mert bár ő nem akart engedni,én se akartam azt a fájdalmas távot tőle,de egy gondolat nyugtalanított.-Azt mondod azért vagy it,hogy jóvá tedd,akkor nincs is futó ügyed?
-Ez most,hogy jön ide?-ráncolta szemöldökét rosszat sejtve.
-Szóval hazudtál.-bólintottam egyet megértve mindent. Már megint játszik,de ez mégis miféle játék már megint és miért akar belerángatni,mikor már rég kiszálltam abból az életből. A szőke srác,akin ültem úgy nézett rám,mint aki nem értené ezt az egészet. Mint aki nem értene engem.
-Mintha te nem tetted volna ezt már meg.-jegyezte meg egyszerűen,aztán a felvont szemöldökömnek hála leesett neki,hogy mit ejtett ki csókolni való száján. Elhúzva a számat szálltam ki öléből. Utánnam kapott.
-Darcy én nem..
-Már megint a Wandás ügy.-jegyeztem szárazon.-De tudod,ha még mindig böki a csőrödet az incidens,akkor miért vagy itt. Miért vagy a közelemben egy mondva csinált ürügy miatt?
-Oké hazudtam és akkor?-tárta szét kezeit-Miattad vagyok itt,és aztán?-gesztikulált továbbra is - Vigyázok rád.Ez az igazság.-pattant fel ő is.
-Nem kell rám vigyázni értve vagyok? Már valaki más gondoskodott ez ügyben. Meg tudom védeni magam.-léptem tőle hátrébb,muszály volt egy kis teret adnom magamnak. Szükségem volt a józan eszemre.
-Ó na és ki tanított meg? Tán azaz anyám asszony katonája akivel szoktalak látni?
-Craig. A neve Craig és igen ő volt. Továbbá,ha ez nem volna elég,hogy elmenj innen képzeld együtt vagyunk.-vágtam az arcába ingerülten. Aztán hihetetlen dolog történt. Pietro felnevetett. Mit nevetett,egyenesen hahotázott. Még mielőtt a könnye is kicsordult volna rá ripakodtam.
-Mégis mit nevetsz?
-Ahhoz..-próbálta befejezni a kacagást,aztán erőt vett magán-..ahhoz képest,hogy "együtt" vagytok az előbb még nem úgy tünt.-nézett jelentőség teljesen az ágyamra. Elpirultam ugyanakkor,roppant dühös is lettem.
-Te támadtál le!-sipítoztam. Pietro mosolyogva lépett felém,kezeit csipőre tette,s lehajolt hozzám. Jellegzetes erdő illata megcsapott. Nagyot nyeltem.
-Na igen és ki is nyögött alattam,hogy idézem „háló”.-gúnyolódott velem,majd az ajtó felé lépdelt.-Lewis én nem megyek el,ha hancúrozol azzal az ősemberrel,ha nem. Megesküdtem,hogy bármi történjék én vigyázok rád.

~

Az utolsó kincset érő cseppet ittam ki a csészémből,majd ránéztem az órámra. Késésben voltam az edzésről. A kulcsért nyúltam,s a tükör előtt elhaladva megtorpantam. Mosolyogtam,mint egy rózsaszín felhőben uszó tinilány. Gyorsan levakartam azt a gyűlölt vigyort az arcomról,mert tudtam,hogy ez a mosoly nem a Craiggel való randimnk szól. Nem. Ez egy szélvész seggfejnek szólt.