You didn't see that coming

40%

A sarokban álltunk és Pietrot figyeltük,ahogy a küzdő szőnyegre állt.
-Biztos vagy benne?
-Leverem,aztán mehetünk vacsizni.-pacsiztunk le Craiggel.
-Megérdemli,nagy az egója.-ült le Craig a legközelebbi székre. Piero kérdőn tekintett ránk.
-A barátnőm magáénak akarja a harcot.-adta meg a magyarázatot Craig. Pietro leesett állal bámult ránk. Bár nem tudtam pontosan miért is ugyanis vagy az bántotta a fülét,hogy a barátnőjének hívott,vagy hogy velem kell harcolnia. Magabiztosan léptem a vörös matracra,s kihívóan néztem rá.
-Most ez komoly? Lewis ülj le.-bánt velem lekezelően Pietro bennem meg felment a pumpa. De nem is bántam.
-Sok a beszéd szépfiú.Berezeltél?-tettem csipőre kezem,s félszemmel láttam,hogy Craig egész jól szórakozik.
-Kezdjük.-mosolyodott el a szemétláda. Egymással szemben álltunk. Majd mindketten megindultunk a másik felé. Ütésre emeltem a jobb kezem,de megragadta,s a bal irányba kezdte tolni. Felemeltem a térdem és belenyomtam a gyomorszájába.Épp hogy letettem a lábam a szőnyegre Pietro a lefogott kezemnél fogva rántott a háta mögé. A karom a saját hasfalamnak feszült. Bal lábamat hátra lendítve rúgtam meg a kulccsontját,majd a lefogott karomat arra használtam,hogy átpördülhessek rajta. Kiszabadultam. Újra távolság alakult ki közöttünk.
-Nem rossz,bár azért ez még semmi.
-Most úgy betörném az orrod,de minek javítsak a kinézeteden.
-Mi bajod van az arcommal? Tegnap még tetszett..nagyon is.
A fejemet oldalra kaptam az elhangzottak után. Féltem,hogy Craig meghallotta,de már nem ült ott.
-Az előbb ment ki. Kapott egy hívást. Mi van Craig nem tanította meg,hogy harc közben figyelj oda mindenre?
-Sok mindent tanított. Megmutatom.-rontottam neki. Támadtam,ahogy csak bírtam. Egy percre sem álltam le,viszont szinte mindent kivédett.
-Mi a francért vagy itt Maximoff? Nem kéne Tracyvel enyelegned?
-Jól hallom? Féltékeny vagy?-emelte füleihez kezeit a szőke srác.
-Persze,én vagyok az. Nem is te jelentél meg itt hirtelen,hogy elrontsd a randinkat. Hisz azt hitted,hogy azért siettem ide,ugye?-kérdeztem gúnyosan,majd újra támadtam.
-Egyáltalán miért csinálod ezt?-kérdezte lihegve Pietro verekedés közben.
-Egy bizonyos alaknak köszönhetem mindezt.-csavartam hátra a kezét. Kezdtem fáradni,s csak úgy kapkodtam a levegőt.-Mikor vissza költöztem nem mertem kilépni a házból. Rémálmok gyötörtek.
-Darcy..-kezdte volna Pietro,de nem hagytam neki.
-Nem érdekel,már rég nem,úgy ahogy te sem.
Pietro kezei elernyedtek,s nem tudtam nem észrevenni,hogy már nem védekezett.Elé álltam,s meglöktem.
-Gyerünk Pietro.
A férfi csak állt s engem vizslatott. Felpofoztam. Még csak félre se lendült. Újra meglöktem.
-Gyerünk már! Üss vissza!-lettem hirtelen dühös,mert eszembe jutott az a sötét időszak. Ahogy állt ott védtelenül,s csak várta az ütéseket,felidéződött a kamrában történtek. Az elrablóm arca most sem volt tiszta,de az ütései pánikot idézett elő. Hirtelen,mintha ott lettem volna újra,ám bár most szabadon. Már nem is Pietrot láttam magam előtt,hanem a sötét árnyat. A padlóra küldtem.

Rámászva kezdtem ütlegelni. Ököl ököl után talált magának utat,s a frusztrációmnak. Aztán,mikor újabb ütésre emeltem jobb öklömet az ajtó becsapódott. Felnéztem. Craig állt az ajtóban,arcán meglepődöttség uralkodott. Lenéztem az alattam fekvő srácra. Az arca helyenként véres volt,de csak nyugodtan feküdt alattam,s csak szelíden engem nézett.
-Jobb?-kérdezte lazán. A jobb öklöm még mindig a levegőben,volt de már nem volt annyi erő és magabiztosság benne. Remegtem,akárcsak az öklöm. Pietro ábrázata könnyet csalt a szemembe. Mit tettem? Lihegve próbáltam urrá lenni magamon,de nem sikerült,mert rájöttem,hogy Pietro direkt hagyta magát,azt hitte,hogy ez a düh ellene szólt,pedig nem. Amikor bántottam,én fejben nem őt ütöttem,hanem az elrablóm. Kétségbe estem,hang nem jött ki a torkomon. Egy kósza könnycsepp esett Pietro sebesült arcára. Több se kellett lepattantam róla.
-Darcy.-szólt utánnam.
A táskámért siettem. Craig próbált beszédre bírni,de csak annyit tudtam kinyögni,hogy hagyjon,majd rájuk csapva az ajtót robogtam ki,s hazáig meg sem álltam.