Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

46.rész

Úgy döntöttem, hogy nem lesz második könyv itt folytatom addig ameddig bírom. Remélem, hogy nem baj. Majd így írom 2.1.rész. Így jó lesz vagy nem?

Jungkook:
Testem, lelkem és szívem is feladom azért hogy újra velem legyen....ha bele halok is.

Reggel ki ugrottam az ágyból és le mentem edzeni. Lent Rap Monster fogadott.

-Fent vagy? - kérdezte a box zsákot ütve.
-Edz velem! - álltam meg mellette.
-Legyen. - vette le kesztyűit.

Kesztyű nélkül állt velem szembe, ahogy én is. Rap Monster folyton le győzött, ha most én nyerek akkor... Mindenkit le győzök.

-Gyerünk Kook. - húzta fél mosolyra száját.

Lábam mozdult és rúgtam, de megfogta bokámat és láttam a mosolyt száján egy pillanat alatt el vettem és ütöttem ami talált.

-Ügyes. - nyalta le száját.
Egy pillanat alatt ütőt alig volt időm védekezni miatta.
-Üss vissza! - mondta közben sorozott.
-Nem tudok. - védtem magam.
-Nem is akarsz. - ütött hasba végül.

Vért köhögtem fel a földön térdelve. Rap Monster le guggolt velem szembe.

-Gyerünk! - állt fel és vette fel az alap álást.
Teljesen fel húzott a mosolya.
-Mire vársz? - kérdezte.

Lendülettel indultam és kezdtem sorrozni fejét amit védett. Hiába cseleztem az ütésekel ő kivédte. Fáradtam igy azt se láttam mikor ki rúgta a lábam és vetődött rám, de nem ütött meg...meg állt arcom előtt.

-Itthon maradsz. - állt fel.
-Mi? - ültem fel.
-Nem tiszta a fejed. - állt nekem háttal. - Ki nyirod magad.
-De... - támaszkodtam fel.
-Kook.. - sóhajtott.
-Nem maradok! - ellenkezdtem.
-MEGÖLÖD MAGAD! - kiabált és lépet elém.
-Kérlek had menjek. - néztem szemébe. - Ott maradok veled, ha kell.
-De.. Nem biztonságos. - nézet szemembe.
-Hyung. - kérleltem. - Látni akarom.
-Edzened kell. - hagyott lent itt. - Indulás előtt pihenj is.

~később ~
Mind be szálltunk a kocsiba és el indultunk. A háztól távolabb parkoltunk innen az utat gyalig tettük meg.
A házhoz érve túl nagy csend volt.

-Kook. - szólt Yugyeom. - Arra menjetek.
-Oké. - bólintottam.

Guggolva mentem Rap Monster után. Rap Mon intet, hogy álljak meg. Fel vettük az éjjel látott fekete cuccokat vettünk fel hozzá.

-Erre. - szólt nekem.
-A hátsó bejáratnál vagyunk. - szóltam a fülésbe.
-Mióta vagyunk FBI? - kérdezte Suga nevetve.
-Ez csak egy alkalom. - nevetem.
-Baby gyere. - hallottam meg V-t.
-V a füles. - szóltam.
-Ohhh... - nevetett.
-Paraszt. - hallottam egy csatanást.
-Auhhh Suga. - nyavalygott V.

Sóhajtottam és be léptünk az épületbe fegyverrel fel szerelve.

-Tiszta. - szólalt meg Jackson.
-Itt is... - néztem körbe, de el repült egy golyó a fejem mellett.
Rap Mon el húzott és lelőtte a pasit.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Köszönöm. - néztem a golyót a falba.
-Még jó hogy kancsi volt. - kuncogott és tovább mentünk.

Hallottuk ahogy a többiek is lőnek. Végig osontunk a folyosókon egy lépcső sorig. Biccentettem, hogy menjünk fel, de egy pasi rám ugrott.

-Jungkook. - indult el RM hozzám.
-Nincs baj. - löktem le és fejbe lőttem. - Semmi baj.
-Oké. - indult fel RM.
-Mindenki meg van? - hallottam meg Jimin hangját a fülesbe.
-Itt igen. - szóltam bele.
-Ja.. - szólt bele mindenki.

Mindenkit ki nyirtunk az épületben, de nem lett meg a négy jó madár és Emily se. Ki mentünk a házból, de RM vissza fogot.

-Mi az? - kérdeztem, de előre nézve Emily síró szemei fogadtak.
-ERESSZD EL! - kiabáltam Lee-re.
-Miért, hiszen a lányom. - simított végig arcán, de Emily el húzta fejét.
-KI NYIRLAK. - üvöltöttem rá.
-Fogd be a pofád! - állt fel. - Te vagy fel háborodva? Kérlek... Hiszen be törtél a házamba és kinyirtad az összes embert.
-És? - kérdeztem nevetve.
-Ezt szeretem benned. - mutatót rám. - Ezt a vért ami az apádé.
-Mi lenne ha a te véredel festeném be a házad... - itt rá szegeztem fegyverem és oldalra billentetem fejem. - Padlóját.
-Csak merd meg tenni. - nevetett a pasi. - Fiúk.
-Jungkook. - nézet rám Emily, de az apja pofon vágta.

