You didn't see that coming

51%

Ledöbbenve álltam Pietro és Anya közt. Egyetlen egy hang sem jött ki a torkomon,bármennyire is akartam ki passzírozni bármilyen nemű kifogást. Nevetséges volt a tény miszerint én mennyasszony vagyok. Még nevetségesebb volt,hogy Pietro a vőlegény. Sose mondanék igent neki. A kék szemeibe nézve próbáltam jelezni neki,hogy azonnal javítsa ki magát,de nem tette. Anyát nézte mosolyogva,látszott rajta hogy alig várja a reakcióját,ami azonnal érkezett is. Anyáról azt érdemes tudni,hogy bármilyen fontos hírnél a reakció ideje lassú és öt fázisú. Az első a meredten bámulás,amikor is az ember várja,hogy a legmélyebb tudatáig hatoljon az információ köteg. Nos az megtörtént már. A második a sikongatás. Ez elég kellemetlen szokott lenni. A harmadik fázis a kikérdezés,ilyenkor alaposabb,mint az FBI. A negyedik mindközül a legkínosabb,az örömkönnyek. Anyám ilyenkor a legharsányabb és bár szeretem őt,de a dobhártyámba kívánnám a legközelebbi éles kést. Az ötödik pedig a letargia. Ekkor magába zuhan és csendes. Végig futtatja magában a történteket és elvonul valahova,ahol egyedül lehet.
Anyám jellenlegi állapota a második fázist tükrözte. Kezeit ajkai elé helyezte s először csak nyüszítő hangot hallatott,majd emelte az oktávot, már majdnem felsikított örömében,de én elé ugrottam s befogtam a száját.
-Nem...Anya..nem..és nem. Nem jegyzett el senki,nem vagyok mennyasszony és Pietro pedig nem épp vőlegény típus.-magyaráztam el neki mélyen pásztázva szemeit,de láttam az íriszének fura csillogásán,hogy ez bizony süket fülekre talált.-Anya nézd!-emeltem fel a kezemet- Nincs gyűrű. Látod?
-A gyűrű,amit vettem nagy volt az ujjára,így beadtam méretezésre.-ölelt meg hátulról Pietro,én pedig újra lefagytam.-Darcy félt elmondani,hogy igent mondott.-hazudott újra könnyedén az a szemétláda és én már az égieknek imádkoztam,hogy fejezze már be. Konkrétan a falnak mentem volna.
Anya lefejtette kezemet arcáról.
-De hát kicsim ez egy remek hír. Na és meséljetek! Hogy ismerkedtetek meg és mióta vagytok együtt?
Mélyet sóhajtva adtam fel minden próbálkozásomat. Majd apával beszélek és észhez téríti. Gyorsan le kellett szerelnem anyát,mert ez már a harmadik fázis.
-Anya még csak most érkeztünk meg. Várjuk meg apát is.-léptem el Pietrotól,akire mérgemben rá se mertem nézni.
-Jó..jó kicsim. Sajnálom..én..én csak úgy örülök nektek.-sírt fel hírtelen,s félszemmel láttam,hogy Pietro megijedt anyám hangjától.Egy aprót mintha megugrott volna,egész komikus volt,tekintve hogy ezt ő okozta. Anya hirtelen fejezte be a negyedik fázist. Leült a kanapéra,s csak meredt maga elé csendben. Pietro kérdőn nézett rám. Összevont szemöldökkel üzente,hogy most mi van. Legszívesebben betettem volna egy hörcsög kerékbe had futkározzon egész nap. Anya újfent felpattant,majd bejelentette,hogy elmegy vásárolni a vacsorához,felkapta a táskáját és a kötött bojhos sapkáját s már be is vágta maga mögött az ajtót. Ötödik fázis. Hmm. Ez volt élete leggyorsabb információ feldolgozása.Pietro egy ideig anya után bámult. Bizonyára ennyire furcsa asszonyt még nem látott.
-Most már értem a piros kötött sapkádat.-szólalt meg egy idő után. Felhorkantottam,majd lehúztam a cipőmet,s levetettem a kabátomat. Aztán szép lassan felkötöttem a hajamat. Levettem a szemüvegemet. Pietro tekintete végig kísért. Felé lépdeltem,s a pulcsim szegélyéhez nyúltam,hogy levegyem az anyagot. Tudtam,most ki fogok melegedni.
-Leendő Mrs.Maximoff arra készül,hogy egy kis ízelítőt adjon a jövőben történő nászéjszakánkból? Apropó nász..mikor lesz az esküvő?-kérdezett rá vigyorogva.
-Mr.Maximoff azt ajánlom,hogy fusson az életéért,de úgy,mint még soha,mert nem hogy a holnapot,az alkonyt sem fogja megélni,mert kitekerem a nyakát.-indultam meg felé,az arcáról pedig leolvadt az a pimasz vigyor,s félve nyelt egy nagyot.