You didn't see that coming

98%

A kiálltásom után csend vett minek körül. Na nem olyan drámai fajta mindenki a környezetünkben elhalkul féle csend. Nem. Pietro sután elmosolyodott,s mindenki megdermedt,majd eltünt. Nem maradt senki körülöttünk,még a kis srác sem.
-Á. Az igazi Darcy.Kitalálom.-emelte mutatóujját ajkaihoz.-Wanda hozott ide?-mosolygott szélesebben.
-Igen te seggfej.-kezdtem el morogni,mert a hanglejtése és a stílusa irritáló volt.
-Elárulok egy titkot drágám.-hajolt közel hozzám,mintha valamilyen fontos információt szeretne átadni nekem.- A manifesztált Darcyt jobban kedvelem. Igazán kedvemre volt.
Hátra léptem tőle,fintorogva.
-Hú a benti Pietro bunkóbb,mint a kinti.
A férfi felkacagott. Majd kimért tekintettel nézett rám.
-Miért vagy a tudatomban?
-Ez egy tudatos kérdés?-vágtam rá rögtön. Nem tehettem róla,de ez a szójáték kikívánkozott.
-Darcy!-szólt rám erélyesen.Mély levegőt vettem,s gondoltam akkor csapjunk a lecsóba.
-Wanda szerint nem akarsz felébredni. Igaz ez?
Pietro rám sem nézett. Csak a tájat kémlelte. Finoman beszívta a levegőt,s arcára nyugodt és békés érzés költözött,s csak ennyit mondott:-Jó itt.
-Wanda nem tudja örökké fenntartani ezt a ...-néztem körbe,s csak tanácstalanul kémleltem körbe. Tudtam hol vagyunk csak azt nem miért.-Mondcsak..-fordultam hirtelen felé-..miért pont itt vagyunk?
-Mert erre vágyom.-nézett rám határozottan.
Értetlenkedő fejjel néztem vissza rá.
-Pontosan mire is?-kérdeztem félve.
-Rád Darcy.-nézett rám határozottan,mégis a hangja lágy volt,félelemmel teli,megtört s lappangott benne némi szégyenérzet. Megrökönyödve álltam előtte,ugyanis nem értettem magát az egész helyzetet,ha rám vágyik,akkor mit keresünk itt.-De lehetetlen maga a feltételezés is,hogy kint ezt magaménak tudhatom.
Te vagy a legjobb dolog az életemben ezért kell lelépnem. Én..én a legrosszabb dolog vagyok az életedben. Te élhetsz tovább a sötétségem nélkül,de én hogy létezhetnék a fényed nélkül. Nélküled.
Annyiszor bántottalak. Annyiszor ígértem meg,hogy többé nem teszem. De minél többet lépek feléd,te annál jobban esel. Nem lehetek önző..veled nem.-ingatta a fejét lemondóan,s kezeit zsebre vágta.
-És akkor most mi lesz. Nem ébredsz fel?-kezdtem nagyon dühbe gurulni. Teljesen abszurd volt ez a beszélgetés. Rejtély volt számomra,mit rejtély egyenest egy bazi nagy kérdőjel,hogy mit akar kihozni ebből.
-Fel fogok de azt akarom hogy ne legyél ott.
Elképedve álltam előtte. Azt se tudtam,hogy kiálltsan el magam vagy nevessek fel. A gondolataimban nem szép jelzőkkel illettem az előttem álló barmot. Végül felnevettem,bár inkább volt ez a kétségbeesés jele,mint a derűé.
-Márpedig én ott leszek. Van egy két elintézetlen dolgunk. Nem te döntöd el,hogy mi lesz kettőnkkel.-vágtam a fejéhez határozottan.
-Már eldöntöttem Lewis.
-Pietro az isten verjen meg. Nem csinálhatjuk ezt örökké. Egyszer csak egyszer az életben ne fussunk el egymás elől. Ne küzdjünk saját magunk ellen. Bántjuk egymást. Ellökjük a másikat közben meg epekedünk és gyötör a bűntudat. Mi értelme az életünk feláldozásának? Hmm? Megmentjük egymást mert már csak a tudat kikészít,hogy a másik talán nem lesz. S mikor már elmúlik a szar tenger mi nem kellünk egymásnak. Döntenünk kell. Választanunk és én téged választalak. Örökké téged foglak. Legyen bármi. Fusson be az életünkbe egy Ian féle vagy egy Tracy vagy egy rohadt Loki. Nem érdekel. Mert te ott vagy.
-Nem tudnánk békében élni.-fordult el tőlem. A karját megragadva fordítottam vissza.
-Nézz rám!Mi a béke? Szerinted?
Mert számomra te. Legyen bárhogy tudom,hogy te Pietro Maximoff szeretsz engem,és ez elég. Nem fogok több szerelmi vallomást tenni. Egyszer már megtettem. Szólok ha változik.Gyere vissza hozzám.-engedtem el az elképedt férfit,s elfordultam tőle.-Wanda kivihetsz innen.-mormoltam magam előtt,s már érezni is kezdtem azt a bizonyos húzást.
-Hé! Milyen elintézetlen dolgunk van?-kiáltott felém Pietro. Ránéztem és elmosolyodtam
-Gyere ki és megtudod.