Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

2.8.rész

Remélem, hogy vártátok a részt.
A lényeg az hogy ebben a részben lesz valami ami nem derül ki, de majd nem sokára ki fog. Várjátok türelmesen perverz manók.. 😊😊💞💖

Emily:
Reggel fájó fejjel.. Fájó? Azt hittem meghalok.
Annyira fájt a fejem és mikor felültem meg is szédültem. Körbe néztem és rá kelet jönnöm hogy Baekhyun szobályában fekszem egy idegen ruhában. Ki keltem az ágyból és meg támaszkodtam bármiben ami közel volt hozzám.

-Halloo.. - mentem ki a folyosóra. - Annyira fáj a fejem.. VALAKI?

Nem hallottam semmit se és ez zavart. Le mentem a lépcsőn minden egyes fokon, ahogy léptem úgy dübbent a fejem is.

-HALLOO.. - kiabáltam.
Lent éget a lámpa az egyik kis szobában így oda mentem. Valaki ült a székben nekem háttal.
-Halloo nem tudom ki vagy, de nagyon fáj a fejem. - álltam az ajtóban.
A székből ki szállt az akire pont nem vágytam ma.
-Reggelt Em.. - nézet rám. - Fejed fáj?!
-Nem fontos. - fordultam meg és indultam el ki.
-Pedig csak én vagyok itthon.. - fogta meg csuklomat és kezével meg ütötte a falat.

Szemem össze szorítottam és le is hajtottam fejem.
Nem tudom miért fáj ennyire, de nagyon rossz.

-Látod?! - húzott vissza enyhén meg rántva. - Gyere van gyógyszer.

Le ültem abba a székbe amibe az előbb ő ült és vártam hogy vissza jöjjön.. Nem mintha amúgy szeretnék fel kelni.
Fejem hátra hajtottam és le hunytam szemem.

-Tessék. - tette le a poharat.
-Ahh.. - fogtam meg fejem. - Óvatosan.
-Bocsi.. - nevetett majd neki dőlt a polcnak. - Mire emlékszel.. Tegnap estéből?
-Nem sokra.. - vettem be a gyógyszert mi után meg vizsgáltam.
-Akkor el mondom, hogy erős "új" drogot kaptál Chen-től. - nézte, ahogy le nyelem a gyógyszert, majd fintorgok mert keserű.
-Igen... És?. - néztem rá.
-Fura voltál. Úgy érezted magad mint Alice csoda országban.. - nevetett.
-Az a kedvenc mesém. - gondolkoztam hangosan.
-Cuki. - nézet szemembe. - De hogy mi volt ez után... Passz.
-Hát köszi. - dőltem hátra. - De miért tette ezt Chen?
-Hát azért mert mi nem akarunk nyulak lenni. - rántott vállat.
-Kísérleti nyulak?! - mondtam ki teljesen.

Xiumin ha épp nem akar meg baszni(szépen mondva) elég el fogadható srác.

-Na van kedved egy kis mokához? - kérdezte vigyorogva.
-Nincs. - álltam fel és mentem el előtte. - Hagyj békén.
-Pedig Jungkook-nak is el mondtam... - mondta mire megfordultam. - Mi az?
-ÉN NEM AKARTAM. - kiabáltam vele, de csak nézet nyugodtan. - TE CSINÁLTAD.. ÉN NEM AKARTAM.
-Nekem nem úgy tűnt. - vigyorgott.
-ANNYIRA.. AHHH.. - kiabáltam tovább és le löktem egy vázát. - Miért teszed ezt?
-Mert akarlak.. Csak ennyi. - mondta nyugodt hangon.
-Én nem Xiumin. - néztem rá. - Hagyj békén.
-Nem tudlak és nem is akarlak. - lökte el magát és felém jött.
-Miért nem lehetek azzal akit szeretek? - takartam el arcomat.
-Talán nem vele kéne lenned. - fogta meg csuklómat amit el rántottam.

Újra meg fogta mind két csuklómat és közelebb is húzott magához. Végig szemeimbe nézett amik már könnyesek voltak.

-Kérlek had menjek haza. - mondtam halkan neki.
-Nem engedlek el magamtól. - nézett szemembe.
-Kérlek. - néztem kérlelve.
-Nem. Nem akarlak. - rántott meg.
-Ez fáj. - próbáltam szabadulni.

