You didn't see that coming

47%

Pietro a lakásáig meg sem állt,a nappalijába tett le,nagyon óvatosan. Szemtől szemben álltunk egymás előtt s ő gyengéden megsimogatta az arcomat,amitől libabőrös lettem. A nappaliban csak az asztali lámpa adott némi gyér fényt mégis a szemei zafírként világítottak.
-Ma nálam alszol.-jelentette ki csendesen. Összeráncoltam a szemöldököm és fejrázva léptem tőle el.
-Nem,nem az ki van zárva. Nem alszok itt.
-Miért akadékoskodsz? Csak egy estéről van szó,míg rá nem állok az ügyre.-tárta szét a kezeit értetlenkedve,vállait enyhén megemelte s választ várt.
-Azért James Bond,mert nem fogok egy olyan ágyban henyélni,ahol pár perce még Tracy vonaglott.
-Tessék!?-kiáltott fel tátott szájjal.
-Jól hallottad.-fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
-Habár értékelem a féltékenységi rohamodat,nem épp ez a megfelelő alkalom,itt maradsz és kész,nem vita tárgya.-dobta le magát a kanapéra.
-A füleden ülsz Pietro?-akadtam ki teljesen tehetetlenségemben.-Nem alszok itt.
Pietro hirtelen termett előttem,átkoztam ereje miatt,mert meg ijjedtem. Az elhagyhatatlan szellő pedig kellemetlen hideget csapott felém.
-Na most figyelj ide,mert egyszer mondom el Lewis,értékelném,ha most  rám néznél.-hajolt bele a szférámba,mire én fújtatva megtettem,amit kért-Én és Tracy nem feküdtünk le sem a múltban,sem most és a jövőben sem fogunk. Jelen pillanatban egy emberrel ütném el az időt,és ezt kapd ki azt is teszem. Szóval folyosó végén hálószoba,szemben pedig a fürdő. Szedd a lábad.-adta parancsba,én pedig az életben egyszer megnémultam. Nem tudtam mit felelni erre,de a lelkem legmélyén egy visongó tinilány toporzékolt örömében,hogy a szélvész srác nem tette meg azt Tracyvel. A mai nap folyamán kétszer is meglepett cselekedeteivel. Szó nélkül indultam meg a fürdő felé,mire becsuktam volna az ajtó lágy fuvallatot éreztem,de rögtön magamra is vágtam azt nehogy be tudjon jönni. A tükörhöz lépve észre vettem egy ruha kupacot. Ekkor jöttem rá,hogy Pietro ezt csempészte be az imént számomra. Elmosolyodtam.
Fürdés után át vedlettem a kölcsön  pizsibe,ami egy nagy póló volt és egy még nagyobb nadrág. A nappaliba mentem,hogy jó éjszakát kívánjak Pietronak,de ő már aludt,így elindultam én is piheni.

%

Álmomban újra a koporsóban feküdtem,sötét volt és csak sírtam és sírtam. Reszkettem a félelemtől,féltem hogy el fog fogyni a levegőm. Sikítottam,ahogy tudtam és fohászkodtam,hogy valaki szabadítson ki. Újra éreztem a nedves földet a számban,a lábaimat viszont már nem,teljesen elzsibbadtak. Mikor már teljesen besokaltam ütöttem egy nagyot a fedelen,ekkor tértem magamhoz. S újra ébren voltam,de még mindig sírtam és kiabáltam és csapkodtam. Ugyanazok a tünetek lepték el minden porcikám,mint akkor. Azt hittem meghalok. Mindent megadtam volna,csak hogy legyen már vége. Ekkor rontott be Pietro,s rögtön mellettem termett.
Nem egészen fogtam fel mi történik körülöttem. Csak a pánikra és az előidézett emlékeimre tudtam koncentrálni. Haloványan felfogtam,hogy Pietro mellettem fekszik,s erősen tart,míg én vonaglottam a sírástól. Egy pillanatra néztem le a derekamra fonódott karra,az erek kidagadtak,izmai megfeszültek. A párnámba sikítottam és csak sírtam és sírtam. Ő nem szólt semmit én meg folytattam tovább.Aztán emlékeztem arra,hogy fuldoklottam a koporsómban,az agyam pedig reprodukálta a folyamatot.
-Ahh..nem..nem kapok..le..lehveghőt.-kaparásztam a torkomat. Pietro elengedett,s gyorsan felém hajolt.
-Darcy! Darcy figyelj rám!-kiáltott rám,de nem igazán tudtam másra figyelni,minthogy nem kapok levegőt.Felkapott,majd a fürdőszobába vitt,beállt velem a tusoló alá,s ránk zúdította a hideg vizet. Sikítva kapálóztam,hogy engedjen,de nem tette. A melleim alatt fonta át karjait s kényszerített,hogy elengedjem magam. A lábaim felmondták a szolgáltatot,s mindketten a fal mentén csúsztunk le a földre. A víz még mindig áramlott úgy,ahogy a könnyeim. A levegőt továbbra is kapkodtam. Pietro ölében ültem s ő csitítgatott,s nyugtató szavakat mormolt a füleimre,de nem sikerült elérni a kívánt eredményt. Egy idő után,miután már ő is remegett megelégelte ezt,s az államnál fogva mozdított maga felé.
-Lewis! NÉZZ RÁM AZ ISTENIT!-ordította,de a hangos víz robaj miatt alig hallottam.-Pánikrohamod van érted,vegyél mély levegőt. Ki és be. Hallod!?-rázott meg,hogy végre magamhoz térjek. Próbáltam azt tenni,amit mondott és pár perc után már jobban voltam,újra kaptam levegőt,de még mindig csak sírtam és sírtam. Kellett Pietro,szükségem volt rá. Megfordultam az ölében és a nyakába csimpaszkodva zokogtam tovább.A férfi felnyúlt a csaphoz s meleg vizet engedett ránk,majd egy fáradt sóhaj után hátra vetette a fejét,s szorosan magához húzott.
-Minden rendben lesz.-mondta,majd a sírásom lassan apadni kezdett,s már csak csendben ültünk ölelkezve a zuhany alatt.