You didn't see that coming

27%

-Úgy sajnálom Darcy.-nyögte rekedt hangon felém a szőke férfi. Arcát nem láttam,a fehér falat bámultam egyfolytában,de a kezét éreztem,ahogy gyengéden végig simított hajamon. Kérésemet figyelembe sem véve simította végig sebeimet. Érintése hatására fájdalom járta át arcomat. Összeszorított foggal tűrtem el mindent,amit csak ő váltott ki belőlem. Annyira fásultnak éreztem magam.Nem akartam,hogy egy légtérben legyünk. A gombóc a torkomban már szinte fojtogatott. S tudtam már csak a szüntelen sírás segíthet túlélnem,legalábbis reméltem.
-Mondj egy nevet...egy nevet kérek,aki ezt tette és én..én mindent el...elfogok követni,hogy elnyerje büntetését az a rohadék. Mondj egy nevet..
Pietro hangja megtört volt,s engem is megpuhított,de csak egy pillanatra. Ugyanis engem jobban megtörtek,mindennél jobban,és ezt ő okozta.Felé fordítottam fejemet. Szemeiben sötétség volt. Nyúzott arca arról vélt tanubizonyságot,hogy megviselték az események,de ez engem nem érdekelt. Csak szabadulni akartam, s felejteni.
-Menj innen.-suttogtam,hangom elcsuklott,de nem izgatott ugyanis kevés választott el a zokogástól.
-Nem. Nem megyek el. Vigyázok rád. Ha tetszik,ha nem. Sajnálom a történteket mindennél jobban. Dühös vagy ezt is tudom,de én nem tágítok. Szóval mit mondasz?-húzott mellém egy széket,s helyet foglalt mosolyogva. Szelíd vigyor volt,mégis én ezáltal lettem zabos. Bocsánatot kér mosollyal az arcán,én pedig egy kórteremben fekszek összeverve. Még ha a cselekedete békítő is volt ez..ez teljesen elfogadhatatlan. De jobban felzaklatott az elrablóm kilétéről szóló kérdése.Lenyeltem a gombócot,visszafojtottam a sírást,s bele kezdtem.
-Egy nevet akarsz?-kérdeztem komolyan szemeibe nézve. Ő határozottan bólintott.
-Ígérem megtalálom és szenvedni fog.
-Helyes. A neve Pietro Maximoff.De az ígéretedhez híven szenvedjen,úgy ahogy én.-markoltam bele a takarómba.
Szavaim kegyetlensége igaz volt,ezt akartam mindennél jobban. Sós,forró könnyeim újból beborították az arcomat.
-Daisy én.
-Nem Pietro!-szakítottam félbe,arcomról zavarodottan tüntettem el a könny cseppeket.-Te..te bántottál engem! A felelőst keresed? Te vagy az. Senki más. Fájdalmat okoztál több értelemben is. Felhurcoltál a repülőre akaratom ellenére,ellenséges terepre vittél,otthagytál engem..egyedül.-Megkellett állnom egy pillanatra,nem bírtam fojtatni. Eluralkodott rajtam a pánik. Nehezen kaptam levegőt,de a düh,azaz elképesztő gyűlölet elemi szinten tombolt bennem.- Semmim sem volt,ami megvédhetett volna. Egy fegyver sem,te pedig otthagytál.
-Nem hagytalak ott,először Wandát vittem,de vissza fordultam érted.-bámulta cipője orrát.
-Wanda képes tudatot irányítani,módosítani,egyedül is kijutott volna,de te... a haragod felém akkora volt,hogy nem bírtad ki,hogy ne vágj vissza valahogy.
-Szerinted én így akartam,direkt juttattalak ide? Ő a húgom,nem volt más választásom.-pattant fel dühösen a székéből,magával sodorva azt. Reakciója miatt ha lehet még jobban fel ment bennem a pumpa. Fájdalom ide fájdalom oda kiugrottam az ágyból,s ordítozni kezdtem.
-Ó istenem..mindig te vagy az ártatlan,akit sajnálni kell. Jusson eszedbe te önsajnáltató szemétláda,hogy hiába sorolod fel az indokaidat akkor is te leszel a hibás.
-Szerinted én nem tudom.-lépett teljesen hozzám indulatosan,s az arcomba kiáltott.Fogcsikorgatva reagáltam én is hasonló stílusban.
-ÉLVE TEMETTEK EL!-ordítottam el ismét magam,a falakról visszhangozva adták a kintiek tudtára,hogy Darcy Lewis bizony felébredt. A mellkasom fel és le emelkedet,mintha lovak vágtáznának rajta. Szemeim fátyolosak voltak,míg Pietroé döbbenetet sugároztak. Ajkai elnyíltak,kezei ökölbe szorultak. Hirtelen robbant be Tony.
-Pietro kifelé!-szólt rá az exfőnököm.
Odasietett hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte tőlem aggódóan. Nem voltam jól. Az utolsó mondatom állt feldolgozás alatt. Az imént tudatosult bennem az egész.Minden.
-Élve temettek el.-suttogtam magam elé,majd a lábaim felmondták a szolgálatot. Tony a könyökeimnél tudott csak fogás találni. Belőlem kirobbant a sírás,csak Tony szavit tudtam befogadni.
-Pietro kifelé most!-kiáltotta el magát. A férfi kiviharzott a kórteremből. Tony az ágyra ültetett. S próbált csitítani,de a zokogásom nem akart szűnni. Fájt a testem,a lelkem, az egész lényem. Stark óvatosan fogta kezei közé arcomat.
-Figyelj rám! Tudnom kell,hogy ki volt. Darcy? Figyelsz?
Könnyes szemeimet félve vezettem rá.
-Nem emlékszem Tony.