( Saját ne lopd!) ez egy k.aszott ff ha valaki nem tudná a Google a barátod)
Emily a rendőrségnél megfigyelő ki sose hitte volna hogy egyik munkája miatt változik élete meg.
Szöul-ban nincs olyan sötét hely, ahol már nem ismernék a 20 éveiben já...
Sokat késtem minden könyvemmel. Sajnálom. Van egy uly könyvem. Mosolyogj "rám"! Címen. Ha gondoljátok nézzétek meg. 😊😊Köszönöm.
Emily: Időbe be értem hála annak hogy siettem. -Itt vagyok. -támaszkodtam a térdemre. -Ennek örülök. -mondta a főnököm. -Itt ma nincs melod. -Mi? -kérdeztem. "Fel lehetett volna hívni is. -tettem hozzá magamba." -Ma piheny! -mondta. Kezét válamra tette. -Holnap fontos munkád lesz. -Fontos? -kérdeztem vissza. -Igen. -válaszolt. -Tudod. Van egy cég ahol uly főnök lett. -Uly főnök? -kérdeztem. -Igen. -bólintott. -Képeket és interjút fogsz csinálni. -Értem. Rendben. -egyeztem bele. Most érkeztem de már indultam is haza. -Szóval az egész napom szabad?! -mondtam ahogy kiléptem az épületből. -Talán... "NEM! -álitottam le magam. -Nem megyek vissza. Se a közelükbe. " Lassan sétáltam haza. Élveztem a napsütést. Egy kávézó elött haladtam el. Nem is akkár melyik mellett. "Nosztalgikus. -mondtam magamba majd kuncogni keztem." El mendtem az ajtó elött de hírtelen egy telefont nyomkodo ismerős alak lépet ki és kocant nekem. Elöször felse ismert hisz a földön ültem le hajtott fejjel a sárba.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
-Bocsi. -mondta majd megfogta a kezzem. -Segítek. Nem legesen ráztam a fejem. -Ne csináld. -húzott fel. -Ha már én okoztam a bajt. Sikeresen fel állított. -Héj. Legalább a neved mond meg. -fogta meg arcom és fel emelte de el is engedte. Megfordultam és elindultam közbe kezeimmel próbáltam le seperni a sarat. Még eccer hátra fordultam megnézni hogy ott áll-e. Engem nézett és telefonált. -Ez fura volt. -suttogtam magamnak. Le kanyarodtam de akit ott láttam háttal nekem. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Jungkook szált ki egy autóból és telefonált. Néhány részletet ki tudtam enni. "Hogy hol? Értem. Szoval láttad. A kávézonál? Miért nem álitotad meg? Igen. Megyek! "Ezeket halodtam. Megfordult vissza szált az autóba majd arra indult ahonnan én jöttem.
Kookie. :
Röktön az autóba száltam ahogy meghalodtam hogy Jimin találkozót Emilyvel. Jimin a kávézó előtt ált ahogy meg látta a kocsim vagyis apám kocsiját az ajtóhoz lépet. -Láttad? -kérdezte. -Miért láttam volna? -kérdeztem. -Hisz arra ment. -bicentett fejével. -Ameről te jöttél. -Nem. -mondtam. -Nem baj. -mondta.-Ugyis fogtok találkozni. Kinyitotta ki az autó ajtaját és be is szált. -De most mennyünk haza. -mondta majd a soförhöz hajolt. -Haza! -Jimin? -néztem felé agudva. -Tae vár minket. -mondta. -Iagazad van. -adtam be derekam. "Apám kifog nyírni. -tettem hozzá magamba. "
~otthon ~ -Mennyi van még hátra? -kérdezte Jimin. -Már itt kéne lennie. -tanagodot V. -Kimegyek egy kicsit. -mondtam majd fel áltam és elhagytam a házat. "Kit vár?-tanakodtam." Fejem az ég felé emeltem szemeim lehunytam. Képek jelentek meg. Emily ahogy megismerkedtünk. A sikátorba a parkba és nálam majd a csók. -Hiányzik. -.mondtam ki hangosan. -Ki? -jött hátam mögül a kérdés. Megfordultam és Suga jött ki. -Szerintem nem kell mondanom. -fordultam vissza. -Igen. -lépet mellém. -Nem kell. Tudom. Csendben áltunk egy ideig. -Nekem is. -mondta hirtelen Suga. -Tudom. -mondtam. -Meg akarom találni. -Be megyek. -mondta. -Ki csikarom Taeböl hogy kit vár. Kabát zsebembe nyúltam onnan Emily telefonját vettem elő. Igen meg van. Lapozgatni kezdtem a galériát. A róla készült képeket nézegettem. Mosolyogni kezdtem. Kíváncsiságból a telefonkönyvbe léptem. Tipikus neveket de egy név megfogott. -Edison. -olvastam fel. Tárcsáztam saját telefonoba. Igen? Jo estét. Emilyt keresem. Kivel beszélek? "Mit kéne mondanom? -kérdeztem magamba." A munka társa vagyok. Most nincs itt. Üzen neki valamit. Fel hivna ha haza ér? Barátok vagyunk és agudok érte. Veszélyes ez a város este. Persze. Örülök hogy rajtam kivül más barátai is vannak. Ne szóljon neki hogy kerestem. Tudja mindig azt mondja ne agudjak érte. Jo. Nem szólok. Ez rá val. Visz hal.... És köszönöm. Szivesen. Visz hal.
