Főszerepben:Pietro Maximoff és Darcy Lewis
Leírás:
Pietro Maximoff csatlakozik húgával egyetemben a Bosszúállók csapatához.
Minden nyugodt és békés, már amennyire csak lehet az ikerpár miatt, míg nem betoppan mindenki életébe a mindig humoros Darcy...
Tegyük fel...az eddig ismert életed épp süllyedő hajóként veszlik el a habokban. Tegyük fel,hogy minden,ami valaha számodra ismert volt,most már csak a múlt-é. Mit teszel? Bizony..menekülsz, ahogy csak bírsz. Szeded a sátorfát és már ott sem vagy. Nos...tegyük fel...hogy egy asgardi istenség nagy reményeket és tervet kovácsol hozzád. Az erődre alapozva. Arra az erőre,ami tukajdonképpen már rég oda veszett. Vegyük a listához,hogy ez az isten bipoláris. Meg van? Jó...kitünő.... Te mit tennél? Ahha..és itt is van....semmit.Nem tudsz mit tenni..játszani kell azt a szerepet,amit a sors szabott ki rád. Épp azt teszem. Lokival egy szobában vagyunk. Fogalmam sincs,hogy hol is. Egy tükör előtt állunk. Szorosan tart maga előtt. A vállam felett nézi tükörképünket. -Mit látsz Darcy Lewis?-kérdezte meglepően hízelgő hangon.Megköszörültem a torkom. -Egy erős ,határozott,rendkívül okos teremtményt. Na és persze téged.-próbáltam vicc által realizálni a helyzetemet,s a rossz előérzeteimet stabilizálni. Loki felnevetett. Hangja fülemet simogatta.-Te mit látsz?-kérdeztem tőle,s igazán érdeklődve vártam válaszát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nézz le rám,egy őrültet fogsz látni. Nézz fel rám,és az uradat,de amikor a szemembe nézel,magadat fogod látni.A teremtőd vagyok. Egyek vagyunk.-fordított hírtelen maga felé,s az arcomat simogatni kezdte. Alap reakcióm volt,hogy húzódjak,de tartanom kellett magam,s nem tettem. Alig vártam,hogy megmentőim megérkezzenek. -Miért pont én?-kérdeztem tőle,elmosolyodott. -Bántani akartam Thort. Azt hittem kudarc leszel,de amit Lorelei-vel tettél. Le vagyok nyűgözve.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Különleges vagy. Nem vagyok jártas a biológiában,sem a génállomány fejlesztésében.Ezért kipróbáltam mindent. Választottam különböző rasszokból. Volt kék,zöld,barna szemű alany. Szőke,fekete,vörös,barna hajú egyedeken kísérleteztem.Öregeken,fiatalokon,gyerekeken. Nem érdekelt semmi. Nő vagy férfi... nem számított. Az érdekelt ki éli túl. A ti világotokban senki nem volt alkalmas. -Kivéve engem. -Kivéve téged. Hányinger környékezett. Az erő,amiről beszél nem ajándék. Sose volt az. Hátráltam tőle. -Egy szörny vagy. -Ahogy te is.-mosolyodott el. -Nem..én...gyerekeken..meghaltak?-tettem fel akadozva a kérdést,ám bár olyan volt,mintha csak az agyamból random szavakat tépkedtem volna a világ felé. -Ha gyenge valaki...nem számít a kor. -De igen számít!-kiáltottam el magam. Ő meredten bámult rám,aztán lassan sután tapsolni kezdett. -Nagyon jól kontrollálod magad. Dühös vagy rám és a jégóriás még mindig nem tört elő belőled. Rettegve tekintettem rá. Azt hiszi ez kontroll. Tesztelt engem.Közelebb lépett hozzám. -Látni akarom a pompád,ugyanis holnap elfoglaljuk Jotunheimet.-nézett büszkén szemeibe,mire nekem megállt a vér az ereimbe.Hogy hova visz? Nem az nem lehet. Én..nem.. Reagálni sem volt időm,ugyanis keze arcomon csattant. S én a levegőben megpördülve estem a földre. Az arcomon égető érzés terjedt el. Szemeimből könnycseppek szánkáztak le. Szédültem,és az sem segített,hogy Loki bakancsával a hasamba rúgott. Fájón felnyögtem.Legugolt hozzám. Sikerült négykézlábra állnom.Az államat megemelve nézett szemeimbe. -Változz át!-parancsolta éles hangján.-HARCOLJ!-ordított rám. Akkor ott valami feléledt bennem. Tűz volt ez,oly mélyről jövő harcias düh,hogy rögtön cselekedtem. Lefejeltem az istent,s lábait kirúgtam alóla. A plafont nézve felkacagott. Állásba tornáztam magam,s némi távolságot szereztem. Talpra állt. -Úgy gondoltam az erőddel. Ne harcolj emberként. -Miért ne? Emberként is lenyomlak.-emeltem fel jobb kezem s lassan ökölbe szorítottam.
