You didn't see that coming

11%

A napok rendíthetetlenül teltek és azt vettem észre,hogy tulajdonképpen már nem is dolgozom Tonynak. Egyszerűen csak a társalkodónője lettem. Napok óta nem érkezett hír Janeről, így aztán itt ragadtam. A laborban nagy volt a csend. Tonyt magával ragadta a fizika s egy bizonyos hurrikán sem legyeskedett itt,hogy vidámabbá tegye napomat. Hiányzott Pietro,nem gondoltam volna,hogy ennyire sikerült neki közel kerülni hozzám. A csók óta kerül engem. Az elején eltekintettem tőle,hiszen férfiúi becsületét sértettem. Most viszont már felettébb idegesítő volt. Ha egy helységben voltunk ,csak a szelet éreztem az arcomba,s már ott sem volt.Gyakran egyszerűen csak figyelmen kívül hagyott.
-Darcy hoznál nekem egy bögre kávét?-kért meg Tony. Épp egy fehér tábla előtt állt ami üres volt. Filctollával játszva merengett el.
-Máris hozom.

§

A konyhában vártam,hogy lefőjön a kávé. A pulton ülve piszkálgattam a körmöm,amikor is kivágódott az ajtó s Pietro lépett be. Megtorpant.
-Szia.-köszöntem szelíden.
-Szia.-morogta felém,majd a kávéfőzőre nézett. Tehát ezért jött,állapítottam meg.
-Majd vissza jövök érte.-köpte felém,majd kifordult az ajtón. Dühbe gurultam. Az addig oké,hogy nem szól hozzám,hogy kerül,de azt nem fogom hagyni,hogy így beszéljen velem. Egyébként is ki kérte,hogy csókoljon meg,nem küldtem semmiféle jelet,amiből ezt következtethette ki. A gyümölcs kosárhoz nyúltam,kivettem egy mandarint,majd lepattantam a pultról,s utánna eredtem. Távolodó alakja után dobtam a gyümölcsöt. Rosszul célzok,de ez most betalált,pontosabban fejbe talált. Pietro feje előre hanyatlott.
-Szemétláda.
Normális esetben a bocsánatáért könyörögnék,de momentán nagyon nem érdekelt Pietro lelki és testi épsége. Lassan fordult felém . A következő pillanatban már a hátammal nyitottam ki a lengő ajtót. Pietro lassan a konyha szigetnek nyomott. Tekintete fékezhetetlen dühről árulkodott. Kihúztam magam,a köztünk lévő távolság parányi volt. Egy tűt nem lehetett volna leejteni közénk. A szívem a torkomban dobogott,de nem a romantikus értelemben. A szemében rejlő tűz nem sok jót kecsegtetett.
-Na itt volt elég.-dörrentem rá, erre ő felvonta szemöldökét.- Nem haragudhatsz rám örökké. Meg kell békélned velem. Ez van, és ha nem csókoltam vissza? Sajnálom,oké?-dörzsöltem meg frusztráltan a homlokom.-Nézd! Nem lett volna helyes döntés,lelkileg ki voltál szolgáltatva. Szóval ne legyél gyerekes.
-Azt hiszed amiatt vagyok ilyen veled?-köpte felém.
-Ha nem amiatt akkor..-értetlenkedtem. Pietro még közelebb hajolt.
-Nem vagy közénk való,nem tartozol ide. Lásd ezt be és menj.
Meredten bámultam rá, csend lett. A szemeit pásztázva akartam rájönni,hogy ez most mit is jelent. Arcvonásai ellágyultak egy pillanatra,amikor is észrevette,hogy szemeimbe könnyek gyűlnek.Szólásra nyitotta ajkait,de gyorsan közbe vágtam.
-Kávét kell vinnem Tonynak.-löktem arrébb kezét. A kávé kiöntésére koncentráltam,de fátyolos lett a szemem,s így a kitörni készülő könnyeimmel sikerült csak igazán foglalkoznom. Felemeltem a bögrét,s észrevettem,hogy a kezeim remegnek. Pietro a hátamnál állt,de egyszerűen nem akartam foglalkozni vele. Fájt,amit mondott,s fájt az is,hogy igaza van. Sose éreztem még magam ennyire magányosnak.
-Darcy.
-Csak hagyj.
Futólépésben hagytam el a konyhát.
A délutánomra nem nagyon emlékeztem,de örökre bennem él az a nap,amikor Tony Starknak kávét vittem,s az odáig tartó utat próbáltam nem végig sírni.