You didn't see that coming

82%

Nem így akartam. Esküszöm nem így akartam. Meg akartam adni a módját. Hiszen mi különcök vagyunk és mégis nekem ez a természetes. Hónapok óta először éreztem azt,hogy már nem csak ő és én vagyunk,hanem mi. Szép vörös szalaggal körítve szerettem volna ezt elmondani neki,nem pedig úgy,hogy ő a hátam mögött áll és épp Jane arcába ordítom ezeket a boldogító tényeket. Pietro tekintete zavart volt és mintha nem örült volna annak amit halott. Frusztráltan és dühösen viharoztam el mellette.
-Darcy várj!-szólt utánnam,de én reagálni sem tudtam. A lépcsőt választottam menekülésem eszközéül. Talán két emelettel lejebb éreztem a különös szellőt,amit ő sodort maga után. Aztán éreztem a könyökömnél a kezét,s később a hideg falat is,amihez hangosan csapódtam.Teljesen a falhoz szegezett. S dühösen mordult rám.
-Nem Darcy nem mondhatod nekem ezt...most nem,amikor el akarlak...-hadarta el nekem majd megakadt,mély levegőt vett s újra magához vette a szavak erejét-...Nem szabad bevallanunk.
-Tessék!?-hördültem fel,majd tenyeremmel taszítottam egyet mellkasán.-Mióta bizonygatod,hogy ez igazi.-járt a mutató ujjam közte és köztem-Most mikor bevallom hirtelen már nem szabad? Te most szórakozol velem!? Szeretlek te háromszáz lóerős szemétláda! -kiáltottam arcába,mire ő fújtatva folytatta veszekedésünk fonalát.
-Bántottalak Darcy!Újra megtettem,pedig ígéretet tettem,hogy többé nem teszem!-ordított egy nagyot,s kezeit értetlenül tárta ki. Akkor ott megértettem a kerülésem okát. Mindent. Hirtelen szállt meg a nyugalom.
-Nem a te hibád volt.
-Darcy én..én nem csak fizikálisan bántottalak oké. A hídon a halálodat akartam. Minden porcikám kívánta.
-Azt Lorelei művelte velem,te csak eszköz voltál.
-Haldokoltál és a megmentésemre koncentráltál. Tudod te én mit tettem!? Lefeküdtem azzal a nővel.
Hangja visszhangot vert a lépcsőházban. Mintha még a Torony is azt akarta volna,hogy fájjon. Sóhajtva ültem le egy lépcsőfokra. Ő idegesen dőlt a falnak. A hátam mögött volt én pedig a cipőm kezdtem tanulmányozni. Az orromra csúszott a szemüvegem. Fáradtan vettem le,s megmasszíroztam az orrnyergemet.
-Tudod miért feküdt le veled?-kérdeztem halkan. Nem válaszolt.-Mert én tudom. Nem tudott másképp hosszútávon kontroll alá vonni. Hűséges voltál. Mégpedig hozzám. Erősen ragaszkodtál az emlékembe. Amikor megtaláltalak titeket felismertél. Nem kell kimondanod,mert érzem és tudom,hogy szeretsz engem. Szóval csak tedd félre a kifogásokat és rajta. Beszélj. Beszélj őszintén velem.
Pietro nem mozdult,ahogy én sem. Nem tudom,hogy mi volt a reakciója minderre,mert még mindig háttal voltam neki. Csend ölelt körbe. Nem mertem rá nézni. Mert ha elutasít,akkor szó nélkül lelépek.
-Őszinte beszéd?-kérdezte,s felkacagott.-Hát legyen te akartad. Az igazság az,hogy mióta megérkeztél a Toronyba az egyébként gyors életem lelassult. Hála neked. Veled szemben mindig ooyan lassú vagyok,és mikor utol érlek te csak újra magad mögött hagysz. Kedvedtől függ,hogy nevetve vagy kiabálva. De megteszed. Makacs vagy és önfejű. A saját biztonságodat veszélyezteted,körülbelül mindenkiért. Szeszélyes vagy,őrült nőszemély a középső neved ez már biztos,és konkrétan a falra mászom tőled. De ugyanakkor kedves vagy és okos,és cseszettül szexi. Tudod Wanda miatt csatlakoztam,de mostanság úgy érzem,hogy te kötsz ide..vagyis inkább hozzád kötődöm. Hihetetlen,de ez van,és nem fogom kimondani azt a szót. A mi..mi szakmánkban ez a szó veszélyes és nem akarom,hogy bajod essen,csak mert mi együtt vagyunk.
-Összezavarsz,most akkor hányadán állunk?-néztem hátra félénken.
-Emlékszel,hogy mit mondtál azután a denveri este után?
Persze,hogy emlékeztem. Minden szóra.
-Azt mondtam,hogy felejtsük el,ami történt.-Amint befejeztem mondanivalóm esett le nekem,hogy mit akar ezzel mondani. Meg sem történt a vallomásom. A biztonságomért.
Pietro felém nyúlt s felrántott magához. Nekicsapódtam a mellkasának.
-Felejtsük el,hogy meg sem történt.-mondta,majd egy határozott lendülettel ajkait az enyéimnek nyomta. Pietro Maximoff olyan hévvel csókolt meg,ami életre keltette a pillangókat a hasamban. Sose hittem,hogy ez az érzés létezik. Nagy átéléssel estünk egymásnak. Pietro beletúrt a hajamba,de a mozdulat közben kiverte kezemből a szemüvegemet,amely lencséje hangosan roppant egyet a lépcső fokon. Dühösen szakítottam meg a csókot.
-Pietro Maximoff ez már a harmadik szemüvegem,amit eltörsz!