Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

2.15.rész

Hoztam nektek egy részt. 😙😙😙😙

Emily:
Jungkook teljesen összeomlott hiszen az az egy levél lett volna a nyom a fiúkhoz, de így... Semmink sincs.
Nekem volt egy tippem, hogy hol is lehetnek, de ehhez itt kell hagynom Jungkook-ot.
Nem akarom, hogy baja legyen túl fontos nekem.

-Jungkook. - guggoltam le elé.
-Emily. - nézett fel rám.
-Bízol bennem? - kérdeztem mosolyogva.
-Persze, de.. - nem engedtem, hogy befejeze.
-El kell mennem egy pillanatra. - fogtam kezeim közé arcát.
-Oda akarsz menni?! - fogta meg a kezem. - Nem engedem. Veled megyek.
-De. - néztem szemébe.
-Megyek! - állt fel. - Baekhyun most nagyon felidegesített.

Elindultunk mind ketten az EXO házhoz, ahol csend és sötétség fogadott. Jungkook útközben is ideges volt, de most mégjobban. Fegyvert hozott magával.
Megnyomtam a csengőt és vártam. Az ajtó kinyílt és Baekhyun állt ott vigyorogva.

-Segíthetek? - kérdezte vigyorogva mire a mögöttem álló szerelmem neki akart ugrani, de visszafogtam.
-Baekhyun be mehetek? - kérdeztem mire kicsit megdöbbent.
-Csak te? - kérdezte. - És a kutya?
-Jungkook nem kutya. - néztem hátra.
-Mégis vicsorog. - nevetett. - Be jöhetsz, de csak te.
-Rendben. - bólintottam majd a vicsorgo fiúra néztem. - Jungkook ha bajvan sikitok.
-De. - nézett szemembe.
-Nem lesz baj. - pusziltam meg. - Baekhyun engem nem bánt.
-Tudom. - csókolt meg. - Itt leszek kint.

Közelebb mentem Baekhyun-hoz aki derekam megfogva be húzott az épületbe.
Sötét volt bent amit nem értettem és csend. Egyre beljebb és beljebb tolt majd megállt egy lépcsőnél. Zajokat hallottam így lementem ő pedig engem követett.
Egyre lejjebb és lejjebb mentem és beléptem, ahol a hat fiú ült meg kötözve.

Megfordultam mire Baekhyun vigyorgó feje fogadott, de kezem arcán csattant.

-AKKOR EGY.. WAHH. - kiabáltam rá bár nem tudtam mit mondani rá.
-Wahhh? - kérdezte.
-Baekhyun mi a fene van veled? - kérdeztem.
-Hmm kitudja. - rántott vállat.

Oda akartam menni a fiúkhoz, de megfogta a kezem és kihúzott onnan. Próbáltam vissza menni, de nem sikerült.

-Engedj el. - próbáltam kihúzni kezem. - A fiúk.. El kell engednek őket.
-Nem. - mondta gúnyosan.
-De ők a családom. - ahogy ki mondtam megfordult és megütött.

Szabad kezemmel arcomat fogtam ott ahol megütötte, de nem kért bocsánatot.
Nem tudom mi rosszat mondtam, de tovább húzott magával amit hagytam neki.

-Család a francokat. - mondta halkan. - Mekkora baromság.
-Pedig azok. - mondtam halkan mire megrántotta a kezem.
-Sajnálom, de amit mondasz felidegesít. - ültetett le egy székre. - Szóval beszéljünk.

Mikor kimondta ezt a mondatot adott egy puszit oda ahová az előbb ütött.
Velem szembe ült le és felkapcsolta a kis lámbát is az asztalon. Előtte egy papír volt meg egy toll. A papírt elém tolta és a tollat is.

-Azt akarod, hogy szabadok legyenek? - kérdezte mire bólintottam. - Írd alá.
-Mi ez? - kérdeztem és olvasni kezdtem. - Viccelsz ez egy.. Ez egy házassági szerződés.
-Az. - bólintott. - Elhagyod Jungkook és itt élsz.
-Nem. - toltam vissza.
-Rendben akkor megnyomom ezt a gombot és K.O a fiúknak. - vette elő a telefont. - Lent van az én családom.
-Baekhyun. - csaptam az asztalra. - Miért? A pénz miatt?
-Nem csak azért. - válaszolta mire döbbenten néztem rá.
-Akkor miért? - kérdeztem.
-Nem bírom nélküled. - nézett szemembe. - Te olyan vagy nekem mint másnak a levegő.. Bár mondhatnám azt is hogy mint Chen-nek a drog.

Chen nem drogozik ő inkább készíti.. Hobbi ha lehet ezt mondani.

