You didn't see that coming

52%

-Tudod te milyen lesz nekem végig azt a reménykedő ábrázat figyelni napról napra,amikor rájön, hogy ez mind csak a TE agyszüleményed volt?-kiáltottam Pietrora.
A férfi rájöhetett arra,hogy ez nem  várt fogadtatást kapott,mert az arc kifejezése nem volt épp vidám. Olyan volt,mint egy megszeppent kisfiú. Felé léptem egyet,mire ő hátrálni kezdett.Én újra léptem egyet.
-Vacsoránál már a ruhámat fogja tervezni!-kezdtem el egyre jobban sarokba szorítani. A tette megtorlásért könyörgött,bennem pedig tombolt a düh. Ide se kellett volna hoznom őt.Pietro háta a falnak ütközött,én pedig már vészesen közel voltam hozzá,és ahhoz,hogy leüssem.
-Daisy..ne..-kezdte mondani valóját,de az öklömet már lendítettem felé,mire ő gyorsan lehajolt. Kezemet egy centire állítottam meg a faltól.
-Beszéljük meg.-könyörgött,majd használta az erejét,s kikerült engem. A különleges képessége miatt jobban kiakadtam,tudtam hogy ez így csak értelmetlen kergetőzés lesz. Viszont sose voltam a jól meggondoltság mintaképe. A feszültséget pedig ki kellett adnom magamból,mire anyám haza jön. Így hát megindult a kergetőzés. Nem volt kérdéses,hogy ki élvezte ezt jobban,ugyanis a szélvész seggfej még ki is nevetett és játszadozott velem. Egy idő után a dühömmel nem bírva a kanapén heverő kispárnákkal kezdtem el dobálni őt. Mondanom sem kell,eredménytelenül. Mindent eltaláltam,kivéve persze őt. A végére már lihegtem,de ő még csak akkor tartott a bemelegítésnél,incselkedett velem. Idegesített,mégis valahogy az a gyermeki öröm amit éreztetett egész üdítő volt. Tudtam,hogy mostanság nem igen volt alkalma használni hosszabb ideig az erejét,s azt is tudtam hogy ez az intenzív fél óra a mennyországot jelentette számára. A kettős érzelmemet a felháborodás vette át,amikor is Pietro a konyha felé suhant,de előtte rásózott egy nagyot a fenekemre,mire én felkiáltottam a csípős érzés miatt. Már majdnem utánna futottam,amikor is rájöttem arra,hogy a konyhából csak egy útvonalon tud kijutni és az a kanapé háta mögött volt. Mikor éreztem a szellőt gyorsan a kanapéra másztam,s azon keresztül akartam Pietrora ugrani. Viszont anya egyik pokrócába akadt a lábam és átestem a kanapén. Időzítésem remek volt,mert mikor akcióztam ő akkor suhant el épp ott,így szó szerint ledöntöttem a lábáról. Mindketten a padlón feküdtünk,vagyis én azon a barmon. Felnéztem rá. A kék szemei először a meglepődöttséget tükrözték,aztán újra ott volt a gyermeki lénye. Nem tudom meddig meredtünk egymásra,de hirtelen eltünt belőlem az az inger,hogy bántsam őt,aztán hirtelen egyszere robbant ki belőlünk a kacagás. Öblös nevetése miatt az egész teste rázkódott,s mivel  rajta feküdtem így én is hullámoztam. Kezeim a mellkasán feküdtek, homlokomat arra fektettem s úgy kacarásztunk tovább.

%

A vacsora asztalnál ült mindenki már. Apa is haza ért,s megismerkedett Pietroval,aki ugyanúgy indított,mint anyánál. Elmondta,hogy a vőlegényem,persze én tisztáztam gyorsan a helyzetem,s mint egy földhöz ragadt apuka egyből meg is értette,hogy csak viccelt Pietro,nem úgy mint anya. Egész vacsora alatt az esküvőről beszélt,Pietro persze adta hozzá a véleményét is. Szegénynek már biztos bedagadt a bokája,annyiszor rúgtam oda neki,de teljes mértékben megérdemelte. Életemben nem volt még ennyire kínos pillanatom a szüleimmel. Aztán,mikor már a vacsora végénél jártunk kibontottunk egy üveg bort. Épp kortyoltam az italomba,amikor anya feltette a nagy kérdést.
-Mikor jönnek az unokák és hány lesz?-nézett ránk ártatlan szemmel.
Félre nyeltem a borom,s a széket hátrébb csúsztatva próbáltam köhécselni. Pietro mint mindig kihúzott a slamasztikából.
-Talán egy év múlva,de lesz egy tucat,nem is egy rakattal akarunk,igaz drágám?-nézett rám mosolyogva,összeszűkítettem a szemem,mire apa felnevetett. Az elmémbe hirtelen rontott be egy kép,ahogy a kertbe egy tucat kicsi Pietro száguldozik és Wanda vigyáz rájuk,míg Clint célozni és lőni tanítja őket íjjal .
-Oké elmentem zuhanyozni!-robbantam ki az ebédlőből.

