Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

31.rész

Hoztam egy új részt. Remélem, higy tetszik majd mindenkinek. 😊💞💖💙Majd jelezetek, hogy mennyire tetszik.

Suga:
Nap mint nap keresés, csak keresés.. Semmi nyom egy morzsányi se. Najó ez nem igaz, de mit kezdjek azzal "Egy banda volt".

-Egy banda. - dőltem hátra székemben.
-Miről beszélsz? - kérdezte RM.
-Azt. - dőltem előre. - Hogy egy banda volt.
-Azt mondta D.O, hogy meg oldják. - hajtogatta az iratokat.
-Ezzel se jutsz tovább. - céloztam a papírokra.
-Tudod mit?! - nézet rám. - Menj sétálni!
-Jó, de nem vagyok kutya. - rántottam fel az ajtót. - Szóval nem azért megyek mert te mondtad.
-Jó-Jó. - heseget ki. - Csak menj.

Egy órája sétálgatok a városba mikor az egy kisebb csapatba beszélgetést hallottam.
Épp el mentem mellettük amikor halottam.

-Vissza fog jönni? - mondta az egyik.
-Igen és a lánya is. - mondta a másik.
-Akkor itt el szabadul a pokol. - nevetett a másik. - A BTS nem uralkodhat sokáig.
-MIT TUDSZ TE?! - nyomtam neki a falnak úgy, hogy nyakát nyomtam.
-Su... Suga. - dadogot az egyik.

Baseball sapkám alól rá néztem. Nem tudom mennyire lehetett gyilkos nézésem, de tollatni kezdett.

-Na és most. - vigyorogtam arra akit épp fojtogattam. - Mit is mondtál?
-Semmit. - sírni kezdett.
-Ne légy ilyen nyuszi. - engedtem el. - Mond ell!
-Valami pasi vissza jönn. - simogatta nyakát. - És a lánya...

Nem tudta be fejezni mert valaki fejbe lőtte a szemközti emeletes házból. Olyan gyorsan kezdtem futna abba az épületbe mint még soha. Fel szakítottam az ajtót és a lépcsőn futottam fel. Halottam valakit futni felfelé igy arra futottam.
Nem nagyon érdekelt, hogy milyen hosszú felfelé az út... Tudnom kell, hogy ki az aki az utamba áll.
Fel értem és azt az ajtót is fel szakítottam. Lihegve áltam a tetőn előttem egy fekete süsüs férfival.

-Maradj ott! - lépdelni kezdtem felé.
-Min Suga személyesen?! - vigyorgott.
-Te tudod a nevem, de én a tiéd.. - áltam meg. - Nem.
-A nevem? - nevetett fel hangosan.
-Te normális vagy? - kezdtem gunyolodni. - Ne hívjak mentőt?
-NE NEVETTES! - kiabált rám.
-Oké bocsika. - fintorogtam rá. - Beszéljünk egymással normálisan.
-Miért? - kérdezte.
-Mert kicsit el fáradtam. - ültem le.
Elég furán nézett rám, de ilyen vagyok.
-Sok volt a lépcső felfelé. - ásitottam. - El fáradtam.

A pasasnak olyan ötlete támadt, hogy egyenes elém áll és le gugol majd a fejemhez szögez egy fegyvert.

"Most ugye, csak viccelsz? - kérdeztem magamban. "

-Na Suga. - vigyorgott.
-Te. - néztem az elöttem állot. - Vicceltek, igaz?!

Hangosan fel nevetem majd semleges rá néztem.

-Mond csak el nekem. - néztem rá. - Minho miért vagy itt?
-Hmmm.... - gondolkodott - Mindenki bele keveredik. Egyszer.

Épp meg akarta húzni a ravaszt, de egy ügyes mozdulattal és gyorssal ki csavartam a kezéből és rá fogtam. Szegény, csak pislogni tudott.

-Ez olyan fárasztó. - ásitottam.
-Ezt... Hogyan. - nézte kezembe a fegyverét.
-Hogyan? - pörgetem ujjamon. - Szerinted ha gyengék lennénk akkor mi lennénk az első számú banda?!
-Nem sokáig lesztek azok. - mondta egy kisebb mosollyal.
-Miért mondja mindenki ezt?! - nyomtam fejéhez a fegyvert. - Mond el szépen nekem.
-Vissza jönn és nem tehetek semmit se. - válaszolt.
-Ki csoda? - próbáltam ki szedni belöle, de nem válaszolt. - Ahogy akarod.

A fegyver végével arcon vágtam. A földre köpte a vért és nevetni kezdett.

-Ennyire fussa?! - nevetett. - A lányt se tudod, hogy hol van vagy hogy kinél.
-Honnan.. - hagytam abba és fel áltam. - El mondod vagy meg halsz?!
-Ö most.... - nem tudta abba hagyni mert egy helikopter felénk szált.