Szóval ez az Edison egy ismerőse. Egy lépésel közelebb vagyok. Vissza be mentem. Egy érdekes kép fogadott. Suga ráncigálta Taet. -Mit csináltok? -kérdeztem. -Ez az UFO tudja hogy hol van Emily. -válaszolt Suga. -Mivan?-kérdeztem. -Nem tudom. -mondta Tea két rángatás közt. -Ne rángasd már. -lépet be Jin a szobába. -Engedd el! -Csak találkoztunk. -mondta Tae és leült a kanapéra. -Azt mondta hogy ma eljön.
Emily
"Azt se tudom hogy miért vagyok itt." -mondtam magamba majd egy mozdulattal hátat fordítottam a háznak és haza mentem.
Reggel felkeltem és útnak indultam a megbeszélt helyre. Ami az az épület volt ahol tegnap Jungkook volt. Az épület előtt álltam ujjaim birizgálva. De hátulról valaki át ölelt. Fejem oldalra fordítottam és Suga feje feküdt válamon. -Mi akarsz? -kérdeztem. -Hiányzol.-válaszolt. -Én... -akadtam el. -Miért vagy itt? -kérdezte. -Munka. -válaszoltam tömören. -Itt dolgozol? -kérdezte. -Nem. -válaszoltam. Próbáltam ki szabadulni. -Elengednél?-kérdeztem rángatozva. -Jól van. -egyezet bele és egy mozdulattal maga felé fordított. -Nem igy gondoltam. -mondtam neki és próbáltam el tolni. -Hiányoztál nagyon. -nézet szemembe. -Suga.. Ez.. Nem tudtam mit kéne mondanom. Várakozoan nézett. -Te.. -hebegtem. Fél oldalas mosolyra húzta száját és magához húzott. -Remélem azt akartad mondani hogy. -huzot melkasához. -Hogy "Te is". -Késni fogok. -mondtam melkasába. Nem tagadom hiányzott. Felsöje illatát mélyen be szívtam. -Jol van. -lassan el engedett. -Még találkozunk.
A titkárnő azt mondta várjak egy pillanatot. Le ültem egy asztalhoz és még eccer át futottam a kérdéseket. -Be léphet. -mondta a titkárnő. Nem tudom miért de egy gombócot érzek a torkomba. Táskám meg igazítottam, szoknyám ellenőriztem, kabátom magamon hagytam ugyse maradok sokáig. "Fel teszem a kérdéseket és megyek. -mondtam magamba." Az ajtó kinyílt a hirtelen jött fénytöl nem láttam. Meg áltam az ajtóba és meghajoltam. -Üljön le. -jött egy hang fejem fel emeltem és egy önelégült mosolyu Jungkookal találtam magam szembe. -Nem volt érthető?!-kérdezte az ablaknál álva. "Mivan vele? -gondolkodtam." -De. -indultam a bőr kanapéhoz. -E-E. -szólalt meg. -Ide! Mutatót az asztalnál levő székre. Nyeltem és oda indultam. Le ültem ő pedig lassan velem szembe. Szemembe próbált nézni de én nem tudtam rá nézni. Sohalytot és fel ált nekem háttal. -Kezheted. -mondta. -Ok.. Oké. -dadogtam. Halkan kuncogott. -Elöször a kérdéseket vagy a képeket? -kérdeztem. -Ahogy akarod. -mondta még mindig háttal. -Akkor kérdezek. -vettem elő a lapot. -Első. A lapot néztem. -Nem érzi ugy hogy ön tul fiatal ehez a munkához? -kérdeztem. -Ön.. -ismételt meg -Vicces. -Tessék? -kérdeztem. -Lehet. De próbálok megfelelni apám el várasainak. -válaszolt az elsőre. -Második. -folytattam. -Ugy érzi hogy munka társai bíznak önbe? Megbecsülik? -Remélem. -válaszolt. -De terverzem hogy néhány embert lecserélek. És ulyakat veszek fel. A mondat végén megfordult. Mosolygott. -Őket? -kérdeztem. -Ez is benne van? -kérdezte. -Nem nincs. -válaszoltam. -A cég magasan az élen áll. -kezdtem a következőt. -Ön ugy gondolja hogy meg tudja tartani ezt a pozíciót? -Igen. -válaszolt.-És feljebb is fogom vinni. Sorba tettem fel a kérdéseket de az utolsó kérdésnél el akadtam. -Az utolsó kérdésem. -kezdtem. -Sokan kiváncsiak a... -Igen? -kérdezte. -Az ön életébe van fontos személy? Kapcsolatba van? -kérdeztem. Nevetni kezdett. -Ugy érted szerelmes vagyok-e? -kérdezte. El indult hozzám. -Mit gondolsz Emily? -kérdezte. A széket maga felé fordította. -Szerelmes vagyok? Kezével a szék karfályára támaszkodot igy elérve hogy ne szökjek meg. -Szerinted? -kérdezte. -Hagyon békén. -mondtam. -Mi ez a magázás? -kérdezte. -Hívj a nevemen. Közel halyolt alig néhány centire. -Emily. -mondta nevem. -Hívj a nevemen. Fejem le halytottam és ujjaimat kezdtem nézni. -Első kérdés. -mondta. -Zavarba vagy? Lökte meg a széket. -Második kérdés. -folytata. -Most már érted? "MIT? -kérdeztem magamba.De megkaptam a választ is. " -Nem szökhec el. -suttogta a fülembe. -Harmadik. Szerec? Fejem fel emeltem. Sötét majdnem fekete szemei egyenes az én szemeimet nézte. -Igen vagy nem? -kérdezte. -Válaszolj!
