Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

Látni akarlak.2.1.fejezet.

Elérkeztünk ehhez a fejezethez is.
Sokan vártátok? Remélem... 😊😅köszönöm, hogy ennyien olvasátok a könyvemet... Annyira boldog vagyok. Remélem, hogy a borító tetszik... Jungkook-2U száma a kedvencem. Imádom jobb mint Bieber. 😍😍😍

Jungkook:
Szemem reagált a fényre igy be is csuktam rögtön. Két kéz ültetett föl ami nem nagyon tetszett.

-Jó reggelt MR. Jeon. - igazította meg párnám egy hölgy.
Beszélni akartam, de nem nagyon ment.
-Várjon. - adott egy pohár vizet.
-Hol vannak a barátaim? - kérdeztem rekedten.
-Egyikük kint van. - tette vissza fejem.
-Egy lány? - kérdeztem reménykedve.
-Nem. - gondolkozott. - Hat fiú látogatta minden nap az elmúlt három hétben.
-Három hét? - kérdeztem döbbenten.
-Igen. - ment ki és hívta be Hobe-t.

Fel ültem és vártam, hogy barátom közelebb jöjjön. Le ült és láttam rajta, hogy már egy ideje nem aludt.

-Jól vagyok. - mosolyogtam rá.
-Viccelsz, hogy lehetsz ilyen hülye. - szidott le. - Mákod van, hogy nem a gerinced volt.
-Tudom, sajnálom. - bólogattam.

Hobe megölelt szorosan, de én csak körbe-körbe néztem őt keresve.

-Emily? - kérdeztem hírtelen.
Hobe el hajolt és szemembe nézett.
-Hát tudod... - el akadt.
-Nyögd már ki. - néztem szemeibe.
-El ment. - nézett szomorúan.
-De vissza jön?! - szorítottam a takarót.
-Magát hibáztatta és el ment mig téged műtöttek. - mesélte.
-Hová, merre? - kérdeztem, de már ideges voltam.
-Nem tudom. - hajolt le.

Idegesen keltem ki az ágyból, de egy cső lógott  a kezemből ki. Megfogtam, hogy kihúzzam, de Hobe nem engedte.

-Hülye vagy? - kérdezte szemembe nézve. - Ki ne húzd.
-Nem maradok itt. - néztem Hobe szemébe.
-Segittünk, de most pihenj. - próbált le ültetni.
-Pihenjek? - kérdeztem nevetve. - Jól vagyok.

Egy ápoló rohant be egy dobozzal és még négyen fogtak le. Hobe-ra néztem aki döbbenten nézte a dolgokat, majd egy doki állt elé és kezdett beszélni hozzá. Hobe bólogatott, majd hozzám lépet. Az ápolók vissza fektettek, majd egy kisebb fájdalmat éreztem karomban és néhány szót hallottam.
-Pihened kell azt mondták. - hajolt hozzám Hobe. - Az apád kérte ezt.. Sajnálom.

El sötétült minden körülöttem, így csend és nyugalom lett.

Emily:
Fájt őt igy látni mikor be vitték, csak magamat hibáztattam. Jimin lépet hozzám és ölelt meg.

-Sajnálom, sajnálom... - sírtam karjaiban.
-Shhhh.. - simogatót.
-Emily nem a te hibád. - jött oda J-Hope is.
-De. - töröltem szemem. - Ha nem jövök... Nem lett volna ez.
-Viccelsz?! - mosolygott. - Ez a szakmánkkal jár... De Jungkook apja ideges lesz.
-El megyek. - húztam ki magam, de közben sírtam.
-Mi? - kérdezte J-Hope.
-El megyek és nem jövök vissza. - néztem a fiúkra.
-Ne viccelj már Emily. - lépett teljesen elém és fogta meg vállamat, de le szedtem kezét. - Jungkook téged fog először keresni.
-Nem fog. - hunytam le szemem, majd rá mosolyogtam. - Vigyázz rá... Helyetem.
-Emily nem gondolhatod komolyan?! - szorította meg kezem, de el húztam. - Keresni fog.
-Nem fog meg találni. - húztam mosolyra szám.
-Szeret téged.. Szívből. - mondta azt amit nem akartam hallani.
-Viszlát fiúk. - néztem rájuk, majd hátat fordítottam.

Épp egy busz jött amire fel szálltam a fiúk a buszhoz szaladtak, de már késő volt mert be zárta az ajtót és el indult.
Az leghátsó ablakhoz mentem és a fiúkat néztem.
Le ültem és csak néztem a tájat egy gombócot éreztem a torkomban amit nem tudtam vissza tartani. A könnyeim útnak indultak és nem bírtam vissza fogni magam.
A leghátsó részén ültem és csak egy magam voltam a buszon.

Nem akarom, hogy miattam haljon meg...miközben engem véd.
A város központjában szálltam le ki sírt szemekkel. Úgy döntöttem, hogy el megyek a mamámhoz aminek már itt lett volna az ideje.

