Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

2.14.rész +(+18)

Annyira nem volt ihlet, de remélem, hogy tetszeni fog.

Emily:
"Hitted már azt, hogy minden egy csapásra helyre jön?
Én vártam azt a csapást, de nem történt meg. Talán túlságosan hittem abban, hogy ezzel az egy dologal amit esküvőnek hívnak az emberek minden rendben lesz. Vicces hogy hogyan siklanak félre a dolgok. "

Két hónap és esküvő, de én azt akarom, hogy holnap legyen. Jungkook lent volt míg én fent aludtam és épp ébredeztem. Szemem ki nyitottam és rá kellett jönnöm, hogy eljegyeztek a tegnap este.
Boldogan bújtam a takaró alá és sikítottam.

-Ennyire ne örülj a reggelinek. - nevetett Jungkook.
-Jungkook nézd. - tartottam fel kezem így a fényben csillogott a gyűrű.
-Szép. Tegnap vetted? - kérdezte döbbenten.
-Nem vagy vicces. - dobtam neki a párnát amit reflexből el kapott.
-Asszony szorod a pénzem? - kérdezte össze húzott szemöldökkel.
-Hagyd abba. - nevettem és másztam felé négykézláb.
-Ahhh én halálra dolgozom magam ez meg ékszert vesz belőle. - túrt hajába.
-Jungkook. - ültem le mellé török ülésben és billentetem fejem oldalra. - Jin jobb poénokat lő el reggelente. Sőt a nap huszonnégy órájában.
-Omg.. - fogta mellkasát. - Ez fájt.

Nevetve dőltem hátra ő pedig mászott felém és fejem két oldalára támaszkodott. Lábam közé mászott én meg felhúztam azokat.
A nap fényében haja csillogott és fekete szemei is ugyan így.

-Kócos vagy. - turtam hajába.
-Te is. - puszilta meg orrom.
-A reggeli ki fog hűlni. - néztem ajkait.
-Nem baj. - hajolt lejjebb.

Szemem be csuktam és vártam a folytatást, de a csók helyett inkább kaptam egy nehéz sújt a testemen és egy halk sóhajt.
Szemem ki nyitottam és rá néztem. Feje mellkasomon pihent míg keze mellettem. Meg emeltem kezem és simogattam hátát.

-Nehéz vagy. - simogattam fejét.
-Csak még egy kicsit. - ölelt meg bár így meg kellett emelnem a csípőmet.
-Jungkook baj ha félek az esküvőtől? - kérdeztem mire teste kicsit megemelkedett. - Már mint, hogy valami baj lesz.
-Semmi baj nem lesz. - feküdt vissza. - Amúgy meg titokban lesz. Ki tudja meg.
-Titokban? - kérdeztem vissza.
-Csak mi a csapatból leszünk meg a szülők. - válaszolta.
-Remélem. - szorítottam magamhoz fejét mire nyöszörgött. - Kapsz levegőt?
-Nhemh. - válaszolta így el engedtem.

Sokáig voltunk az ágyban és egymást piszkáltuk. Furcsa volt, hogy semmi se jött közbe. Csikizni kezdett amin hangosan nevettem, de hírtelen nyakam kezdte puszikkal kényeztetni amin hangosan sóhajtottam. Lábam csípője köré fontam és végig húztam kezem mellkasán, majd hasán, de ott megálltam és pólója alá nyúltam.
Vágytam minden egyes érintésre tőle és ezt ő is érzi. Először hasát simítottam végig, majd hátat és végül bele markoltam fenekébe amin jót nevetett.

-Véletlen volt. - vettem el kezem, de ő vissza tette.
-Nyugodtan ha neked jól esik. - nevetett és le vette pólóját és nadrágját is.

Egy másodperc se kellett máris számra tapadt és át tolta nyelvét. Végig csikartam hátat így el húzódott tőlem.

-Sajnálom, de már régóta kívánlak és hát. - haraptam be szám.
-Nem baj, csak kicsit meg lepődtem. - húzta le pólóm így egy szál alsóban feküdtem alatta.

Tudtam, hogy nem szereti ha takarom magam kezeimmel így inkább pirulva húztam le alsom is amin mosolygott.
Nyakam kezdte csókolni kezével meg mellemre markolt az egyiket a másikat pedig szájába vette nyelvével kínozta, de hírtelen kicsit meg harapta ezért fel sikítottam.
  Kezével lejjebb haladt és nyelvével is egyenes le a lábam közé, de ott meg állt és rám nézett.
Fejemet meg ráztam, hogy ne tegye.

