You didn't see that coming

69%

Tony játszóháza aggasztó volt. A berendezések felét nem ismertem. A falak fehérek voltak,a fényt biztosító lámpák szinte már égették a szemem. Kellett pár perc mire hozzá szoktam. A vizsgálója már jócskán átlépte a steril fogalmat. Egy ágyon ültem,mikor elém sétált. A szobában rajta kívül még bent volt Wanda és Pietro is.
-Akkor a vizsgálat után,míg várjuk az eredményeket színre léphet Wanda?-kérdezte kedvesen Tony mire én heves fejrázásba kezdtem.
-Egyszerre csak egyet,oké? Nem..nem akarom,hogy..-kezdtem magyarázkodásba, de rájöttem arra,hogy először is nem igazán tudnám kifejteni neki,hogy ez miért is rossz ötlet,másrészről pedig nem is hiszem hogy megértene engem.-..szóval nem.
-Legyen,de ezen előbb utóbb át kell esned. Nem lenne könnyebb most?
Már válaszolni akartam,de Pietro mint mindig most is gyorsabb volt.
-Tony! Azt mondta nem!
Stark kezét felemelve lépett el tőlem. Aztán az egyik kütyüjét vette kezébe. A testvérpár felé nézett,akik végig követték minden mozdulatát.
-Ti még itt vagytok?-kérdezte frusztráltan Tony. Maximoffék szinte egyszerre vonták fel a szemöldöküket,s tették karba kezeiket. Apró cselekedetük mosolyt váltott ki belőlem. A híres Antony Stark nem bír a testvérpárral.
-Akartok valamit? Ha nem akkor kifele.-mutatott fegyelmezően a fotocellás kijáratra.
-Nem hagyom itt Darcyt.-suhant mögém Pietro.
-Darcy lennél szíves kipenderíteni ezt a roppant mód idegesítő úriembert?Mert jelenleg nem vagyok hajlandó szellemipárbajra egy fegyvertelennel.-nézett rám kedvesen Tony,mire én hátra vetettem a fejem mosolyogva. Pietro lenézett rám,s a tekintete azt sugallta,hogy kár a gőzért,mert ő innen nem megy sehova. Továbbra is mosolyogtam és lágyan szóltam hozzá.
-Menj.
-Darcy..
-Nem lesz baj. Megkereslek ha végeztem.
Pietro morgolódva nézett rám. Wanda új döntött,hogy ő lép színre,ezért megragadta fivérje karját s elkezdte ki vonszolni. Búcsúzóul küldtem feléjük egy nyugtató mosolyt,hogy ne aggódjon és tisztában legyen azzal,hogy jól vagyok. Pedig nem így volt. Féltem a vizsgálattól és még jobban az eredménytől. Pietrot viszont nem tudtam átverni,amint kilépett Wanda a vizsgálóból,s míg Tony elfordult tőlem ő hozzám suhant és a homlokomra nyomott egy csókot,majd ott sem volt. Olyan gyors volt,hogy azt hittem meg sem történt. De a lelkem tudta és megnyugodtam.
Amikor már kettesben voltunk Tony beszélgetést kezdeményezett.
-Csak vért fogok venni. Egyenlőre. Abból elvileg mindennek ki kell derülnie.-lépett hozzám s a karomért nyúlt. Megkereste a vénám és a kütyüjét hozzám illesztette. Felszisszentem.
-Még le sem vettem a vért.-nézett rám értetlenül.
-Tudom,csak hideg ez az izé.
-Történt valami a szüleidnél?-kérdezett rá hirtelen. A szemöldököm értetlenül húztam fel.
-Mire gondolsz?
-Te és Maximoff.
-Mi van velünk?-kérdeztem gyanakodva.
-Fontos vagy neki.-vette le hirtelen a vért. Felnevettem.
-Persze,hisz barátok vagyunk.
-Nem vagytok. Ahogy rád néz. Törődik veled,már idegesítően.-fordult el tőlem,s egy másik ismeretlen kütyübe helyezte a véremet. Leugrottam az ágyról.
-Igen,hisz barátok vagyunk,unom már mindenkinek ezt ismételgetni.
-Tudod,mint tényleges barátod ő olyan,mint én. Arrogáns,nőcsábász és enyhén alkoholista.
-Pietro nem alkoholista.-nevettem fel.
-Még nem,de az lesz ha elveszít. Gondolkodj el ezen. Ne játsz vele,ne hitegesd. Látom a reményt a szemeiben,mikor rád néz. Döntsd el,hogy közel engeded,vagy el lököd magadtól. Ő sose lesz csak a barátod.
Leforrázva hallgattam végig Tonyt. Háttal állt nekem,s vizsgálta a levett vérem. Rájöttem arra,hogy igaza van,bár azt nem értem,hogy miért mondta ezt el nekem. Végül kibukott belőlem a kérdés.
-Nem lehetne köztes megoldás? Ő a barátom.-leheltem felé.
-Bárhogy dönthetsz. Maradj a barátja,de a végén ez rosszul fog elsülni. Emlékezz erre.
-Mikor lesz eredmény?-tereltem el a kényelmetlen témát.
-Időbe tellik,de..-kezdte Tony,de félbe szakította a szinte berobbant Steve.
-Tony van egy kis zendülés.
-Hol?-fordult felénk.
-Egy katonai támaszpont Philadelphiában. Már szóltam mindenkinek.
-Akkor mire várunk.-indult meg Stevevel a kijárat felé,aztán felém fordult,mintha elfelejtett volna valamit.
-A gép futtatja a vizsgálatot,mire vissza érek meg lesznek az eredmények és Darcy Rumlow tabu.
-Értettem. Menjetek mentsétek meg a világot.

%

7 óra múlva

A tárgyalóban álltam döbbenten. Döbbenet söpört el a látvány miatt. A Bosszúállók koszosan és véresen ültek a gondosan beállított székeken. Mindenki meredt maga elé. Tekintetükben az értetlenség,a düh és a legkeservesebb érzelem tündökölt. Nehezemre esett beazonosítani,de mikor rájöttem megtört bennem valami. A szemükben a gyász és a veszteség uralkodott. Körbe néztem a társaságon. Egyetlen egy szék volt üres. A Wanda melletti,ami mellett én is álltam. Pietro.
-Hol..hol van?
Wanda megtörten nézett rám. A torkom összeszorult.
-Ne..nem..az nem lehet.-roskadtam össze a székbe. Az ő székébe.