You didn't see that coming

86%

Ismeritek azt az érzést és jelenetet,amikor egyik pillanatból a másikrá már egy teljesen más helyzetben vagy? Amikor egyik percben csend vesz körül és csak fekszel az ágyban aztán BUMMM egy veszekedés közepében vagy? Na igen..rohadt szar egy helyzet. Így volt ez velem is. Mikor Ian megcsókolt Pietro szó nélkül lelépett. Ezzel persze le rántotta a többiek előtt a leplet,miszerint mi valamiféle kapcsolatban élünk. Köpni nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Utánna akartam eredni,de a többiek marasztaltak. Azt mondták,hogy Pietronak le kell nyugodnia,majd később Clint megkeresi. Azt javasolták pihenjek le és várjam meg míg haza jön. Én pedig pont ezt tettem. Az idő a szobámban megállt. Az óra kattogását hallgatva vártam,hogy a mellettem lévő szoba ajtaja becsapódjon. Az egész helyzet röhejes volt. Nem értettem egyik férfi reakcióját sem. Iannal sose voltunk együtt,egyszer a pillanat hevében elcsattant a csók és semmi több. Épp egy világvége helyzetben voltunk ő pedig megmentett,ami akkoriban heves reakciót váltott ki belőlem..és ennyi. Nem tudom miért gondolta,hogy szabad a csók és Pietro...Tulajdonképpen meg se kérdezte,hogy ez mi is volt. Elkönyvelte a fejében s mint egy hisztis gyermek lelécelt. Meg se várta,hogy magyarázatot adjak. A fenének se hiányzott ez a szituáció,mikor Loki kint lófrál New York utcáin.
Éjfélt is üthetett az óra,amikor elfeküdtem az ágyon s elbóbiskoltam.
Hangos ajtó csapódásra ébredtem. De ez nem a szomszéd szoba ajtaja volt. Ez hang egész közelről jött. Az én szobámba léptek be. A szívem hangos dobogásba kezdett a hirtelen jött ébresztés miatt. Gyorsan kipattantam az ágyból.
-Pietro!-kiáltottam fel fojtottan a  váratlan inger miatt.
-Hát ez szép.-bólogatott vadul s közelebb jött.-Te csak itt alszol nyugodtan.-csendült fel vádlón a hangja.
-Mégis..mégis mit kellene tennem. Éjjel tizenegykor. Kajtassalak az utcán,mikor egy istenség üldöz,mert neked épp hisztis hangulatod van?
-Hisztis hangulat?-vonta fel hitetlenlenkedve a szemöldökét.-Jó hogy nem neked áll feljebb!-mutatott rám becsmérlőn.-Tudtommal nem engem csókoltak meg előtted!-kiáltott fel,s bumm berobbant a veszekedés. Azzal kezdődött,hogy lépett egyet felém,de az ágyba ütközött,ekkor vettem észre hogy a járása nem egészen biztos. S ekkor tudatosult bennem,hogy ez a barom ivott. Következtetésem után tömény alkohol szag csapta meg az orromat. Ekkor dühödtem be teljesen.
-Ha itt maradtál volna,hogy megbeszéljük,akkor elmondtam volna, hogy félre érted a helyzetet. De te...te nem. Te inkább elmentél inni egy egész álló nap.
-Félre értem a helyzetet!? Lewis te hallod magad!? Ledugta a nyelvét a torkodon. Egy férfi ilyet nem csinál csak úgy. Mond,hogy nem volt rá oka. Hazudj. Gyerünk!-ordított magából kikelve. Ekkor már tudtam,hogy bele fogok állni a veszekedésbe még jobban,de tisztában voltam azzal is,hogy bármit is mondok az jelenleg süket fülekre fog találni.
-Tudod békülni jöttem,helyre hozni ezt..de aztán rájöttem valamire.Tudod mire? Ugyan olyan vagy,mint a többi nő.
-Nem igaz.-suttogtam felé.
-Nem tényleg nem.-nevetett fel eszelősen,akcentusa miatt félelmetes volt.-Te rosszabb vagy.De nálam is rosszabb. Éjszakánként más lány volt velem még se jönnek vissza. De te..-mutatott rám,míg megkapaszkodott az ágy keretében-... te játszod ezt az érzelmi játékodat. A megkaphatatlan szent teremtést...de mondcsak mióta udvarlok neked hány férfi esett be az életedbe? Craig,a drága doktor,Ian,na meg persze én. Mindenkit hülyítesz,ugye? De most lebuktál. De le ám. Nem vagy más csak egy lelketlen gonosz lotyó,aki valahogy Jane mellett ki akar tűnni. Thorra is pályáztál ugye? De túl szürke kisegér voltál számára és..
CSATT.
Kapkodtam a levegőt. A távolság köztünk megszünt. Feje oldalra fordult a pofon méretétől. Becsmérelt. Olyan mélyen fájtak a szavai.
-Ha bárki más mondaná ezt..ha bárki..de te...majdnem meghalltam érted. És ez csak egy dolog. Hányszor hagyhattalak volna már el. Szolgáltattál okot...nem is keveset. Szerinted kitartok melletted egy numera miatt,vagy hogy ne érezzem magam jelentéktelennek,vagy mert nekem ez egy beteg játék!? Meg se éred az erőfeszítést.
Pietro kimérten nézett rám. Most vágtuk el a minket összekötő cérnát.
-Anya mindig azt mondta nekem,ha beüt a szar és nem tudsz kimászni belőle égesd fel az életed és építsd újra. De ne a hamuból,hanem szállj el,akár a füst. Menj amennyire,csak messzire bírsz menni. Mondcsak úgy nézek ki,mint aki elszállt a füsttel!?
-Ha ez nem játék,akkor mi?
-Tudod mit Pietro takarodj!-mutattam az ajtó felé,s megindultam kinyitni az ajtót. Látni se bírtam. Hirtelen kapta el a karom,s a falnak lökött.
-Akkor gyerünk Lewis.
-Mit csinálsz?-rendültem meg hirtelen a tekintetétől. Vad és homályos volt a piától.
-Azt akarom amit Craignek adtál,és Iannak na meg Richardnak. És tudodd miért? Mert az enyém vagy.