Tudhattam volna, hogy hiába ráztam fejem mert ki dugta nyelvét. Le fogta csípőm és kényeztetni kezdett amin csak nyögtem közben a takarót markoltam olyan erősen, hogy vörösek voltak az ujjaim.

-Emily kell gumi vagy nem kell? - kérdezte.
-Érezni akarlak. - kapaszkodtam nyakába.
-Rendben. - csókolt meg. - Akkor vigyázok.

Be helyezte magát és el kezdte be tolni magát mikor már teljesen bennem volt meg állt és várt.
Kicsit fájt, de el seperte hajam arcomról és megcsókolt.

-Mehet? - kérdezte mire bólintottam egyet.

Nyaka köré fontam kezem míg ő bennem mozgott közben nyögött úgyan úgy mint én.
  Kezdtem érezni, hogy közel járok a végéhez és ő is így gyorsaban kezdett mozogni.
Haja homlokára tapadt, de így is tökéletesen festett ajkai szét voltak nyitva úgy vette a levegőt izmai megfeszültek, ahogy kezein támaszkodott feletem.

Vállába martam és elélveztem ő még nem ezért még párat lökött és ő is belém, majd mellém dőlt közben szemét takarta.

-Sajnálom nem...sikerült ki...húzni időben. - mondta levegőt kapkodva.
-Nem baj. - feküdtem mellkasára. - Vizes, izzadt hajal is jól nézel ki.
-Köszi. - nevetett. - Várj.
Fel ült és ránk dobta a takarot.
-Nehogy be nyissanak. - húzott vissza magára. - Jin szívinfarktust kapna.

Szeretem volna ha a pillanat most megállna és én és ő lennénk csak.
Jungkook elaludt míg én mellkasán feküdtem és őt néztem közben haját piszkáltam míg ő körbe ölelte testem.
Fürödni szeretem volna, de így nem ment ezért le hunytam szemem és én is el aludtam.

Délután valamikor korogni kezdett a hasam ezért fel ültem.

-Jungkook. - löktem meg.
-Hmmm? - morogta.
-Együnk. - lökdöstem tovább.
-Rendben. - nyitotta ki szemét. - Szia.
-Szia. - nevettem. - Mit szeretnél enni?
-Téged. - húzott magához.
-Menjünk le. - bújtam ki kezei közül.

Fel ült és nyújtozott, majd fel állt és elő vett két rövid nadrágot és két fehér pólót amin csak nevetem.
Magunkra vettük a ruhákat a papucsot és le mentünk a konyhába. Elővettem a tojást a paradicsomot a hagymát és rántottát kezdtem csinálni. Jungkook mögém állt és átölelt, majd nyakon puszilt.

-Segítsek? - kérdezte.
-Még melegszik az olaj addig össze vágod a hagymát és a paradicsomot meg a többit? - kérdeztem.
-Igenis. - kezdett bele.

Profin csinálta amin csak mosolyogtam amit meg össze vágott meg pirítottam, majd a tojás és kész is.
Míg ettünk egyetlen egy srác nem jelent meg.

-Jungkook. - néztem rá. - Hol vannak a többiek?
-Nem tudom. - nézett körbe teli szájjal. - Talán pihennek.
-Egyszerre? - kérdeztem aggódva.
-Igaz. - tette le az evő pálcát. - Körbe nézek gyere te is.

Fel mentünk a szobákhoz, de azok üresek voltak egytől egyig. Ijedten néztem rá és kapaszkodtam belé míg csak remegett.

-Mi a baj? - kérdeztem és ki néztem oldalra. - Az mi?
-Egy üzenet. - ment beljebb mire valami kattant így megfogtam karját és ki rántottam a szobából az ajtó be csapódott, majd egy boomm és füst. - A levél.
Jungkook be akart menni, de nem engedtem.
-Ne. - öleltem meg hátulról. - Ha be mész és bajod esik mit fogok tenni.
-De a többiek. - hajtotta le fejét.

Jungkook sírni kezdett le hajtott fejjel míg nekem össze tört a szívem a látvány miatt. Ökölbe szorította kezét és a falba vágta kézen végig folyt a vére.

Köszönöm, hogy el olvastad. 🙇🙇🙆
Komment és csillag. 😍😍😍😙😙💞