Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

2.19.rész

Kicsit késtem. Remélem nem baj?
Köszönöm a kommenteket és próbálok vele sietni. 😊😊😀💞💞💞

Emily:
Hátrébb akartam menni, de közelebb sétált hozzám Baekhyun.
Féltem, hogy egyedül kell vele lennem és sajnos most így vagyunk ketten egy helyen.

-Baekhyun. - dőltem a szekrénynek ijedten. - Beszéljük meg.
-Most? - kérdezte majd a szekrénynek támaszkodott elzárva utamat. - Eddig én akartam most te akarsz. Nem fogunk.
"Mit tegyek? - kérdeztem magamban."

Kezét éreztem meg nyakamon majd álamon, de nem volt durva hanem gyengéden cirógatta. Fejem lehajtottam majd felnéztem szemeibe amik engem néztek megállás nélkül várva a jelem.
Sok mindennen mentem át és ő valahogyan folyton elém került. Néha azt hittem, hogy egy kedves ember, de aztán olyat tett amitől ez a kép megváltozott. Láttam erősnek, magabiztosnak és láttam összetörve, gyengének mégse tudom, hogy mit tegyek.
Akkor ott abban a percben hozzá mentem volna, de rákellett jönnöm, hogy helyes volt nemet mondani. Igen helyes srác és minden lány oda és vissza lenne miatta, de én nem szeretem őt.

-Nem szeretlek. - mondtam fel se nézve.
-Nem baj. - vezette ujjait hajam közé. - Csak egy kis idő kell hozzá.
-Szerinted ehhez idő kell? - kérdeztem vissza döbbenten és végre szemébe néztem. - Baekhyun ez..ez..
-Mi? - kérdezte. - Ez mi?
-Nem tudom. - fogtam meg csuklóját és toltam el kezét. - Jungkook-ot szeretem. Nem tudom, hogy amit mondasz igaz-e, de nekem Ő a fontos.
-Nekem meg te. - fogta meg csípőmet és húzott közelebb. - Akkor ott először tudtam, hogy más vagy és fokozatosan szerettelek meg. Most ott tart ez az érzés, hogy nem is bírok nélküled lélegezni.
Nem válaszoltam, de kezem közénk tettem hogy ne simuljon hozzám.
-Ha te nem vagy velem. Úgy érzem nem kapok levegőt. - hajolt közelebb. - Ha elhagysz nem lesz miért éljek.
-Mi? - kérdeztem döbbenten és kaptam fejem felé, de így szembe találtam magam szemeivel.
-Szeretlek Emily. - hunyta le szemeit és hajolt közelebb.

Nem tudtam mit kéne tennem így kicsit hátrébb hajoltam, de a szekrény nem hagyott túl sok helyett nekem.
Ijedten kaptam felé fejem, de megcsókolt kezem vállaira tettem, hogy eltoljam, de nem tudtam. Nem csókoltam vissza, de ez őt nem érdekelte sőt erősebben csókolt és közelebb húzott gyengéden.
Sok minden átfutott az agyamon és az is hogy ha vissza csókol talán itthagy végre, de valamiért nem tudtam magam rávenni. Az is eszembe jutott, hogy meg játszom magam és azt tettem, hogy szeretem őt majd egy ádaot szabad pillanatban eltűnök innen.

Vissza csókoltam és éreztem, ahogy izmai lazulni kezdenek és körbe fogja álamat én pedig pulóvere alját fogtam meg. Nem méjitette el a csókot amiért hálát adtam az égnek, de elvált tőlem és homlokomnak döntötte az övét és mosolygott rám.
Nem tudtam mosolyogni hiába próbáltam egyszerűen nem ment nekem.

-Nem akarsz kimenni kicsit? - kérdezte gyengéden simogatta közben arcomat.
-De. Jó lenne. - mondtam gyengén semlegesen.
-Jól van. - puszilta meg homlokom. - Várj egy kicsit és jövök.

Ahogy kilépet az ajtón a földre estem és remegve sírtam közben szám töröltem erősen, de még mindig éreztem őt. Próbáltam a felsőmel is letörölni, de valaki megfogta kezem.

Elrántottam kezem és folytattam azt amit elkezdtem, de hírtelen egy vizes zsepit vagy valami kis anyagot amivel ajkamat kezdte törölni. Kezére tettem kezem, de elvette és folytatta. Felnéztem és D.O guggolt velem szemben.
Csendben figyeltem őt döbbenten.

