Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

4.rész

Emily:

Ahogy kiértem az utcára körbe néztem.
-Hol a pokoba vagyok. -fontam kezem melegités képen magam körül.
Még ecer hátra néztem. Nem jött utánam.
Kezemmel dörzsőltem magam melegités kép.
-GPS! -kiabáltam el magam. Majd táskámba kezdtem kutatni, de sehol se volt. Megáltam a járda közepén és hátat fordítottam.

Jungkook:

-Erős ökle van. -dőrzsőltem álkapcsom.
A bejárati ajtót becsaptam, de vissza fele belerugtam valamibe. Lehajoltam és egy telefon volt a földön. Felvettem és forgatni kezdtem. 
Le raktam az asztalra.
Majd fürdeni indultam.

Fürdés után megáltam a tükör előtt. Arcomon ott viritot egy piros folt. Nevetni kezdtem.
-Méghogy természet fotós. -nevetem tovább- Egy sima fotós nem üt ekkorát.
Nevetést abbahagytam és csak áltam a tükör előtt.
Hirtelen a csengő hangja zavart meg.
Az ajtóhoz sétáltam egyszál köntösbe. Kezem kilincsre tettem és Jimin ált az ajtóba..
-Haver öltőz! -rontottbe az ajtón.
-Legalább mond el, hogy miért. -indultam a szobába.
-Rap Mon és Jin küldött. -válaszolt.
Már felöltözve mentem ki a nappaliba. Jimin az asztal előtt ált és a telefont vizsgálta amit a titogzatos fotós csaj hagyot itt.
-Mikkor volt itt csaj? -kérdezve a telefont nyokodva. -Ittvan még?
Elnevetem magam.
-Nem már nincs. -abba hagytam a nevetést és Jiminre néztem. -Az a csajvolt aki elszaladt meletünk.
-Baszki te elengedted? -nézet végre rám. -Ki ütőt meg?
-Ő! -válaszoltam. -Megütőt, vagy inkább behúzott egyet.
-A csapatból már két embert leütöt. -nevetett. -Még a végén kinyirja a bandát.
-Vicces! -toltam az ajtó felé.
Az ajtóból vissza fordultam és zsebre tettem a telefont.

~bárba~
Be lépve az irodába.
Rapmon az asztal mőgöt ült Jin meg az asztal szélének támaszkodot a fiúk a bőr kanapén ültek.
-Na most hogy mindenki itt van kezdhetjük. -dőlt hátra RM.
-Ránk álitotak valakit vagy valakiket hogy figyeljenek. -folytata Jin.
-Ahan és ez most miért más?! -kérdezte Tae.
-Azért mert ez nem kispályás zsaru. -válaszolt RM.
Fejem kapkodtam a 3barátom közt.
-Mi az hogy nem kis pályás? -kérdezte Jimin.
-Nem tudunk rola sok mindent. -mondta RM. -Csak hogy sok riválisunkat tartóztatták le miatta.
Igazuk lehet nem kis pályás zsaru. Vigyáznunk kell miatta. Bár segített is azal hogy letartoztatta a riválisainkat de talán mi is igy járhatunk.
Zsebemben megrezent a telefon.
Elő vettem és egy üzenet vilogot rajta.
"Megnyisam? -tanagodtam. "
Az üzenetten kicsit meglepődtem.
"Emily... "
"Aham.. Szoval igy hívják-tanakodtam majd folytatam az olvasást"
"Az ügy egyre bonyolultabb. Fontos lenne bejönőd az irodába."
"Milyen ügy?Milyen iroda? -agyaltam."
-Szoval!-vágot gondolat menetem közbe Jin. -Ha megtaláljátok. Vagy észre veszitek. Hozzátok elénk.
-Szeretnénk megköszöni neki a segítséget. -nevetett RM.
-Igen is! -mondtuk ecere.
"Ez nem jó! -gondolkodtam. -Egyáltalán miért agudok a csaj miatt?Az se biztos hogy ő az!"
-Minden rendben? -ált melém Jimin.
-Persze. -mosolyogtam rá.
-Mi volt az üzenetbe amit kaptál? -kérdezte.
-Magán ügy! -mondtam majd haza indultam.

