You didn't see that coming

43%

A rablók alaposak voltak,az összes kamerát kiiktatták s elvágták a telefon vezetékeket,arcukat sí sapka takarta . Most épp az értékeinket akarták elkobozni. A terem közepére ültettek minket egy egyenes sorba. Három rabló a széfen ügyködött,a másik kettő rajtunk tartotta a szemét. Az egyik épp egy gazdagnak tűnő férfitól vette el az óráját s mobilját.
-Oké,Pietro tényleg megvárod míg mindenkit meglincselnek?-suttogtam a szőke srác felé hitetlenkedve.
-Öhm..ja,majd a rendőrség elintézi.-nézett körbe a bankban,mintha felmérné a terepet.
-Ne idegesíts! Bosszúálló vagy az istenit!-ripakodtam rá suttogva,ő sötét tekintettel nézett rám.
-Sokovia óta nem buli Bosszúállónak lenni. Semmi kedvem megrémült embereket bámulni,akiket tulajdonképpen megmentettem. Majd más megteszi. Különben is azt akarod,hogy Tony kopogjon az ajtónkon.Hivatalosan itt sem lehetnék.-hadarta el enyhe éllel a hangján.
Az állam leesett a válaszától,hogy miért nem menekít ki minket. Nem így ismertem meg. Ő vakmerő volt és fittyet hányt a szabályokra,továbbá ha adódott lehetősége kiszúrni Tonyval megtette. Sose habozott.
-Értékeket.-lépett hozzám az egyik rabló. A táskámat fújtatva dobtam kezeibe,s dühösen fordultam Pietro felé.
-Tudod ez vicces,sose gondoltam volna hogy félsz Tonytól.
-Nem félek tőle,de ez az ésszerű.
-Hát ez remek.-fújtattam továbbra is.
-Pofa be!-szólt rám a férfi,aki a táskámat ürítette épp,majd rám nézett,pontosabban a nyakamra.
-Arany?-kérdezte anyagát a nyakláncomnak.
-Na azt felejtsd is el.-mordultam rá össze szorított szemekkel,s mutató ujjamat fenyegetően emeltem fel. A láncnak nem volt semmiféle jelentősége számomra de fel kellett hergelnem a rablókat,hogy Maximoff úrfi fel emelje a seggét és segítsen. Az elrabló elmosolyodott.
-Harcias a kicsike. Hallod ezt Griac? Nem adja.-nézett társára,aki kimérten lépett felén,s szemeit rajtam legeltette. Tekintetéről azt olvastam ki,hogy ideges még is, szemei lágyságot tükröztek,mintha ismerne.
-Hagyd. Nagyobb zsákmány van odabent.-nézett a széf felé ez a bizonyos Griac,majd ott hagyott minket sietősen. Hangja éket vert a fejembe s nem tudtam rájönni,hogy miért is cseng ismerősen. Az egyedül maradt rabló ránk nézett,majd elfordult tőlünk nem hagyhattam,utánna kiáltottam.
-Az asszonykád jól mondta,fogadj is szót neki. Balfasz.
A férfi megállt majd komótosan felénk fordult. A következő pillanatban felrántott a padlóról.
-Na gyere csak vadócka,menjünk egy csendesebb helyre.-ragadta meg a karomat,majd ráncigálni kezdett. Már majdnem egy ajtóhoz értünk,amikor is egy kis szellőt éreztem. A karom pedig szabad volt,a férfi pedig ájultan feküdt a földön.
-Mindenki kifelé!-kiáltotta el magát Pietro. Cipők dobogása verte fel a bankot,s pár perc alatt már senki sem volt a helyszínen csak mi.
-És a többiek?-kérdeztem a szőke srácot.
-Elintéztem.
-Na végre ez az a hős akit..-akadtam meg hirtelen,mert majdnem butaságot mondtam.
-Akit..?-nézett rám szemtelen vigyorral.
-Nem teljesen mindegy,a lényeg hogy a tervem be vállt,megmentettél mindenkit.
-Ezt az egészet direkt csináltad?-emelte fel a hangját,mint aki ezt nem hiszi el. Ekkor a rabló,aki magával akart cibálni felébredt. Nyöszörögve emelte fel fejét,de abban a percben én már lendítettem is a lábamat a homlokához. Ismét elájult.
-Ó ez jól esett.-néztem az eszméletlen rablóra.
-Te meg vagy huzatva!? Bajod is eshetett volna. Mi van ha lelő?
-Azt úgyse hagytad volna.-érveltem mellette.A veszekedésünk eltartott egy darabig,pontosabban míg a rendőrök kiérkeztek a helyszínre,gyorsan leadtuk a vallomásunkat aztán vitatkoztunk továbbra is. A heves eszme cserénk folytán a távolság is változott közöttünk. Szinte már egymás levegőjét szívtuk be.
-Őrült egy nőszemély vagy tudod-e?-suttogta felém Pietro. Halványan elmosolyodtam.
-Másképp ki se bírnám melletted.
-Elnézést a zavarásért. A nevem Isaac,én vezetem a nyomozást.-szakított félbe minket egy egyenruhás férfi.-A vallomásuk szerint a széfnél három férfi feküdt ájult állapotban.
Helyeslően bólintottunk.
-Csak ketten fekszenek bent.
-Tessék?-kérdeztem hitetlenkedve,majd a széf felé tartottam,ahol épp felnyalábolták a két tettest. Bentebb léptem a szobába,s a padlót fürkészve észrevettem egy kulcsot,rajta egy vasból készült motor fityegett. Gyorsan felvettem a padlóról. Tudtam,honnan ismerős,ahogy azt is tudtam hogy kihez tartozott aza bizonyos hang.
-A férfit Griacnak hívták.-segített Pietro a nyomozónak. A rabló neve megállás nélkül pörgött elmémben. Hamarosan rájöttem,hogy ez anagramma. A betűkből egy ismerős nevet tudtam kialakítani,s azonnal rossz érzés kerített hatalmába. A rablók egyike ugyanis Craig volt.
-Istenem,ne.-leheltem magam elé,s megszorítottam az apró kulcstartót.