Már folyt arcomon a könnyem, de nem engedett el. Szám remegni kezdett mire kezei el lazultak és végül el engedett. Rögtön el akartam innen tűni így el rohantam ki a házból mezítláb és valaki pizsamajában. Kint eset, de nem törődtem vele, csak el akartam innen tűni gyorsan olyan hamar amennyire lehet.
A város közepén lehetünk a modern házak miatt gondoltam így. Kocsik hajtottak el mellettem, de csak futottam.
Már teljesen vizes voltam, de nem akartam erre gondolni.
Kábé egy-két óra koborlás után valahogy el jutottam a kis bolt utcájához... Fáradtan és vizesen.
El mentem a bolt melleti házhoz ami a mama háza volt.

-MAMA.. - kiabáltam kopogva. - MAMA.

Fáztam és reszkedtem nagyon és csak az a kis vékony póló védett semmi más. Le csúsztam az ajtónak dőlve háttal, felhúzva lábaimat, körbe ölelve testem.

-Kérlek mama. - kopogtam már fejemmel. - Talán maradnom kellett volna.. Ott.

Senkise volt az utcában egy árva lélek se.
Órák teltek el, de nem jött ki senkise.

-Hol lehets? - kérdeztem az ajtónak döntve fejem.
-Emily?! - guggolt le elém valaki süssöben. - Semmi baj.

Gyenge voltam és fáztam.. Nagyon.
Körbe nézett, majd elő vett egy papírt és írt valamit amit be rakott a posta ládába. Egyik kezével lábam alá nyúlt a másikkal hátamat tartotta és emelt meg.

-Menjünk. - indult el.
-Fázok.. - bújtam közelebb mert éreztem, hogy ő nem.
-Nem soká ott vagyunk. - tartotta testem.

Végig kezében vitt egyenesen egy házig aminek ajtaját lábával be tolt.
Csend volt és meleg ami nagyon jól esett. Gyorsan tette testem azt hiszem hogy a kanapéra, majd be takart pulóverével.

-Hozok egy teát. - indult el, de meg fogtam pólója alját.
-V... - mondtam halkan. - Ne.. Szólj..
-Tudnia kell. - hagyott magamra.

Oldalra fordultam és le hunytam szemem.. Rögtön el aludtam.
Ahogy fel keltem valaki fogta kezem ami jó meleg volt. Meg emeltem fejem nehezen így láthattam azt akit már hetek óta szeretem volna.
Ahogy meg mozdultam szemei ki nyitodtak és közelebb csúszott.

-Jung.. Jungkook. - néztem arcát.
-Hála az égnek. - ölelt meg. - Annyira hiányoztál.

Kezemmel körbe öleltem míg ő nyakamba bújt és sírt.. Éreztem ahogy vállamra csepennek az apró víz cseppek.

-Miért mentél el? - kérdezte tovább ölelve.
-Nem.. Nem akartam.. Hogy bajod essen. - torkom nagyon fájt és ez a beszédemre hatott.
-Ssshhhh... - hajolt el. - A lényeg, hogy jól vagy.
-Igen. - bújtam hozzá.

Jungkook fontos nekem nagyon.. Szeretem őt és vele akarok maradni örökre. Ahogy mellkasához bújtam éreztem dobogó szívét amit annyira szeretek hallgatni és erre aludni.

-Vékony vagy. - szólalt meg. - Enned kéne.
-Nem akarók. - ráztam meg fejem.
-Gyere. - emelt meg. - Kapsz ruhát.
-Tudok járni. - fogtam körbe nyakát.

Szemeibe néztem amik karikásak voltak, de így is ragyogtak.

-Szeretlek és hiányoztál nekem. - öleltem körbe nyakát.
-Én is téged. - ment be a szobába.

Le tett az ágyra és be takart.
Ki ment egy pillanatra és vissza tért egy bögre teával.
Lassan meg ittam annyira jól esett mig ő melletem ült.

-Emily.. - szólalt meg Jungkook.
-Igen? - tettem arcomat a bőrére.
-Le feküdtél Xiumin-nal? - kérdezte kezeire támaszkodva.

Szemeim ki kerekedtek és csak őt néztem. Szemeim egyszerre suhantak át az érzések, de engem nézett.
Ujjammal a bögre oldalát piszkáltam le hajtott fejjel, de meg emeltem fejem és egyenes rá néztem.

-El mondom mi történt, de ígérd meg.. - néztem szemeibe könnyes szemmel. - Ígérd meg, hogy végig hallgatsz.
-Ígérem. - fogta meg arcom.

Na gondolom rájötettek, hogy.... Igen Bakhyun és Emily-ről nem derült ki, hogy le fekudtek-e...
Na nem baj aki nem akkor most igen. 😂😂😂
Komment és csillag. 😙😙