Emily:
Ez nem jo ottmaradt a telefonom Jungkooknál.
Vissza indultam a ház felé ahonnan elöbb jöttem el.
Hirtelen egy fa mögé bújtam mikkor Park Ji Mint láttam meg a ház felé sétálni zsebretet kézzel.
-Ez nem jó!-suttogtam.
Néhány percig még vártam. Mikkor hirtelen kijött a két srác kocsiba ültek és elmentek.
El mentem a házig nyitott ablakot keresve. Fel néztem és az egyetlen ablak ami nyitva volt az fent volt az emelten.
Körbe néztem és egy hatalmas tölgy pont az ablakhoz nyújtotta az ágát.
-Rendben. -recsegtetem meg ujjaimat.
Felmásztam a fán végig az ágon.
-Csak ne néz le Emily. -biztatam magam.
Fel áltam az ág szélére és be ugrottam az ablakon.
-Ha most ezt láta volna a sulis tesi tanárom. -nevetem. -Najo ez nem vicces gyerünk tovább.
A szobába körbe néztem. Nagyon nagy rend volt. Nagyobb mint nálam. Mondjuk bárhol nagyobb rendvan mint nálam.
Gyorsan körbe néztem a szobába hatha meg találom a telom vagy bármi hasznos dolgot.
-Semmi! -vetettem le magam az ágyra.
Gyorsan felpatantam és halkan nyitottam ki az ajtót és indultam körbe a házba. Be mentem a fürdőbe a tükör párás volt ami ara utalt hogy nem rég fürdőt.
Kicsit elpirultam ere a gondolatra és kimentem le a lépcsőn.
Azt hiszem az a konyha. Indultam el oda.
-Semmi. -sóhajtottam.
Indultam a napaliba. Kutatni kezdtem.
-Ez nem lehet igaz! -sohajtottam.
Hirtelen kulcs csörgést halottam az ajtó elöl.
"Baszus! -mondtam magba" majd körbe néztem. "Hova bujak? Időm nincs hogy fel mennyek! -néztem körbe körbe.-Oda!"
Ugrodtam a bár pult mögé.
"VÉGEM! -szorítottam össze a szemem."

Jungkook:
Beléptem a házba. Felsőm és trikom a kanapéra dobtam. A telefonom és "Emily" telefonját is leraktam a felső mellé.
-Fáradt vagyok. -nyujtozkodtam.
És a konyhába indultam.
Egy árnyat látam fejem oda kaptam nadrágom hátsó részéből kikapva fegyverem oda tartottam.
-Mintha... -tanakodtam. Majd leraktam a pultra a fegyverem.
Kinyitottam a hűtött és kutatni kezdtem.
Hátam mögül katanást hallottam kezem fel tettem fejem felé.
-Fordulj meg! -parancsolt valaki rám.
Levegőt kifújtam lasan megfordutam és két ideges kakaó színű szemmel talaltam szembe magam, de ebe a szempárba nem volt semmi félelem csak harag.
-Ted le. -mondtam még mindig feltartott kezekkel. -Még a végén elsül.
-Ne mozdulj! -ismet rám kiáltott.
-Jójó! -fordítottam el a fejem.
-Hol a telefonom? -kérdezte.
-Mi? -dőbentem le. -Ez most komoly? Emiatt a kis dolog miatt fogsz rám fegyvert?
-Nagyábol.-mondta. Szemét nem vette le rólam. És abban is biztos vagyok hogy lőni is tud.
-A kanapén van. -mondtam. -Legalább felvehetnék valamit. Ez zavarba ejtő.
Hátrálni kezdet a kanapé felé. Hátra nyúlt és hozzám vágta a trikom.
-Kösz. -húztam magamra. -Meddig fogod azt még rám?
-Amedig szükséges. -adta a választ. Nem fordult meg ugyprobálta meg keresni a telefonyát hogy végig rám nézett.
-Megne mozdulj. -adta a parancsot. Majd hátra nézet. Ezel a mozdulatával hibázott. Két lépések előtte teremtem, de nem vettem el a fegyvert. Csak a csövet fogtam meg és melkasomhoz igazítottam. Ahogy vissza nézet teljesen ledöbent.
-Lőj! -néztem szemébe. -Biztos tuc lőnni.
-Mit csinálsz? -remeget meg keze egy pillanatra. És biztos hogy félelem is átsuhant a tekintetén.
-GYERÜNK! -üvöltöttem rá. -Nem fogsz. Igaz?
A mondat végén féloldalas mosolyra húztam a szám.
-Nem nem fogok. -mondta, de már nem félt. -Még most nem.
-Mi? -kérdeztem, de még mindig nem engedtem el a fegyver csővét.
-Börtönbe foglak jutatni a haverjaidal együtt. -nézet mélyen a szemembe.
"Szoval ő az. -gondolkodtam".
Hirtelen elengedtem a fegyvert ő meg leütőt vele....

Új rész. A másik könyvemhez készül a rész. Adigis jo olvasást ehhez. 😚💖💖💙🚼✔

👆👆Ja és a végére kaptok egy ilyen képet. 💖💖