Minden EXO tag felénk futott. Fél mosolyra húztam szám, majd el dobtam a fegyvert és ököleimet tartva hívtam magamhoz az egyiket. Mindenki engem nézett igy ugyan igy cselekedve.. Engem követve csinálták ők is.
Az EXO is el dobta a fegyvert fel véve a kesztyűt.

-Jungkook meg gondoltad ezt? - állt elém az egyik tag, de én Baekhyun-t akarom meg ütni.
-Én meg és te? - ütöttem egyet, de kivédte.

Nevetve ütőt vissza, de kitértem, majd ki rúgtam lábát és addig ütöttem amig el nem ájult.
Mentem tovább, de valamelyik meg ütött. Sóhajtva fordultam hozzá és ütöttem ki.

-MIVAN BAEKHYUN FÉLSZ? - kiabáltam Baekhyun-nak.
Az említett ökölbe szorította kezét, de D.O meg állította és felém sétált.
-D.O. - szorítottam kezem ökölbe. - Meg bíztunk bennetek, de ti el árultatok.
-Sose szövetkeznék veled. - ütőt meg ami talált.
Hüvelyk ujjammal le töröltem szám és rá néztem.
-Ez hiba volt. - ütöttem vissza.
-Emily nem érdemel meg. - tért ki.
-Tévedsz. - tettem fel kezem védve fejem.
-Engem kelet volna választania. - ütött hasba amit lábbal védtem és rúgtam meg majd húztam be neki.
-De engem választott. - rúgtam hasba igy a földre került.

Xiumin le rúgott D.O-ról aki ájultan feküdt a földön. Xiumim le dobta pulóverét és várta, hogy fel álljak, de Jimin megütötte.

-Menj Kook. - csúsztam el tőlük és futottam ki kerülve a bunyózó embereket.
-Enged el. - álltam fegyvertelenül Lee Kazuki előtt aki csak meg tapsolt. És lépdelt elém majd körbe került.
-Jeon Jungkook. - simított végig hátamon. - Nem rossz, de nem vagy halhatatlan.
-Mi? - néztem hátra mire egy lövést hallottam.
-JUNGKOOK. - és Emily sikolyát, ahogy nevem sikítva sír.
-Erős vagy, de nem okos. - súgta fülembe Kazuku, ahogy a földre rogytam. - Mit hittél, de komolyan.. Hogy ki állok ellened fegyvertelenül?!

Minden halk és tompa let, makd homályos is. Láttam, ahogy a föld felém közelít. Hátamban éles fájdalom volt. Tényleg nem voltam okos nem gondoltam át.

-JUNGKOOK. - hallottam meg társaim sikolyát és egy lövést.
-Baekhyun miért? - hallottam Lee Kazuki-t.
-Ideje volt hogy meghalj. - hallottam meg Baekhyun hangját.

Egy test esett mellém és egy arcot láttam engem bámulva.. Maga Lee Kazuki volt egy lyukkal a mellkasán néhányat pislogott majd meghalt.

-ELÉG! - kiabálta Baekyun. - Menjetek vigyétek Jeon Jungkook-ot.
-Emily? - kérdeztem alig hallhatóan.
-Ne beszélj kérlek. - láttam meg arcát.
-Végre. - folyt le egy könnycsepp arcomon.
-Tegyétek a kocsiba. - szólalt meg J-Hope.

Be raktak a kocsiba, de Emily meg emelve fejem combjára tette és engem nézett.
-Emily. - emeltem meg kezem, de vissza tette.
-Ne beszélj. - mosolygott.
-Hogy tudsz mosolyogni? - kérdeztem.
-Veled vagyok, nem? - adott egy csókot. - Szeretlek.

Ahogy ezt kimondta egy könnycsepp hulot le arcáról az arcomra. Nem értettem miért sír és remeg egész teste, de rá jöttem... Később.
A kocsi meg állt és egy egész doktor csorda jelent meg és tett egy hord ágyra. Emily megfogta kezem.

-Kookie szeretlek. - húzta el kezét.
-Emily. - próbáltam el érni, de eltűnt a szemem elől.

Rögtön a műtőbe toltak és altatak el, de most nem érdekel, hogy mi lesz velem hisz Emily várni fog.... Remélem. Az első dolgom az lesz, hogy meg kérdezem hogy mi volt ez kint.
És hogy örökre maradjon velem.

Ennyi volt. Remélem izgalmas lett. Írjatok nyugodtan, hogy mit gondoltok arról amit felülre írtam.

Csillag és komment. 😙😙💖💞💙