Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

32.rész+16

A képből ki derült gondolom, hogy Xiumin lesz benne. A Japan MV-vel kapcsolatba nem írok semmit se. (Perfect)  remélem, hogy tetszeni fog ez a rész is valakinek. Kérlek írjatok. Mindig jól esik a comment. 😊

Emily:
A lábam meg sérült a nagy szökési tervembe. És most várom, hogy Xiumin vissza jöjjön, de D.O jelent meg és felém sétál épp.

-Mondták már, hogy egy őrült vagy?! - ültem nyugodtan az ágy szélén vérző lábbal.
-Néhány szór. - ált meg előttem.
-Menj ki. - mutattam az ajtóra.
-Mi van? - nevetett majd le ült mellém.
-Nem akarom, hogy itt legyél. - néztem azt az ajtót amelyiken Xiumin ment ki.
-Miért? - kérdezte.
-Szerinted?! - néztem rá, de annyira közel volt, hogy majd nem össze ért az orrunk.
-Szép szemeid vannak. - nézet szemembe.
-Hagyj! - húzódtam hátrébb. - Undorodom tőled.
-Auch.. - fogta meg mellkasát. - Ez fájt.

Az ajtó ki nyílt és végre Xiumin lépett be rajta. Ahogy meg látta D.O-t meg rázta fejét és ki küldte. Zaklatom szót fogadott és el hagyta a szobát. Xiumin le gugólt elém és lábamat kezdte tisztítani. Le fertötlenitete majd be kötözte.

-Kész. - ált fel.
-Köszönöm. - köszöntem meg.
-Ha legközelebb szökni akarsz. - mosolygott. - Óvatosan.
-Honnan tudtad, hogy a szekrénybe voltam? - kérdeztem rá arra ami azóta is a fejembe volt.
-Könyen. - hajolt le elém és meg fogta arcom. - Profi vagyok.
-Chhh... - csaptam el kezét.
-Nem hiszed el? - hajolt le ismét és maga felé fordította arcomat.
-Nem. - válaszoltam. - Nem vagyok gyenge.
-Tudom. - engedte el arcomat. - Profi vagy. Bár...
-Bár... Mi? - kérdeztem vissza.
-Annyira nem. - húzott fel.

A hirtelen rántástol lábam be nyilalt igy enyhén be szívtam szám és enyhén le csugtam szemem. Xiumin fel nevetett és meg tartott.

-Látod?! - kuncogott. - Mindenkinek van gyenge pontja.
-Nekem nincs. - toltam el.
-Neked több is. - lépett mögém. - Nem bírod a fájdalmat.
-Ez csak egy. - fordultam vele szembe. - A lányok ilyenek.
-És... - itt szünetett hagyott. - Suga és Jungkook.
-ŐKET HAGYD! - vágtam pofon.
-Látod?! - mosolygott elégedeten. - Gyenge pontok.
-És? - húztam ki magam a magas fiú előtt. - Neked is van, biztosan?!
-Lehet. - tette szét kezét. - De ezt nem fogod meg tudni.
-Az nem biztos. - mosolygtam.
-Miért hiszed azt, hogy előnybe vagy? - kérdezte úgy, hogy válamat meg szorította.
-Nem hiszem. - néztem fel rá. - De reményeim vannak.
-Remények?! - kuncogott. - Itt ilyened nincs.
-Mig vannak akik meg találnak. - gondolkodtam majd újra rá néztem. - Addig remény is van.
-Hülyeség! - lökött az ágyra. - Hülyeség!
-Miért? - kérdeztem fel ülve.
-Nem érted, igaz?! - túrt hajába idegesen. - Innen nem jutsz ki.
-Most te mondasz. - áltam fel vele szembe. - Hülyeséget.
-Én?! - nevetett.
-Te! - fogtam meg arcát.

Nem is tudom miért, csak sajnáltam. Úgy hittem, hogy itt ragadt akarata ellenére.
Tettem miatt meg ijedt és csak nézet.

-Látod. - mosolyogtam enyhén. - Gyenge pontod.
-He? - pislogott.
-Ha valaki gyengéd hozzád. - engedtem el arcát és hátat fordítottam.
-Nem. - ellenkezett.
-Mindig morcos vagy. - ültem le az ágyra. - Így ha valaki gyengéd hozzád. Zavarba leszel és gyenge leszel.
-Dehogy is. - folytatta.

Fel áltam és elé léptem. Megfogtam arcát és fel pipiskedtem. Xiumin szemei kétszeresei voltak mint szoktak. Fel pipiskedtem és meg pusziltam arcát. Úgy volt ahogy gondoltam. Zavarba lett és majd nem meg potlot.

-Tessék. - mentem ágyamhoz, de meg fogta kezem és maga felé fordítót. Meg ijedtem.
-Ilyet ne csinálj! - parancsolta.
-Nem terveztem. - húztam ki kezemet.

Az ágyra lökött és felém mászott.
-Nem fogok. - mondtam a feletem támaszkodó srácnak.

Nem válaszolt, csak nézet. Nyeltem egyet és próbáltam ki szabadulni, de nehéz volt, csak egy kicsit is mozognom.

-Xiumin! - rángattam kezeim. - Xiumin?!

Erőszakosan számra tapadt és megcsókolt. Alig kaptam levegőt, de amennyi erőm volt próbáltam szabadulni. Jól tudom, hogy az én hibám, de erre nem számítottam.

