Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

30.rész

Köszönöm a sok olvasót. 😊 Remél tetszeni fog. Nagyon izgulok miatta. 😅

Emily:
Úgy érzem magam mint egy játékbaba a Barbie házban. Az EXO Barbie házában. Hogyan tudnék haza menni Jungkook-hoz és Suga-hoz?  Tényleg azt mondtam, hogy haza?

-Közlekedhec? -vágott gondolatoba D.O.
-Mi? -kérdeztem vissza.
-Kibaszottul nem figyelsz. -nevetett fel, de hírtelen komolyá vált.-Ugye?
-Igen. -válaszoltam engedelmesen. - "Engedelmesnek kell lennem mig ki nem juttok innen. - tettem magamban hozzá."
-Oda mész a házban ahová akarsz. -simított D.O arcomra és fél oldalas mosollyal nézet rám. - Mig van melletted valaki.
-Ne érj hozzám! - csaptam el kezét.
-Érdekes. - mosolygott D.O.
-Oda megyek ahová akarók? -kérdeztem vissza. - Mig van velem valaki?!
-Pontosan. - mondták egyszerre.
-Értem. -néztem körbe. - Le fekszem.
-Valakinek veled kell lenni! - szólt idegesen D.O.
-Egek. - forgattam szemem.
-Kit szeretnél? -kérdezte. - Chen-t, Lay-t, Xiumin-t, Sehun-t, Kai-t, Chanyeol-t, Baekhyun-t, Suho-t vagy esetleg engem?
-Vá.....Vá...- hebegtem. - Válaszak?
-Válasz. - tette szét kezét.
-Akkor. - néztem a fiúkra akik türelmesen várták válaszom. - Sehun.
-Én? -döbent meg az említett.
-Választanom kelet. - tettem a kilincsre kezem. -Gondolom kint marad?!
-Nem. - válaszolt Sehun. - Be kell mennem. Igaz?
"-Mivan? -kérdeztem magamba."
-Mennyünk. - ált mögém.

~bent~
Be feküdtem az ágyba, de igy nem tudok aludni és nem is terveztem. Egy ideje csak fekszem mig Sehun telefont nyomkod néha-néha rám néz.

-Nem úgy volt, hogy alszol? - kérdezte fel se nézve.
-Hagy! - ültem fel. - Nem tudok mert itt vagy.
-Nem mehetek el. - nézet fel.
-Ezt nem bírom. - dőltem hátra. - Haza akarók menni.
-Nem lehet. - ált fel. - Szóval ne szenvedj fel tünöen.
-Te könyen mondod. - hunytam le szemem. - Nem téged tartanak fogva.
-Ez igaz. - süpedt be ágyam. - De lehetne rosszabb is.
-Igazán? - nyitottam ki szemem, de hírtelen be is csuktam.

Sehun feledtem támaszkodott és így figyelt mig el nem takartam arcom.

-Szálj le! -takartam szemem.
-Miért? - kérdezte és le szedte arcomról kezeim és egy mozdulattal fejem felé fokta.
-Mit csinálsz? - kérdeztem és kezeim próbáltam ki húzni, de csak rontottam a helyzeten mert kapálozni kezdtem. - Eresz!
-Lehetne. - nézet szemembe - Ha halott lennél. Nem?
-Igazad van. - értettem vele egyet - Nem válaszoltatok a kérdésemre.
-Mire? - kérdezte még mindig le fogva kezeimet.
-Miért vagyok itt? - kérdeztem - Sehun miért?
-Fontos vagy. - válaszolta - Hasznod van. És..
-És mi? - tettem fel a kérdést.
-Aludj! - eresztett el.
-Sehun?! - ültem fel.
-Aludj! - szorította ökölbe a kezét. - Ehez nincs közöd!
-Viccelsz ugye?! - lettem hírtelen ideges és fel áltam.
-Figyelj ide. - lépett teljesen elém. - Majd meg tudod.

Egyedül éreztem magam, de nem magam miatt aggódtam hanem a fiúk miatt. Féltettem őket, aggódtam, hogy bajuk eshet. Hiányzik a napi hülyeség amit csinálnak. Hiányzik Jungkook mosolya és ölelése. Suga kedves szavai és meleg mosolya ahogy gondoskodott rólam, hogy ne legyek szomorú. Bármennyire fáj, de be kell ismernem, hogy szeretem őket. De ha innen ki jutok el kell hagynom a fiúkat, hogy ne okozak több bajt.
Hírtelen felálltam és Sehun-hoz mentem.

-Mi az? -kérdezte és fel ált.

