Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

2.18.rész

Sokat késtem? Jóhogy.
Van egy új könyvem nézetek be ida is. 😙😙plusz 👆👆woww Baek.

Emily:
Baekhyun és köztem semmi se történt. Miután "azt" tette velem közelebb akart hajolni, de ököllel arcon csaptam mire hátrébb ment én pedig az ágy végébe másztam.

Baekhyun-t ez után ordítva zavartam ki és dobáltam meg bármivel ami a kezembe került. Baekhyun idegesen és morogva ment ki, de ahogy kilépett és be csapta az ajtót egyből hozzá vágtam egy vázát tiszta erőből. Egy teljes napig sírtam és nem engedtem be senkit se amit úgy oldottam meg, hogy oda toltam a kis szekrényt és a széket is oda tettem.

Két napig nem ettem nem ittam, de úgy éreztem ha nem eszek meghalok előbb utóbb valahogyan ami ebben a pillanatban nem is tűnt rossz ötletnek.

Valamikor a nap folyamán kopogtak az ajtómon, de nem is válaszoltam nekik. Nehezen felkeltem az ágyról és a fürdőbe mentem. Bele néztem a tükörbe és nem ismertem magamra. Lehajoltam és mosni kezdtem az arcomat, de egyre jobban utáltam magam ahogy magamra néztem.

A tükörbe néztem majd idegesen csaptam bele, de kinyílt és szembe találtam magam fésüvel, sanponnal és még egy olló is.
Ki vettem az ollót és bele néztem a tükörbe magamhoz emeltem és lehunytam a szemem.

"Nem akarók tovább itt lenni. - mondtam magamban. - Feladom."

Kicsit távolabb emeltem az ollót, de mikor épp erősen akartam lenditeni kivették a kezemből és el dobták engem meg valaki magához húzott.

-ENGEDJ EL! - csapkodtam össze vissza, de nem engedett el.
-Senkire se gondolsz csak magadra Emily. - fogta le kezem Baekhyun.
Kezeim remegtek mert én magam megijedtem attól amit tenni akartam magammal.
-Miért teszed ezt velem? - kérdezte hozzám bújva. - Téged is veszitselek el?
Továbbra se mozdultam csak bele néztem a tükörbe így láthattam, ahogy engem ölelve sírt.
Döbbenten néztem őt és közben remegtem.
-Sajnálom. - szorította meg kezem. - De nem engedlek el.
-Miért? - hajtottam le fejem.
-Nem bírom nélküled úgy érzem meghalok ha nem vagy velem. - válaszolta. - Szeretlek Emily.
-Ez nem hiszem el.- emeltem fel fejem és néztem őt. - Neked csak a pénz kell.
-Azt már meg szereztem. - fogta körbe hasam. - Nekem csak te kelesz nem a pénz.
-Hagyj békén... Kérlek. - tettem hozzá halkan.

Össze rogytam ő pedig leguggolt velem együtt. Nem bírtam sírni kezdtem egyszerűen muszály volt valahogyan kiadni a dühőmet most ebben a pillanatban.
Baekhyun velem szembe újra leguggolt és keze közé vette arcomat és simogatta ujjaival lágyan.
Elfordítottam fejem csak egyedül akartam lenni, de ő nem ment el maradt velem.
Kezemmel el takartam arcomat és tovább sírtam. Testem fájt a napok óta nem evés miatt és kezdett hányingerem is lenni. Hírtelen pattantam fel és mentem a wc-hez, de nem tudtam hányni. Így neki dőltem a falnak remegve.

-Gyenge vagy. - simogatta arcomat. - Enned kell valamit.
Nem régen múlt el a vérzésem nem sokkal az előtt hogy lettem volna Jungkook-al így csak az lehet a bajom hogy nem ettem.
-Pihenj le. - fogta meg kezem, de el húztam tőle. - Meddig akarod ezt csinálni?

Szemem le csuktam és mikor ki nyitottam már az ágyban voltam Baekhyun-nal, ahogy hátulról átölelt. Rögtön arrébb csúsztam és le szálltam az ágyról és csak álltam őt nézve.
Az ajtóból minden a helyére volt pakolva így kinyitottam és otthagytam Baekhyun-t.
A ház nekem ismeretlen volt így csak szallatgáltam össze vissza lépcsőt keresve. Megálltam és gondolkodni kezdtem.