-Xiumin! - próbáltam rá hatni, de semmi. Így inkább kiabálni kezdtem.
-VALAKI?! - kiabáltam ki. - SEGÍTSÉG!
-Nem hallják. - szólalt meg végül.
-Mi? - reméltem, hogy rosszul halottam.
-Gyenge vagy. - súgta fülembe. - Legfeljebb D.O van itthon, de őt nem érdekli.
-Gyenge?! - lazultam el.
-Woww fel is adtad?! - tette combom közé lábát.

"Gyenge vagy! Gyenge vagy!- víz hangzott fejemben "

-Csak egy gyenge lány vagyok. - ismertem be.

Kezeim és testem el lazult igy feküdtem Xiumin alatt.

-Csak egy lány vagyok. - néztem szemébe.
-Mivan? - nézett szemembe.
-Miért velem történik ez? - kérdeztem. -Fel adom.
-Mi? - kérdezte döbbenten.
-Bele fáradtam. - hunytam le szemeimet. Könyeim hullani kezdtek.
-Várj! - törölte le könnyeimet. - Emily.
-Nem érdekel. - tettem szét kezem. - UNOM.
-Unod? - kérdezet vissza.
-UNOM! - kiabáltam. - Azt csinálsz amit akarsz.
-Ne beszélj így! - lett ideges - Lány vagy.
-Tudom. - nyitottam ki szemeimet.
-Elenkezned kéne! - fogta meg arcomat.
-Mi értelme? - kérdeztem. - Gyenge vagyok.
-Fel adod? - kérdezte. - Mi lesz velük?
-Nem fognak meg találni. - válaszoltam.
-Nem bízol bennük? - kérdezte nevetve.
-Bízok. - válaszoltam.
-Akkor?! - mosolygott.
-Miért teszed ezt? - kérdeztem.
-A könyen kapható lányok. - simította combom végig. - Uncsik.
-Békén hagysz? - kérdeztem reménykedve.
-Nem. - válaszolta.
-Hagyj! - kapáloztam.
-Látod. - harapta meg fülem. - Máris izgalmasabb.

Számat kezdte kínozni, de rá haraptam. El vált számtól és idegesen nézett szemembe.

-Én... Én - nem tudtam mit mondani. - Te kényszerítettél!
-Oké. - hajolt a számra.

Számon éreztem az ö vérét. Be fojt a számba ezért ki nyitottam a szám, hogy az undoromnak hangot is adjak, de be dugta nyelvét.
Szemeim a döbenettöl nagyobbak lettek. Nem tudtam, hogy melyik a rosszabb, hogy a nyelve a számba van vagy hogy közbe simogat vagy hogy a combját lent hozzám dörzsöli. Amennyire tudok elenkezek, de fáradok egyre jobban.
Kezét szoknyám alá csúsztatta és ott simogatót. Kezemmel próbáltam ki húzni onnan.

"Mit kéne tennem? - gondolkodtam. - Valaki."

Kezét próbáltam el húzni, de nem volt egyszerű. Meg fogta csuklóm és fejem felé fogta. Lábammal próbáltam szabadulni, de semmi esélyem. Az ajtóra néztem és vártam a csodát.
Szabad kezével ki gombolta injét igy volt időm beszélni.

-Hagyd abba. - kapáloztam. - Csak azért mondtad azokat, hogy izgalmasabb legyen a számodra?
-Igen. - válaszolt egyszerüen.
-Eressz! - próbáltam kezem ki húzni. - Nem hinném, hogy D.O ennek örülne?!
-Ajjj... - sóhajtott. - Mondtam már, hogy nem érdekli. Lehet, hogy már el is ment.
-Ment? - kérdeztem vissza. - Hová mentek?
-Meg beszélés a BTS-sel. - vette le ingjét.
-VÁRJ! - kiabáltam.
-Mivan? - nézett szemembe.
-Velem kapcsolatba? - kérdeztem.
-Igen. - tért rá a nyakamra.

Az ajtó ki nyílt és D.O lépett be. Xiumin-ra és rám nézett. Xiumin rám nézett. Gondolom meg könyebült arcom lehetett.

-Xiumin? - nézett a félmeztelen srácra D.O. - Mit csinálsz?
-D.O segíts. - kapáloztam.
-Szálj le róla! - fonta keresztbe kezét.
-Oké. - engedett el Xiumin fülemhez hajolt és suttogni kezdett. - Ennek itt nincs vége.

Xiumin-t ökölel arcon vágtam majd egy gyors mozdulattal a sarokba ugrottam. Mind a két fiú döbbenten nézett.

-EZT NE CSINÁLD MÉG EGYSZER! - kiabáltam Xiuminra a sarokból.

A sarokba ültem fel húzott lábakkal és talán könnyes szemekkel. Xiumin vigyorogva vette fel ingjét. Álkapcsát meg simogatta és ki ment. D.O elém sétált védekező kezekkel és le gugólt.
Fel tünt, hogy remegek is. Kezeimet fel emeltem. Remegtem nagyon. D.O felém nyújtottam kezét lassan én meg a falhoz simultam.

Ennyi lett mostanra. 😉
Remélem, hogy tetszett. Írjatok nyugodtan. 😊
Csillagozni ne felejcsetek el. ☆Na meg írni is.