-Jól vagy? - kérdezte, de nem válaszoltam. - Láttam az egészet... Sajnálom.
Könnyeim útnak indultak, de még törölte szemem is de nem hagytam abba.
-Baekhyun szeret téged. - folytatta mire idegesen elcsaptam kezét.
-Az senkit se érdekel, hogy én kit szeretek? - kérdeztem idegesen. -Nem akarók itt lenni. Nem akarók vele lenni. Nem és nem.
-Senkit se érdekel. - mondta hírtelen mire döbbenten dőltem hátra.
-Azt hittem... - kezdtem volna, de befejezte helyetem.
-Hogy megvédlek? - kérdezte szemembe nézve. - Igen szerettelek, de ez téged nem érdekelt túlzottan.. Feladtam, feladtalak ennyi az egész.
-Sajnálom. - hajtottam le fejem. - Akkor téged kellett volna választanom.
-Igen kelet volna. - értet velem egyet. - De nem így tétel.
-D.O. - néztem rá, de ő elfordult.
-Fájt. Nagyon. - fordult felém szomorú szemekkel.

Szemeibe néztem és közelebb hajoltam hozzá meg érintve arcát. Lehunyta szemét majd szemeimbe nézett.

-Tényleg sajnálom. Nagyon és őszintén. - fogtam arcát és néztem szomorúan rá.
-Tévedtél és rosszul választottál. -nézett semlegesen.
Arca semleges volt de szemei szomorúak és könnyesen figyeltek engem. Felemelte kezét és hajam piszkálta, de ekkor jelent meg Baekhyun aki rögtön megütötte őt.
-D.O. - néztem a fiút.
-Jól vagyok. - nézett rám.
-Menj a közeléből. - rántotta fel erősen, de D.O meg se rezent.

Annyira megijedtem, de próbáltam közéjük állni, de ekkor Baekhyun véletlen megütött. Az ágyra estem arcomat fogtam, de D.O ideges lett míg Baekhyun megijedt.
Oda fordultam arcomat fogva, de csak Baekhyun ijedt arca fogadott majd D.O megütötte. Olyan erősen hogy azt hittem eltörik az ála, de Bakehyun meg se érezte.

Felkeltem a földről és kirohantam az ajtón. Végig rohantam a folyosón és bele rohantam Xiumin-ba.
-Szia. - vigyorgott.
-Engedj el! - rángatoztam kezeibe.
-Mi van az arcoddal? - kérdezte és oldalra billentezze fejem. - Baekhyun volt?
-Igen vagyis nem. - néztem fel rá. - Véletlen volt. Ő és D.O össze verekedtek én meg közéjük álltam.
-Mi van? - hajolt lejjebb. - Hol?
-A szobámba. - néztem hátra.

A szobámig húzott ahol már minden szanaszét hevert az a kettő meg egymást ütötte.
-Ki csinálja D.O-t. - ment közelebb Xiumin és szét szedte őket. - Elég már.
-Ez a... Hozzá ért. - mondta idegesen Baekhyun.
Xiumin D.O-ra nézett aki teljesen nyugodt volt majd rám.
-Megmondtam, hogy senki se nyulhat hozzá. - mutatott újra rám.
Semmit se értettem csak egyik lábamról a másikra álltam jelezve, hogy zavarban és ideges vagyok.
-Rendben. - nyugtatta Xiumin Baekhyun-t.

Baekhyun kezdett lenyugodni, de ebben a szobában nem tudtam maradni a szét tört dolgok miatt így át kerültem Baekhyun szobájába, de nem akartam egy ágyban lenni vele.
Végül ő bele egyezett, hogy a földön fekszik majd.

Később lementünk miszerint kicsit kienged a levegőre.
Mint valami kutyát.
Ahogy kimentem úgy éreztem magam mint egy kutya.

-Végre. - ugráltam. - Annyira jóérzés.
-Félórád van. - adta a parancsot mire idegesen néztem rá.
-Gonosz. - húztam el a szám.

Lefeküdtem a fűbe és az eget néztem gondolkodva.
"Jungkook. - mondtam magamban majd hunytam le szemem."
Frissen vágott fű illat volt ami annyira jól esett, hogy miatta nagyokat szívtam a levegőbe.

-Még öt perc. - szólalt meg a nem messze álló idegesítő ember.
-Tudom. - hisztiztem. - Olyan idegesítő vagy.
-Hallom. - mondta nevetve.
-Chhhh... - dőltem vissza.

Kicsit közelebb jött és leült mire arrébb csúsztam tőle.

-Sajnálom, hogy megütöttelek. - szólalt meg.
-Nem érdekel. - csuktam le szemem.
-Nem akartalak megütni. - folytatta.
-Nem érdekel. - fordultam el.

Megfogta vállam és vissza fordított magával szemben. Nem néztem szemébe először, de végül a kíváncsiság győzött és egyenesen szemeibe néztem. Kicsit megfordította arcomat és megsimogatta az arcomat ami az ütés miatt érzékeny volt még mindig. Kicsit közelebb hajolt és megpuszilta az arcomat majd simogatta meg.

És ennyi mára. 😙😙Köszönöm szépen ha végig olvasod. 😍😍😍Komment és csillag hogy tudjam ha tetszett.