-Mit keresel itt? - kérdezte valaki.
Megfordultam és egy vizes hajú Chanyeol fogadott. Döbbent arcomra semmit se mondott.
-A kijárat? - kérdeztem. - Kérlek Chanyeol.
Fejét felemelte és sóhajtott.

-Gyere velem. - fogta meg kezem.

Húzni kezdett egy lépcsőhőz majd le és egy ajtóhoz. Az ajtó nyitva volt aminek meg örültem, de mikor ki nyitotta egy kibaszottul nagy erdő fogadott ami nem volt ismerős.

-Mehetsz. - lökött ki, de ijedten léptem hátrébb. - Na nem mész?
-Hol vagyunk? - kérdeztem.
-Hmmm nem is tudom, de ezt Baekhyun építette. Szóval semmi köze a Kazuki családhoz. - rántott vállat.
-Mi van? - kérdeztem vissza.
-Gyere enni. - szorította meg karomat.

A konyhába húzott, ahol Xiumin főzött míg Chen mellette figyelte. Sehun az asztalnál ült fejét az asztalra tette és figyelte Xiumin-t.
Leültettet egy székre szószerint és leült mellém Chanyeol. Sehun engem figyelt morcos arccal.

-Xiumin éhen halok. - mondta hírtelen.
-Míg Baekhyun nem jön nincs kaja. - fordult meg és rám vezette tekintetét.
"Utálom őt. - mondtam magamban."
-Reggelt. - jött be Baekhyun és ült mellém a másik oldalra és kezét combomra tette, de le toltam kezét. - Xiumin miért te főzzől?
-Csak kavarom. - emelte fel a fakanalat. - Chen főz.
-Hála az égnek. - tette össze kezét Baekhyun amin kuncogtam kicsit.
Rám nézett én pedig inkább Chanyeol-t néztem.
Hallottam, ahogy morog, de nem érdekelt.

Teltek a napok a hetek úgy két hét telt el vagy egy hónap, de semmi se változott bennem. Az egyetlen ember akivel nem beszéltem az Baekhyun volt. Néha beszéltem a többiekkel, de inkább Chanyeol-al. D.O inkább került Xiumin folyton hozzám ért valahogyan, de rögtön eltoltam magamtól. Chanyeol és Sehun elmentek két napra így ki se léptem a szobából csak enni néha.

Épp végeztem a fürdéssel azóta a nap óta Baekhyun el vitt minden éles tárgyat a szobából és a fürdőből is. Szóval végeztem a fürdéssel magamra vettem a rövid nadrágot és pulóvert ami most a Chanyeol vagy Sehun mérete lehetett így leért a combom közepéig. Hátamon feküdtem az ágyon kezem szét tettem és csak a plafont néztem sóhajtozva.

-Unatkozol? - kérdezte Baekhyun az ajtóban.
Nem válaszoltam mire idegesen megfogta kezem és felhúzott az ágyról.
-Komolyan így akarsz velem együtt élni? - kérdezte, de ezzel fel idegesített. Ezzel az egy mondattal.
-SOHA SE AKARTAM VELED ÉLNI! - kiabáltam vele. - MÉG HOGY VELED ÉLNI.... SOHA!
-Ne beszélj velem így. - lökött az ágyra.
A hírtelen jött lökés miatt szemem össze szorítottam, de ezután rosszabb is volt. Baekhyun vissza húzott álo helyzetbe, de csuklómat szorította továbbra is.
-Eddig kedves voltam veled, de kezdesz felidegesíteni. - rántott magához.
-Semmit nem tettem. - néztem szemébe. - Nekem kéne idegesnek lennem nem pedig neked.

Azt hittem, hogy ennél idegesebb nem lehet akkor nagyot tévedtem. Idegesen szemembe nézett majd egy erős lökésel az ágyra lökött és nyakkendőjét bontotta ki amit döbbenten figyeltem. Ki gombolta az ingét is majd megfogva lábam magam alá húzta remegő testem.

-Nagyon fel idegesítettél. - nézett szemembe. - Nagyon!
-Bae.. Baekhyun. - néztem körbe hátha valaki tudna segíteni, de az egyetlen aki megjelent Xiumin volt, de ő ránk csukta az ajtót.
"Kösz Xiumin. - mondtam magamban."
Ijedten néztem fel egyenesen arcára ami már nem idegességet mutatott hanem valami mást valami olyat amit én csak Jungkook arcán láttam utoljára.

A képet muszály voltam be tenni egyszerűen meg akartam nektek mutatni. 😂😂😅Imádni való Chan.