-Vicces. - ültem vissza.
-Írd alá. - tolta vissza. - Most!
-Rendben. - egyeztem bele. - De először hozd fel őket.
-Rendben. - hívott fel valakit, majd hozták fel őket.

Rájuk mosolyogtam, de ők csak engem néztek döbbenten. Levettem a gyűrűm és oda mentem Suga-hoz felemeltem kezét és tenyerébe tettem.

-Mond meg Jungkook-nak, hogy sajnálom és szeretem. - mosolyogtam Suga-ra, de lefolyt egy könnycsepp arcomon.
-Emily. - törölte le. - Mit művelsz?
-Ha nem maradok akkor nektek annyi. - mondtam őszintén.
-De.. - ölelt meg. - Akkora egy idióta vagy.
-Szeretlek Suga és a többieket is. - bújtam hozzá. - Nagyon.
-Nem hagyhatom, hogy itt maradj. - ölelt szorosan.
-De muszály. - toltam el magamtól. - Ne enged neki, hogy ide jöjjön.
-Nem fog menni. - seperte el hajam és adót egy puszit a homlokomra.
-Kérlek. - fogtam pólója alját ami véres volt. - Menjetek.

Mind a hat fiú teli volt sebbel, de most mégis úgy éreztem, hogy a szívem sebbeseb mint ők együtt. V rám mosolygott erőltetett mosolyal, majd megfogta Suga kezét és ki vitte az épületből.

"Köszönök mindent. - mondtam magamban, ahogy elmentek."

Az ajtó be záródott én pedig itt maradtam velük mindegyikkel. Baekhyun megfogta a kezem, de el rántottam és ököllel orron vágtam az pedig vérezni kezdett, de ő erősen megütött annyira, hogy szembe találtam magam a padlóval. Rögtön felálltam és kihúztam magam hiába voltam alacsonyabb nála nem mutattam félelmett.

Hallottam, ahogy Xiumin nevetett, de nem érdekelt viszont D.O-t nem láttam. Baekhyun felemelte fejét, hogy enyhitse a vérzést.

-Jut eszembe. - nézett rám. - Nem maradunk a városban.
-Mi? - kérdeztem és idegesen közelebb léptem. - Hogy érted ezt?
-Nem maradunk. - ismételte meg. - Ebben mi az ami nem érthető?
-Az egész. - válaszoltam.
-Mivel itt nehéz lenne. - tette orra alá a kezét, hogy ellenőrize, hogy vérzik-e még. - Ezért el megyünk innen.
-Nem megyek. - tettem kezem keresztbe. - Soha!
-Nem rémlik, hogy kérdeztem volna, hogy akarsz-e. - hajolt lejjebb. - Csak jösz.

Megfogta a csuklómat és húzni kezdett hátra az udvarra, ahol egy kibaszott helikopter volt.

-Nem nem nem. - ültem seggre.
-Mi vagy te egy kutya? - dobot vállára.
-Nem szeretem a repülőket. - ütöttem a vállát és kiabálni. - ENGEDJ! JUNGKOOK... JUNGKOOK.
-Fogd be! - dobot a gépbe, de ki csapódott az ajtó.
-Jungkook? - néztem az ideges fiút.
-Fel! - adta a parancsot Baekhyun mire a gép felszállt.
-Ez az izé repül. - kapaszkodtam a székbe. - Le akarók menni.
-Egek. - nézett rám Xiumin és húzott a székbe.
-Így roszabb. - kapaszkodtam belé.
-Maradj már nyugton. - kapcsolta be az övet rajtam.
-Ez akkor is rossz. - csuktam be a szemem.

A gép már felszállt és velem szembe Baekhyun ült le mire kicsit kinyitottam a szemem, de ő csak nevetett.

-Ne neves. - fordultam el, de szembe találtam magam a tájal így vissza fordultam.
-Ezek szerint én jobb látvány vagyok mint a kilátás. - nevetett.
-Nem csak ijesztő. - mutattam ki. - Nem akarók repülni.
-Olyan vagy mint valami kisgyerek. - nézett ki.

Hírtelen valami eszembe jutott így kinéztem.

-Hol van Jungkook? - kérdeztem. - Mi történt vele?
-Nem érte el a gépet. Lőni meg nem akart mert te itt vagy. - válaszolta Baekhyun.
-De jól van? - kérdeztem.
-Honnan tudjam? - kérdezte idegesen.

Csendben maradtam és próbáltam nem rá nézni, de ő végig engem nézett amivel az agyamra ment közben hányingerem volt a repülés miatt.
Végig imátkoztam, hogy Jungkook jól legyen és hogy ne keressen.

Írjatok nyugodtan. 😀😀😀Komment és csillag.