You didn't see that coming

61%

A romkocsma egyik eldugott szegletében találtunk helyet,ami talán nem is volt olyan nagy baj,hisz mellettem az egész Bosszúállós gárda foglalt helyet. Vizíó is velünk tartott,bár egy kicsit tartottam a fogadtatásától. Nem éppen emberi a lénye,viszont mikor beléptünk az alkohol szaggal átitatott kocsmába Wanda használta az erejét,hogy Víziót mindenki embernek lássa. Én Steve mellett foglaltam helyet,ahogy meg volt beszélve,ám bár eme tettünk feleslegesnek tünt,hisz Pietro sehol sem volt. Valószínűnek tartottam,hogy miattam nem jelent meg.
A csapattól megkérdeztem,hogy mit isznak,majd a pult felé vettem az irányt. Mellém csapódott Wanda is,hogy segítsen. A pultos fiú el volt havazva így felültünk a bárszékekre,s beszélgetni kezdünk. Mindenféléről.
-Jól esik egy keveset beszélgetni veled Wanda. Mióta visszajöttem,mintha kerültél volna.
-Nos..haragudtam rád.-nézett a szemembe,meglepődötten tekintettem vissza rá.
-Na de miért?
-Tudok mindenről. Pietro és te.
Tágra nyílt szemekkel néztem rá, zavarba jöttem és a helyzet kezdett kellemetlenné válni,hisz Wanda mégis csak az ő húga.
Válaszolni akartam,de a pultos fiú felszerette volna venni a rendelésünket,gyorsan ledaráltam neki az információt,s újra Wanda felé fordultam.
-Ugye tudod,hogy nagyon megbántottad őt?
-Erről nem akarok beszélni.-sütöttem le a szemem,bár ez őt nem érdekelte.
-Változik. Mióta vele vagy. Már nem az a dühös kisfiú,aki eddig volt.
-A változásához nekem semmi közöm. Én nem számítok.
-Ebben tévedsz. Te vagy az első olyan lány,aki számít.-mosolyodott el kedvesen. Nem hittem a fülemnek. Egyszerűen leblokkoltam. Végig szántott egy érzés,egy tudat,miszerint nagy hibát követtem el.
A pultos fiú egy tálcát tolt elém,ami roskadásig volt pakolva alkohollal. Na igen a fele Tonyé volt. Leugrottam a bárszékről,mikor a lábam földet ért,a romkocsma ajtaja csilingelve nyílt ki. S ott állt ő,részegen,két lányt karolva estek be kuncogva. Az a bizonyos érzés egy pillanat alatt tünt el. Fel váltotta a helyét a tömény keserűség és csalódottság. Szomorúan elmosolyodtam. Tudtam,hogy a mi kapcsolatunknak vége van. Mint barátilag,és mint másként is.
-Számítok,mi?-biccentettem feléjük. Wanda érdeklődve fordult hátra,s elhúzta a száját.
-Ez talán az én hibám.-húzta össze magát.Kérdőn néztem rá.-Meglehet,hogy azt mondtam neki,hogy találjon valamit,ami elvonja a figyelmét rólad.
-Nem talált ennél jobbat? Mennyire lehet kicseszett a helyzetünk,ha  az alkohol és az egyéjszakás kalandokat részesíti előnyben. Tudod én a barátja akartam maradni,erre ő kirekesztett.
-Sokkal fontosabb vagy neki,mint azt gondolnád.-tekintett a bátyára,mialatt elsuttogta szavait.-Nem tud kiverni a fejéből,ezért választotta azt az utat.
-Wanda ez már nem az én bajom.-nyúltam egy feleses pohárért,majd meghúztam. Az alkohol végig égette a nyelőcsövemet,de semmi volt ez ahhoz a tűzhöz képest,ami a szívemet és a lelkemet égette. Sose akartam,hogy idáig fajuljon a helyzetünk.
-Nem lehetsz ennyire önző.-kezdett el szemrehányást tenni,dühében leszállt a székről,s farkas szemet nézett velem. Felment bennem a pumpa.
-Tudod te hányszor bántott meg,hányszor forgatta meg bennem a tört?.....Inkább vissza megyek a többiekhez. Megmondtam nem akarok erről beszélni.