You didn't see that coming

3%

Este tizenegykor engedett el Mr.Stark. A hallban álltam és a táskámból kutattam ki éppen a telefonomat. Egyedül voltam, az előbb ment el a takarítónő. A padló még vizes volt,  bár nem igazán lehetett észre venni, ezért a csúszás figyelmeztető tábla ki volt rakva. Felhorrkantottam. Ők a Bosszúállók, ez a legkisebb gondjuk, hogy elcsúsznak-e avagy sem. Mikor megnéztem a telefonomon az időt, éreztem egy fuvallatott. Hirtelen felindulásból löktem arrébb a táblát. Épp hogy elhúztam a lábammal, egy pukkanást hallottam. Lenéztem a padlóra. Pietro Maximoff terült el a földön.
-Auch.-nyögött fel.Felkacagtam. Rám nézett, összeszűkült a szeme.
-Te.
-Nem, szerintem a karma volt.-mondtam komolyan.
-Ez az első munkanapom és Pietro Maximoff máris a lábaim előtt hever.-mosolyodtam el gúnyosan.-Nos,további szép jó estét.
Szalutáltam, majd kiléptem az éjszakába.Leintettem nagy nehezen egy taxit. Egyik pillanatban beakarok szállni, a másikban az autó sehol, helyete Pietro tart rá a derekamra, nehogy az útra essek.Szúrós pillantást vetek rá.
-Te.- szólítom fenyegetően.
-Nem, szerintem a karma volt.-vágott vissza a saját szavaimmal élve, arcán csibészes mosoly játszott. Megakartam ütni.
-Daisy te akartál háborút.-engedett el, s már ott se volt. Miről beszél ez? Mik vagyunk mi gyerekek?Megráztam a fejem, majd úgy döntöttem , hogy akkor a szállodáig sétálok. Mire megérkeztem, már mindenféle képpen kivégeztem fejben Pietro Maximoffot.

                                 &&&

Reggel rosszul keltem, ez általában azt jelenti,hogy egész nap nyűgös leszek. Mikor beléptem Stark konyhájába, hogy igyak egy kávét ott találtam Pietrot, aki szintén a reggeli kávéját kortyolgatta.
-Daisy.-biccentett felém. Valószínüleg most ébredt fel,mert szemei vörösek voltak, hangja rekedt volt és a haja kesze kusza.
-Gyorstüzelő.-biccentettem én is.
Fáradtnak és tompának éreztem magam. Beakartam bújni az ágyamba és csak aludni szerettem volna. Elmélkedésemből egy köhintés zavart meg. Megfordultam, ekkor viszont valami a fehér felsőmön landolt. Lenéztem, a bunkó kávéval nyakon öntött. Dühös lettem, rá néztem, a szemei vigyorogtak, sőt az egész arc mimikája arról árulkodott, hogy ezt az egészet élvezi.
-Upsz.-vágott szánakozó arcot, de ez csak egy álca volt. Várta, hogy mit lépek, hogy feldúltan elviharzom, de nem tettem. Lekaptam magamról a felsőmet. Elégedetten vettem észre, hogy leesett állal térképezett fel. Persze zavarban éreztem magam, de per pillanat nem érdekelt, mert csak az izgatott, hogy visszavágjak neki. Felé léptem. Nagyot nyelt. A pulcsija szegélyénél magamhoz rántottam, majd a felsőjét kezdtem felfelehúzni. Érdeklődve figyelt rám. Levettem róla a kék pulcsiját, rajta csak egy fekete póló maradt. Felém hajolt. Elhúzódtam. Gyorsan magamra rángattam a felsőjét.
-Hát akkor legyen harc.- vigyorogtam rá elszántan.