"Tegyék fel a kezüket! "

-Viccelsz velem?! - tettem fel kezem, ahogy Minho is. - Mi a fasz van ma?
-Itt a vége. - tette tarkojára a kezét.
-Nekem nem. - emeltem meg a fegyvert.
-Várj Suga. - fogta volna meg a fegyvert, de késő volt.

"TEGYE LE A FEGYVERT! FIGYELMEZTETTEM! "

Fel tettem a süsümet mert eddig háttal áltam. A helikopter felé fordultam és a vasba lőttem, csak azért, hogy vissza huzodjon az aki eddig dumált. Ennyi kelet egy mozdulattal az ajtóhoz gurultam és ki nyitottam azt.
Halottam, ahogy a gép le szál a tetőre. Futásnak indultam, de felfelé is futottak, igy neki préseltem magam a falnak és bementem az egyik lakohoz. Be fogtam a száját és mondtam, hogy adjon valami göncöt. A férfi bólintott és adott néhány ócska cuccot és valami régi szemüveget meg egy iskola táskát. A hogy fel vettem a ruhákat vártam, hogy elmenjenek az ajtó elött, de benéztek mindenhova. Le ültem az asztalhoz és kijelentettem, hogy kezeljen ugy mint a fiát.
Be nyitott egy csapat zsaru.

-Mit akarnak? - kérdezte a férfi. - A fiamal vagyok.
-El nézést. - mentek el a zsaruk.

Vártam mig el mennek és a férfihez fordultam.

-Miért segített? - kérdeztem kíváncsian.
-Nem vagy rossz srác. - mosolygott. - Légy óvatos.
-Van valahol egy olyan hely, hogy le jussak? - kérdeztem.
-Van. - húzta el a függönyt. - Légy óvatos.
-Köszönöm. - mosolyogtam és ki másztam.
-Siess. - mondta és vissza húzta  a függönyt.

Le másztam a tűz létrán egyenesen az utcára. Még utólag hátra néztem és mosolyogtam majd útnak indultam.

-Sok szerencsét Minho. - igazítottam meg táskám és nadrágomba csúsztattam a fegyvert.

Lövéseket halottam a tetőről, de nem érdekelt tovább mentem. Haza mentem egyenesen. Ahogy be mentem az összes fiú rám nézett.

-Mi történt? - kérdezte JK.
-Hosszú. - dobtam le magam és ásitottam.
-Maratont futottál? - kérdezte V.
-Mondhatni. - hunytam le szemeimet.
-Mi ez a sok sziréna? - nézett ki Jin az utcára.
-Hosszú. - mosolyogtam.
-Egy idióta vagy. - nevetett Hobe.
-Igen az. - nevetem. - Ohh tessék.

Dobtam az asztalra a fegyvert és csugtam vissza szemeimet.
Halottam, ahogy beszélnek hozzám, de egy valami volt a fejemben.... Emily arca, ahogy mosolyog.

"Suga"

Víz hangzott fejemben hangja, ahogy aludtam. Nem tudom, hogy meddig aludtam, de hírtelen pattantak ki a szemeim.

-Emily. - ültem fel majd szemeimet takartam el. - Mit akarsz?!

Velem szembe Chanyeol volt és figyelt.
Csak vigyorgott.

-Álmodban is öt hívod? - kérdezte vigyorogva.
-Leg szívesebben le törölném a vigyorodat. - néztem semlegesen a fiút. - Miért vagy itt?
-Mit szólnál ahhoz. - dőlt az asztalhoz. - Ha tudnám, hogy hol van?
-Nem vicces. - áltam fel.
-Nálunk van. - fonta össze kezét.
-Ez se! - indultam meg ki.
-Igaz, bocsi. - jött utánam.

Furanak tartottam mindig is, ahogy viselkedett. Ezért nem is foglalkozók az ilyen kijelentésekkel.

-És ha halott? - kérdezte hírtelen.
"Mivan? - kérdeztem magamban majd kezem ökölbe szorítottam.
Meg fordultam és le ütöttem. Chanyeol a földre került és száját törölte vigyorogva.

-Nem. - áltam meg felette és polojánál fogva húztam fel. - Ö erős és nem hagyja magát.
-Gondolod?! - nyalta le a vért.
-Tudom ismerem őt. - szorítottam kezemet ökölbe ismét.
-Hagyd abba Suga. - fogot le Jin.
-Nyugi. - mosolygott Chanyeol.
-Te kis... - próbáltam ütni.
-Mi történt? - lépet be Xiumin is.

Mióta aludtam?  Nem tudom, de már majd nem itt volt tőlük mindenki kivéve D.O aki a legfontosabb.
Nem néztem körbe, csak Chanyeolt figyeltem idegesen és ö engem. Mig én azzal voltam el foglalva, hogy hogyan tudnám meg ütni újra. Chanyeol pedig, csak vigyorgott ezzel idegesitve engem.

Remélem, hogy tetszett mindenkinek. Vote vagy commenttel jelezetek, de lehet ugy is, hogy mind kettővel jeleztek. 😊😊💞💖💙