You didn't see that coming

83%

Idegesen dobáltam a szobámban a párnákat. Kiderült,hogy felszabadító érzés,amikor a puha anyag eltalál ezt azt,mint például az állólámpámat. Kifulladva ültem le az ágy szélére. Elegem volt. Egyetlen egy ember tud kiválltani belőlem ilyen érzelmeket és az nem más mint Pietro Szélvész Seggfej Maximoff. A reggel gyönyörűen indult boldog voltam. A folyosókon gyors csókokat váltottunk s már mentünk is a dolgunkra. Így ment ez ebédig. Amikor is hivatalossá akarta tenni a kapcsolatunkat. A Torony összes lakója előtt fel akarta vállalni. De én megállítottam. Meg akartam vele értetni,hogy míg Loki szabad,addig veszélyes fel vállalni. Aztán meg ott van még Wanda is. Pietrónak először neki kellene elmondania. Persze lett belőle nagy vita,s ott is hagytuk a másikat főnni a levében. Tudtam,hogy nem szabad ebbe bele menni. Mindketten nagyon hevesek vagyunk és már most egy kis összetűzés után kétségek merülnek fel. Pietró egész nap nem volt a Toronyba és féltem. Féltem,hogy piásan és egy gyönyörű lánnyal jön haza. Ha pedig így tesz,én össze pakolok és meg sem állok Mexikóig.  Ledőltem az ágyra,ekkor erős fuvallat csapott meg,de nem sodort magával alkohol szagott csupán csak erdő illatott. Pietro. Hirtelen megnyugodtam,aztán az a tetű megszólalt.
-Öltözz fel,két perced van.-parancsolta az ágyam felett állva. Könyökömre támaszkodva néztem rá.
-Majd ha befagy a pokol.
-Daisy már befagyasztottad ha jól emlékszem. Szóval emeld fel a segged és öltözz.
-Nem megyek veled sehova te tahó.-kezdtem el fújtatni,majd a hasamra fordultam.Pietro türelme elfogyott. Az ágyamra mászott.S belecsókolt a nyakamba.
-Kérlek.-sóhajtotta.
-Ne is álmodj róla.

Sóhajtott egyet,s megmozdult. Gyorsaságát kihasználva rögtön kabátban és cipőben feküdtem az ágyon,de nem sokáig,ugyanis az ölébe kapott és már ott sem voltunk. Pár perc elteltével New York külvárosában voltunk. Kiabálni akartam vele,de aztán megláttam,hogy hova hozott.
-Pietro.-ejtettem ki megdöbbenten a nevét,míg letett az öléből.Egy pavilon előtt álltunk. Az egész terület tele volt fáklyákkal és lampionokkal. A pavilon belsejében egy megterített asztal volt. Csak mi ketten voltunk a helyen.
-Ne mondj semmit egyenlőre. A veszekedésünk után gondolkodtam. Igazad van. Jobb ha még nem tudják meg,és Wanda lesz az első,aki megtudja,de..!-emelte közénk mutatóujját-..együtt mondjuk el neki. Oké?
Aprót bólintottam.-Pietró mi ez az egész?
-Nos,mint mondtam gondolkodtam. Ha nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat,akkor bújkálnunk kell,aminek a következménye a titkos ám de bár izgalmas pár óra veled. Szóval még sose volt igazi randink. Darcy Lewis velem tartasz?-nyújtotta felém kezét mosolyogva.

-Legyen Pietro Maximoff.-fogtam meg lágyan a kezét s az asztalhoz sétáltunk.
Eltöltöttünk egy kellemes vacsora időt egymással. Gyönyörű és eltörölhetetlen emlék,ami összeköt minket.
A vacsora befejeztével felcsendült egy lágy dallam. Pietro a székem mellé suhant.
-Gyere.-ejtette ki lágyan a kérést. Elfogadtam kezét,s a pavilon elé vezetett. Gyönyörű zene volt.
Lassan kezét a derekamra vezette s magához húzott. Lassúzni kezdtünk.
Rájöttem arra,hogy bár a reggelt valószínűleg mindig veszekedve kezdjük majd mégis az éjszakák csendesek lesznek. S továbbá arra is rájöttem,hogy életem végéig csatázni akarok ezzel a férfival. Legyen bármi.
-Ó ezt majdnem elfelejtettem.-engedett el Pietro s a zsebéből előhúzott egy borítékot.
-Mi ez?-kérdeztem gyanakodva.
-Bontsd ki.- mosolyodott el sunyin. Így tettem. Egy bizonylat volt benne,egy optikai üzletből.-felkacagtam.-Megmagyarázod?-nevettem továbbra is.
-Ez a fedezetem. Egy évre.
-Fedezet? De mire?
-Nos Darcy Lewis annyi,de annyi szemüveget török el,amennyit csak akarok.
-Hány szemüveget fizettél ki előre?
-Sokat. Ugyanis nem tudom garantálni az épségét,de neked szükséged van rá és nem akarom,hogy egy sodrófával kergess végig a folyosón,akárhányszor veled töltöm az éjszakát.
Kacagva csókoltam meg.
-Köszönöm szépen.
-Neked mindig szívesen jégóriásom.