%

Miután lezuhanyoztam,elküldtem Pietrot is. Míg a fürdőben volt én addig apa kutatására indultam. A lépcsőn lefele menet találkoztunk.
-Ugye tudod,hogy anyád épp kettőtöknek ágyaz a szobádban?-mosolygott rám jókedvűen az én őszülő apukám.
-Beszélsz majd vele? Rám most nem hallgat. Ha pedig megtudja,hogy nem lesz esküvő..hát az biztos,hogy hiperventillálni fog. Azt pedig te jobban tudod kezelni.
-Este beszélek a fejével.-bólintott beleegyezően,mire én egy cuppanós puszit nyomtam arcára.
-Jó éjszakát.-lépdeltem felfelé a lépcsőn.
-Vicces fiú.-szólt utánnam,mire én mosolyogva fordultam hátra.
-Igen az.
-Kedvelem,és tudod,hogy miért?-nézett rám kérdőn apa,mire én nemlegesen megráztam a fejem.
-Mert ugyanúgy néz rád,ahogy én néztem anyádra mikor megismertem őt.-árulta el nekem észrevételeit,majd otthagyott a lépcsőn,s le ment. Tagadásokba burkolózva léptem be a régi szobámba,ahol a francia ágyam két személyre volt beágyazva. Mivel jó neveltetést kaptam,és Pietro a vendég így ő kapja az ágyat,viszont nincs az az isten,hogy mellette aludjak el,így enyém a padló. Mire leterítettem a plédet,s párnával takaróval együtt letelepedtem,addigra Pietro is betoppant. S akár egy romantikus filmben, félmesztelen volt,s izmos mellkasán gyöngyöződtek a víz cseppek. Nyeltem egy nagyot. Nem vette észre,de furcsán bámult.
-Te mit csinálsz?-kérdezte furcsálva.
-Neked hála Anya szerint együtt alszunk,de te vagy a vendég szóval tiéd az ágy.
-Aha és nem férünk el ketten az ágyon vagy mi?-lépett közelebb,s lenézett rám.
-Nem igazán gondolom úgy,hogy ez jót tenne a kapcsolatunknak.
Pietro gondolkodott egy kis ideig,majd beleegyezően bólintott,mire én hátra dőltem. Ekkor éreztem a szellőt,majd kezeket a térd hajlatomnál és a hátamon,s a következő pillanatban Pietro rádobott az ágyra.
-Szerinted fogom hagyni,hogy te aludj a padlón Daisy. Őrült nőszemély.-helyezkedett el a padlón,s én is így tettem az ágyon,majd leoltottuk a lámpákat.Csend állt be.
-Holnap bocsánatot fogok kérni az anyukádtól.-közölte tényként Pietro.
-Jól is teszed,ez szemét volt tőled.-vezettem a tekintetem a plafonra.-Te mit tennél,ha Vízió viccel meg így Wandával.
-Hogy jön ide Vízió?-könyökölt fel hirtelen az ágyra. Próbáltam egyértelműen nézni rá. S mikor leesett neki rögtön lefehéredett.
-Neee...neee..ő még csak nem is ember.-kezdett el hőbörögni.
-Tulajdonképpen ti sem vagytok épp száz százalékig kimondottan emberek.-keltem fel,s ültömböl visszanyomtam őt fekvő helyzetbe. Jelezve,hogy aludjunk.De ő nem hagyta annyiban a témát.
-De Vízió nem illik Wandához,és ő Tony és Thor fia,bárhogy nézed ez fura.
-Pietro.Aludj.-suttogtam felé.
-Kellett neked bogarat ültetned a fülembe.-morgolódott,majd csend állt be,s mindketten Wandáékon gondolkodtunk. Azt tudom,hogy Vízió érez valamit a lány iránt,de hogy kölcsönös-e... Aztán elkalandoztak a gondolataim,s hirtelen felnevettem.
-Mi az?-morogta fel Pietro.
-Csak azon gondolkodom,hogy melyikük lenne az öröm apa,Thor vagy Tony.-mosolyodtam el újra. Pietro felnyögött.
-Kössz Lewis.