You didn't see that coming

59%

-Darcy.-keltegetett egy férfi bariton hang,majd a lift nyitódó hangja is eljutott hozzám,de nem akartam felkelni. Semmi kedvem nem volt ébren lenni. Mostanság jobb elmenekülni az életem elől,de a férfi nem így gondolta.A vállamnál kezdett rázni. Morogva nyitottam ki a szemeimet. Először eléggé homályosan láttam,de utána tisztább lett a kép. Clint guggolt a kanapé előtt,s kedvesen mosolygott rám.
-Jó Reggelt.-mosolygott rám.
-Neked is.-ültem fel,s elfeküdt nyakam kezdtem el masszírozni. -Mennyi az idő?-ásítottam bele a kérdésbe.
-Reggel hét óra.-szelte át a teret egy másik férfi hang.Lassan néztem hátra. Pietro volt az,s a liftnél állt,majd elénk suhant. Bizonyára a lányt engedte ki az előbb,ezt hallhattam,mikor felébredtem.
-Most már beszélő viszonyban vagyunk?-kérdeztem gúnyosan. Clint tekintete közöttünk cikázott.
-Miért ne beszélnénk? Hisz BARÁTOK vagyunk.-felelt vissza ugyanolyan stílusban. A reggeli nyugalmi időszakot beárnyékolta a feszültség,ami kettőnk közt cikázott. Szinte tapintani lehetett volna. Az íjász ezt észre vette,s Pietro mellé lépdelt.
-Oké fiatalok mi történt veletek? Te miért alszol a kanapén?-mutatott rám. A férfi kíváncsian nézett ránk. Pietrora néztem,aki azt sugallta felém,hogy mondjam el. Mindketten tudtuk miért gubbasztok a kanapén. A legfájóbb talán az volt,hogy Pietro semmiféle megbánást nem mutatott az este történtek miatt.Szorongani kezdtem,mert egyre jobban éreztem,hogy a változás kettőnk között visszafordíthatatlan.
-A mostoha fiad egy seggfej,az történt.-néztem hidegen Clintre,majd talpra álltam és távoztam a nappaliból.
Dühösen sétáltam a Toronyban,fel s alá. Fáradt voltam,nyűgös és zavart. Az a furcsa érzés gyötört,hogy ennek nem így kellene lennie. Kész vicc az egész. Szép lassan betemettek az érzéseim. Az egyik eldugott folyosónál megtorpantam és nem bírtam tovább. Hátamat a falnak vetettem,majd a lábaim felmondták a szolgálatot,s lecsúsztam. Nem sírtam csak meredtem magam elé,addig a pillanatig,míg meg nem éreztem azt a bizonyos szellőt. Nagy nehezen vettem le a szemem a falról,s néztem rá Pietrora,aki csak nézett furcsa,már már meg magyarázhatatlan ábrázattal.
-Nem kéne épp plédet cserélned vagy valami? -álltam fel,s poroltam le a nadrágom. Közönnyel  voltam teli,s ez idegesített engem. Ott akartam hagyni,mert ha rá néztem hallottam a tegnap esti hangokat,amik még két hete az én fülemben tanyáztak. Megbántott és ezt már nem tudjuk megoldani. Egy ideig biztos nem.
-Szólj ha este is hozol fel egy vadidegen macát,akkor átköltözöm egy másik szobába.-vetettem hátra felé,majd befordultam a sarkon otthagyva a szótlan férfit. Persze tudhatnám már,hogy őt nem lehet csak úgy otthagyni. Két dolog történt utam során. Szellő és bumm neki mentem Pietronak. Hirtelen ragadta meg a karomat. Feldúlt volt.
-Zavar,ha összefekszem valakivel,de ha veled akarok összebújni,akkor az a baj. Ne szórakozz velem Darcy!Felajánlottam neked valamit,ha jól rémlik. Neked nem kellett,hát most ne sírjon a szád miatta. Fejezd be a féltékenykedést!
-Az ember csak arra féltékeny,ami nem lehet az övé.De te nekem nem kellesz. És most eressz.-néztem kimérten a szemeibe. Bólintott egyet,majd elengedett. Kikerültem,s a lifthez igyekeztem. Egy jó edzésre volt szükségem. A lift nyitódott,be akartam lépni,de a hangja megállított.
-Féltékeny vagy Lewis,kár is tagadnod. Ha pedig féltékeny vagy,akkor szerelmes is.
Lemondóan léptem be a liftbe,a fáradtság letaszított és egyszerűen már nem akartam emberi kapcsolatokat. Rá néztem még mielőtt bezáródott a lift s felé intéztem szavaimat.
-Sosem tudnálak szeretni.