You didn't see that coming

15%

3 nappal az események után:

-Bejöhetek?-dugta be a fejét kórterem ajtaján.
-Ahh végre valaki ismerős ma. Gyere csak.
A férfi belépett az ajtón majd elkezdett mustrálni engem. Bár nem értettem a miértjét.
-Mi ez a civil ruha? Már engednek ki?-érdeklődött zsebre vágott kézzel.
-Engednének,ha végre vissza jönne a nővér. Esküszöm Pietro ő az ördög.
A férfi lazán elmosolyodott,s közelebb lépett az ágyamhoz,amin törökülésben ültem.
-Miért engednek ki?
-Hát már eltelt három nap...a golyó pedig nem sértett semmit. Sem izmot,sem csontot,és már nem is fáj.-kiáltottam fel vidáman.
-Darcy.
Ennyi kellett. Csak a nevemre volt szüksége ahhoz,hogy lebontsam falaimat. Betekintést adtam neki,hogy mit is érzek,de mindent el nem mondtam,hisz vannak dolgok amiken egyedül kell végig mennem. Mint például az,hogy három napja nem vagyok hajlandó este leoltani a villanyt. De meg fogom oldani. Tudom.  Erős,határozott nő vagyok. Túl fogom élni.Vagy ne legyek Darcy Lewis.
-Jó, igazából nagyon fáj,de a legfurcsább az egészben az,hogy nem találtak golyót.
-Biztos átment.
-Nincs  kimeneti  seb. Semmi nyoma nem maradt.
Pietro egy darabig csak csendben álldogált. Bizonyára a megoldást kereste,de az csak nem jött. Ennek tudatában döntött bizonyára úgy,hogy eltereli a figyelmem.
-Hogy hogy a nővér az ördög?-mosolyodott el.
-Pietro ne mosolyogj! Ez halálosan komoly. Ő nem csak egy mogorva nővér,ő elemi szinten gyűlöl.
-Mit tett?- kérdezte gyanakodva,s lett feszült a testtartása.
Nem válaszoltam.
-Daisy mit tett?
-Reggel hajnali ötkör szó szerint felvert engem,fogta a párnámat s elkezdte páholni,úgy hogy rajta feküdtem.-magyaráztam,míg kéz mozdulatokkal és mutogatással illusztráltam a történteket. Pietro hitetlenkedő fejjel bámult,majd szép lassan elernyedt a testtartása és jól esően,szinte tiszta szívből felkacagott.
-Te egy őrült nőszemély vagy.-törölgette a szemét,s ráült az ágy melletti  komódra.
-Most miért?-kiáltottam fel sértetten.
-Azt hittem,hogy a támadók felbérelték vagy valami.-törölgette szemét továbbra is. Elmosolyodtam.
-Még meg sem köszöntem.-fogtam meg épp kezemmel az övét,s megszorítottam. Tekintetem az övét kutatta,de ő a szemközti falon lévő képet bámulta,amin egy gyümölcs kosár volt.-Pietro..
-Darcy nem kell megköszönnöd. -vágott a szavamba. Hanglejtése sugározta,hogy számára a téma le van zárva.
-Oké.-suttogtam magam elé.-Segítenél? Szerintem Mrs. Sátán Asszony csak ebéd után tér vissza hozzám,ami körülbelül olyan délután háromra esik szóval kiszolgálom magam. Csak fel kell kötni a karomat azzal a géz tekerccsel,amin épp ülsz. Egyedül nem megy.
Pietro szónélkül felkapta az eszközt,s munkához látott. Gyengéden fogta meg sebesült karomat. Felkiáltottam. Ő azonnal felkapta a fejét,s kérdőn nézett rám.
-Csak vicceltem.-mosolyodtam el.
-Nem vicces.-morogta,de láttam,ahogy a szája szeglete mosolyra húzódik.
Miután Pietro alaposan feltekerte karomra az anyagot feltérdelt az ágyra,hogy a nyakamnál összetudja kötni. Egy fekete farmernadrágot viselt,egyszerű mély kék pólóval. Ahogy felemelte a karját az izmai összerándultak,a pólója pedig felcsúszott,s látni véltem kockás hasát, és kétség kívül a szexis v vonalát. Nyeltem egy nagyot,bár megakadt a torkomon,amikor megéreztem újra az illatát. Valamiért annyira ismerős illat volt,de nem tudtam rájönni,hogy mi az. Pietro lassan felkötötte a karom,majd mikor végzett nem húzódott el. A nyakam környékén éreztem forró leheletét. Talán egy kis vágyódást ébresztett bennem,de maradt még egy hangyányi józanságom ,s nem engedtem neki,hogy megcsókolja a nyakam,bár valamilyen oknál fogva vágytam rá.
-Tudnod kell,ha az ajkad a nyakamhoz ér,akkor téged terhel a felelősség a következmények miatt.-suttogtam rekedtes hangon közvetlenül a fülébe.