66%

1.5K 168 3
                                    

Már jócskán bele estünk a kora estébe,amikor is a konferencia teremből veszekedést hallottam. Tony és Pietro hangja csendült fel a leggyakrabban. Fontos lehetett a vita tárgya,mert a hang tónusok eléggé intenzívek voltak. Kíváncsi lettem,hogy vajon mi a frász karikáért vitáznak,így hát benyitottam. Jelen létemtől el csendesültek. Hirtelen jöttem zavarba. Ott volt mindenki. Clint,Nat,Steve,Wanda,Tony,Vízió és Pietro. Az utóbbi idegesen fordult felém. Tekintete ködös volt és még volt benne valami,féltés lehetett talán.
-Darcy menj ki.-utasított,meglepődve néztem rá. Most akkor tényleg ugyanott folytatjuk? Nem bírunk egy légtérben lenni? Pedig a reggelünk egész kellemesen telt,már már békés volt. Igaz én dolgoztam,de ő végig velem volt. Bár a végére a folyamatos bámulása már eléggé kiakasztó volt. Furcsa mert a lelkem legmélyén nem bántam a társaságát. Már nagyon hiányzott.
-Miért menjek el?-kérdeztem halkan és zavartan.Felém lépett óvatosan. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni a testtartását,már már védelmező volt. Úgy állt előttem,hogy a többiek ne láthassanak.
-Csak menj,oké?-kérdezte lágyan. Nem nem volt oké. Mi a fészkes fene folyik itt? Kihajoltam Pietro mellől és Stevere néztem.
-Mi folyik itt Steve?-tettem fel furcsálva a kérdést. Pietro összeszorította a kezeit. Nem mertem fel nézni rá.
-Jobb,ha most mész Darcy.-utasított ő is ugyanarra,bár a hang lejtése olyan volt,mintha fent hagyná azt a lehetőséget,hogy akár maradhatok is.
-Nem Darcy itt marad.-állt fel Tony,s felénk lépett. Pietro hiper gyorsan pördült meg,s húzott a háta mögé.-Ne nehezítsd meg kölyök.-sziszegte Stark Maximoff felé.
-Pietro elég!-csattant fel Clint is én pedig egyre frusztráltabb lettem.-Joga van tudni. Ez az ő döntése.
Összeráncoltam a szemöldökömet. Rólam van szó. Mélyet sóhajtottam,hátulról érintettem meg Pietro kezét,amelyek ökölbe szorultak.
Hátra kapta a fejét. Felnéztem rá lágyan.
-Miről van szó?
A szőke férfi csak lazán megrázta a fejét. Nem akarta elmondani.
-Egyszer az életben hallgatnál rám? Menj.-suttogta felém,szinte már esdeklően. Tony újra felénk lépett,arrébb akarta tolni Pietrot,aki gyorsabb volt. Felkapott engem és már az ajtóban álltunk. Stark felé egy robotokéz repült,páncélja egy darabja. -Állj le.-célzott fenyegetően Pietrora,aki megindult felé morogva.Ekkor Clint és Tasha is felénk indult. Intettem nekik,hogy intézem. Még mielőtt elérte volna Tonyt a karja után kaptam.
-Hé! HÉ!-fordítottam magam felé.-Mi az isten van?-kiáltottam fel. Majdnem összeugrottak és az idegességem kezdett felül kerekedni rajtam.
-Megvárnál kint míg ezt megbeszéljük?
Felnevettem ostoba ötletén.
-Na arra várhatsz. Idefigyelj! Rólam van szó. Két lehetőség van és én mindenkettőnél itt maradok. Az a kérdés,te maradsz-e? Kimész lenyugodni vagy mellettem maradsz és kultúráltan megbeszéljük. A témát illetően már felcsigáztál,szóval mi legyen?
Pietro csendben fürkészett engem. Hagytam,hogy a kék szemei elragadjanak. Akkor ott nem nagyon zavart a hirtelen elcsendesedett társaság. Csak ő és én,amint újra felépítjük a bizalmi láncunkat.
-Ó, én hogy utállak ilyenkor.-suttogta felém mosolyogva,amit viszonoztam egyből.
-Hidd el jelen pillanatban te sem vagy a szívem csücske.
Elengedtem őt,majd el léptem tőle és Steve mellé telepedtem le.
-Tony? Hallgatlak.

You didn't see that comingWhere stories live. Discover now