You didn't see that coming

31%

Újra  Pietro szobájában voltunk. Felém közeledett.Mosolygott,akárcsak én. A falnak dőlve vártam rá. Nem volt rajtam semmi más csak egy egyetemi pulcsi. Talpamat a falnak nyomtam,mikor elém állt. Beletúrt a hajamba. Felsóhajtottam. S mikor már majdnem megcsókolt volna egy fekete árny dobta el tőlem őt,engem pedig megragadt s már ott sem voltunk. Hirtelen sötét lett minden és az alak egy koporsóba zárt.
Sikítva ébredtem. A légzésem szapora volt. Fáradtan hanyatlottam vissza párnáim közé. Próbáltam urrá lenni magamon,de nem sikerült.
Egy hónapja költöztem haza. Azt hittem ha itthon leszek jobb lesz. Hogy majd ismerős környezetben fel tudom dolgozni,de tévedtem. Az első hétben nem mertem kimozdulni. Ha pedig megtörtént,akkor eluralkodott rajtam a paranoia.Abban a tévhitben éltem,hogy ha nem lesznek a Bosszúállók a közelemben,akkor könnyebb tovább lépnem,és hogy kevésbé fog gyakrabban eszembe jutni a történtek.Mekkora csalódás. Ha az utcán jártam a legkisebb,leg jelentéktelenebb dolog amit láttam felidézett bennem dolgokat. A legutóbbi ilyen incidensnél betelt a pohár.Egy barkács bolt előtt elmenvén észrevettem egy ásót és bum hirtelen megint a föld alatt voltam lélekben. Fékevesztetten rohantam haza,s cseréltettem ki a zárat,majd begubóztam teljes két napra. A sötétségben ültem a sarokban,amikor azt mondtam hogy elég volt. Most és ne tovább. Felöltöztem,majd a legközelebbi box klub felé vettem az irányt.Még frissen élt bennem az emlék.

Határozottan nyitottam be az apró dohos edző terembe. A szoba közepén épp két férfi küzdött a ringben.Az egyik egy szőke  hajú srác volt a másik pedig fekete rövid tincsekkel rendelkezett. Táskámat hangosan dobtam a földre,hogy észre vegyenek. Felém kapták a fejüket. Én pedig egyből a lényegre tértem. Tudtam,hogy lehettem volna figyelmesebb és finomabban is kezelhettem volna a helyzetet,de minden perc számított,ahhoz hogy talpra álljak.
- Egy oktatót keresek!
A fekete hajú a ring szélére állt,s kimászott onnan,majd el sétált mellettem mintha ott se lennék.A szőke srác szelíden mosolygott felém,s ő is kilépett a ringből.
-Miféle oktatót?-húzogatta szemöldökét játékosan. A régi Darcy elmosolyodott volna és valami frappánsat vissza szólt volna,de már nem ő vagyok.
-Önvédelem.-vágtam hozzá,mintha valami katona lennék.
-Akkor Craig a te embered.-mutatott a hátam felé,majd ott is hagyott minket.
A srác épp a box kesztyűjét vette le. Felé lépdeltem. Várva a válaszát.
-Nem tanítok önvédelmet.-lökte oda nekem.
-Akkor taníts boxot.-vágtam rá szinte azonnal.
-Sajnálom kicsi harcos ez most nem fog össze jönni,nem jótékonykodom.
Craig azzal a lendülettel került ki engem s készült elhagyni a termet.Gyorsan fordultam felé,s utánna kiáltottam.
-Fizetek érte. Száz dolcsi egy óra.
Craig megtorpant,lassan felém fordult. Bólintott s a kezét nyújtotta.
-Craig Bishop.
-Darcy Lewis.-fogadtam el felém nyújtott kezét.
-Hány alkalomról lenne szó?
-A heti öt az fix. Az hogy reggel,vagy este azt rád bízom Craig,én ráérek bármikor.-kezdtem el tárgyalni vele.
-Oké.-szeppent meg hirtelen.-Mikor kezdjük?
-Most.
-Akkor fel a ringbe.-indítványozta ötletét,amit el is fogadtam s a szivacsra álltam.-Alapállás.-adta parancsba.-Első lecke,egy dologra fókuszálj,és az ne az ellenfél legyen.
-Hogy mi?-akadtam ki rajta.-Ha most az jön,hogy a küzdelem során ne bántsuk az ellenfelünket,akkor abban biztos lehetsz hogy ugrott a száz dolcsi.
-Kicsi harcos nem tudod mire vállalkoztál velem. Találd meg a dühödet. Minden egyes porcikádnak égnie kell,pusztítani tanítalak meg. Arra tanítalak majd,hogy te  tiporj földbe mást,ne pedig téged tiporjanak. Szóval készen állsz?