Csak erre a mozdulatra vártam. Hírtelen hasba rúgtam, ahogy össze rogyott fejen vágtam egy régi vázával ami az asztalon pihent.
"Biztosan drága volt. - sajnáltam magamba a vázát."
Sehun el ájult én meg ki kukocskáltam az ajtón. Üres volt igy el kezdtem James Bondozni a folyosón. Ilyenkor örülök, hogy rendőr voltam. Meg áltam a folyosó végén és erőre majd magam mögé néztem. Gyors mozdulattal és halkan el osontam egy kis polc mellé.
"Még jó, hogy levettem a magassarkút. - dicsértem magam."
Az egyik ajtó kinyílt Chanyeol és Kai sétáltak ki rajta. A polc mögé bújtam és be fogtam a számat. Azt halottam, hogy a szobához mennek ahol eddig voltam igy gyorsan ki ugrottam a polc mögül és tovább osontam. Egy lépcsősorhoz értem és lefelé néztem gyorsan vettetem még magam mögé égy gyors pillantást és le léptem a lépcsőre. Le értem és az ajtóhoz mentem kintről ugatást halottam és kapparászást így piszegni kezdtem, de hiába mivel zárva volt.
-Ez nem igaz. - suttogtam magam elé.
El indultam egy random irányába hátha találok egy ki utat a szabadba.
Hiába ez a kastély olyan mint egy börtön.

-Jobban vagy? - halodtam a lépcső felöl.
Gyorsan be másztam a legközelebbi szekrénybe.
-Azt hiszem. - halodtam a választ.
-Mondtam, hogy vigyáz vele. - folytaták.
-Tudom Chanyeol. - beszéltek tovább és lépteket halottam.
-Merre lehet? - kérdezte Kai.
-Jó kérdés. - Sehun. - Fejem.
-A házban az biztos. - Chanyeol.

Meg áltak a szegrény előtt. Meg ijedtem igy be fogtam a szám.

-Ha el kapom. - mondta Kai.
-Kit akarsz el kapni. - jelent meg Xiumin és D.O.
-A lány... - kezdte Kai.
-Emily meg szököt? - kérdezte D.O.
"Tudják a nevem. - kondolkoztam el."
-A házban van. - mondta Sehun.
-Az biztos. - mondta Xiumin és a szekrényre nézet, de hírtelen vissza. - Mennyünk.

El mentek igy kis idő után ki másztam, de ott...

-Azt hittem. - sóhajtottam. - Hogy meg halok oda bent.
Meg igazítottam magam és le hajoltam, hogy meg nézem a sebet a lábamon. Bent valami meg csikart mély nyomot hagyva.
-A franc. - néztem a hosszú vágást és enyhén hozzá nyúltam. -Szhhh.
-Meg vagy. - jött melölem a hang.

Az ilyetségtöl el estem és hátra felé kezdtem kuszni, hogy távol tartsam magam tőle. De a lábam is fájt ami vérzett, igy kezdtem fáradni.

-Mit hittél? - kérdezte zsebre tett kézzel és suttogva. - Innen nem jutott eddig senkise ki.
-Maradj ott! - kusztam hátrébb.
-Igy nem jutsz messzire. - sétált felém.
-Hagy békén! - mentem neki a falnak.
-Itt a vége baby. - mosolygott. - Félsz tőlem?

Le gugolt velem szembe, de még mindig halkan beszélt. Lábam és kezemmel próbáltam védekezni na meg azzal, hogy nem néutem rá.

-Félsz. -kuncogott. - Helyes.

Arcomat felé fordítottam és gyilkos pillantással néztem az elöttem gugolo fiút. Lábam vérzett egyenesen a padlóra. Xiumin lábamra nézet. Szemét le hunyta majd egy mozdulattal ki húzta nyakkendojét. El akartam húzni lábam, de meg fogta azt. Végig húzta kezét lábamon majd meg emelve azt az ő lábára tette és be kötöte.

-Az a szekrény teli van éles dolgokkal. - kötötte meg a nyakkendőt. - És pont oda másztál be.

Nem válaszoltam, csak el fordítottam fejem és számba haraptam. Derekamra fogot és fel húzott.

-Nem akarom. - néztem boci szemekkel Xiumin-ra.
-Nem te döntesz. - lépett egyet előre.

Fel vitt az emeletre egyenesen a szóba felé. A folyosón össze futottunk az összes taggal.
-Meg van? - kérdezte Baekhyun.
-Meg. - válaszolta Xiumin. - Pihenjetek majd én figyelek rá.
-Biztos? - kérdezte Sehun.
-Igen. - nézet rá Xiumin. - Még a végén újra meg szökik.
-Mivan a lábával? - kérdezte D.O és legugolt és megfogta, de a fájdalomtól fel sziszentem és ki rántottam lábamat.
-Ne nyúlj hozzám. - néztem D.O-ra.

A fiúk nevetni kezdett ezen, de D.O-nak nem tetszett. Xiumin tovább vitt a szobába ott pedig az ágyra ültetett és egy kis időre ki ment. De biztosítót, hogy van kint egy tag aki figyel rám. Meg is tudtam, hogy ki mert be jött ideges arccal. Teljes elém ált.....

Na ennyi lett volna. 😅Ugye el fogadható volt?  Remélem.
Ha tetszett kérlek hagy egy jelet. Csillag vagy comment vagy mind kettő. 😍😂💞💖💙