Mama kinyitotta az ajtót, de rögtön sokkot kapott.
-Emily mi a baj? - húzott be. - És hol jártál?
-Mama. - bújtam hozzá.
El meséltem neki mindent az elejétől a végéig.
-De ha szereted miért hagytad ott? - kérdezte.
-Nem akarom, hogy miattam haljon meg. - válaszoltam. - Majd el felejt.
-De te el felejted őt? - fogta meg kezem.
-Nem akarom. - fogtam meg kezét.
-Kincsem. - ölelt meg. - Menj pihenj le.

El telt három hét, de nem mentem be "hozzá "és nem is tervezem. A hírek folyton róla beszéltek. Egymás után számoltak be az állapotárol, de azt találták ki, hogy balesetet szenvedett az autójával. Kerestem munkát.. Nem mentem vissza a rendőrségre és igen maradtam a városban, de esténként megyek haza igy ritkán megyek ki....és egy olyan társaság mint Jungkook nem jön ide be....remélem.
Az ajtó ki nyílt igy egy vendég lépet be rajta... Bár ne tette volna. Ahogy meg láttam Baekhyun-t és Xiumin-t rögtön hátra rohantam.

-Mama. - fogtam meg kabátját. - Kérlek.
-JÓ NAPOT?! - kiabált valaki hátra.
-MEGYEK. - kiabált ki mama.

Ki ment én pedig kukkucskáltam.

-Egy málnás sütit kérnék. - ütötte be mama Baekhyun rendelését.
- EMILY KIHOZNÁD. - kiabált be nekem.
"Mama ki akarsz nyírni?! - mondtam magamban."
-Tessék. - vittem ki.

Kiosontam vele és arcomat takartam a sütivel, de mama el vette én meg el fordultam és hátra rohantam...olyan gyorsan, hogy Flash a villám hozzám képest egy csiga.
Később mama rám bízta az üzletet ő meg haza ment.

-Ahhh ez most komoly? - vittem ki a szemetet. - Olyan késő van... MAMAAAA.

Ki dobtam a szemetet, majd le hajoltam a kukának háttal.

-Olyan fáradt vagyok. - sóhajtottam.
-Akkor miért vagy itt? - kérdezte valaki, de lendületből meg ütöttem. - Sajnálom... Ohhh még se.
-Látom a régi vagy. - fogta állát Baekhyun.
-Menj el! - tartottam fel öklömet.
-Nyugi. - nevetet, majd el indult felém.
-Egy ilyen maffia vezér miért van egy ilyen helyen? - kérdeztem egy helyben állva.
-Azt hallottam, hogy ez egy remek hely. - sétált felém. - Házi sütivel.
-Igazat mondtak.. - nem féltem. - De nem olyanoknak mint te.
-A nyelved még mindig fel van vágva. - ált elém teljesen. - És ha fegyver van nálam?
-Nem félek Baekhyun. - néztem szemébe.
-Emily Kazuki.. - emelte meg fejem. --Miért vagy még ebben a városban?
-Semmi közöd hozzá. - csaptam el kezét. - Menj el!
-Talán Jeon Jungkook miatt?! - húzta fél mosolyra ajkait. - Hallottad?
Kíváncsian figyeltem...
-Fel kelt. - nevetett.
-Hála az égnek. - mosolyogtam.
-Szóval miatta. - nézet semlegesen.
-Menj el! - indultam be az üzletbe.
-El megyek, de még vissza jövök. - húzott vissza.
-Eressz el.... - próbáltam ki húzni kezem.

Baekhyun meg rántotta kezem igy enyhén fel sikítottam. Annyira fájt, hogy úgy éreztem hogy rögtön ki szakad a kezem. Baekhyun fel rántotta  kezem, de a másikkal meg ütöttem, ahogy el engedett rögtön kezem fogtam.

-Őrült vagy. - folyt könnyem.
-Nem, csak nem ismersz. - mosolygott.
-Igaz. Nem ismerlek. - fogtam kezem, de megint megfogta ugyan azt. - Te ölted meg Lee Kazuki-t.
-Ezt terveztem az eleje óta. - húzott közel.
-Te rosszabb vagy mint Xiumin. - néztem szemeibe.
-Igen. - nézte szemem.
-És még én bíztam benned. - nyeltem.
-Rossz ötlet volt. - fogta meg nyakam.
-Baekhyun... - próbáltam le szedni kezét.

Baekhyun nyakamnál fogva tartott magához közel. Féltem nem is kicsit főleg azért mert meg akart csókolni, de eszembe jutott hogy van gyenge pontja igy meg rúgtam közép pontját.
Baekhyun össze esett addig én be rohantam az épületbe és be zártam. Baekhyun az ajtót ütötte.

-Emily vissza jövök. - ütötte meg az ajtót.
"-Mit tegyek? - csúsztam le az ajtónak dőlve. - Talán Jung... "
-Nem. - ellenkezdtem magammal. - Meg védem magam.

Második évad vagy nem tudom minek nevezzem. 😅😅😂
Remélem, hogy tetszett. Írhatok nyugodtan. ☺☺