Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

2.11.rész

Kicsit el foglalt vagyok mostanság, de próbálok részeket hozni nektek.
Remélem, hogy vártátok. 😀😀 a klip meg hát... Én nagyon szeretem. 💞💞

Emily:
Tegnap este nagyon jó volt főleg az hogy reggel vele keltem fel össze bújva. Kezem magasra emeltem és enyhén ásitottam is hozzá, de így fel tűnt hogy már későre jár.
Oldalra néztem, ahol Jungkook békésen aludt. Mellkasára feküdtem és arcát kezdtem fujkálni, de csak mocorogni kezdett.

-Jungkook. - piszkáltam orrát.
Ásitott. ~
-Jó reggelt. - mosolyogtam mire magához húzott. - Meg fuladok.

Nehezen sikerült ki szabadulni és ahogy el készültünk le is mentünk. Lent mindenki evett, de ahogy be értünk a konyhába ránk néztek.
Zavarba jöttem, de Jungkook oda húzott és le is ültetett egy székbe.

-Jól aludtatok? - kérdezte Jin.
-Igen. - mosolyogtam.
-Elég hangosak voltatok. - nézett ránk V.
-Én sajnálom. - hajtottam le fejem.
-Ez egészséges. Semmi baj. - pillanatot ránk Rap Monster is.
-Jungkook. - fordultam az épen evő fiúra.
-Igen? - kérdezte.
-Ma el kell mennem valahová. - hajoltam közelebb.
-Hová? Megyek én is. - nézett rám.
-Nem kell. - mosolyogtam. - Csak meg látogatóm mamát.
-Ezért nem mehetek? - kérdezte teli szájjal.
-Össze futok egy baráttal is akinek meghalt az anyukája. - hajtottam le fejem. - Ma látogatja meg a temetőben a sirt.
-Ohhh akkor inkább nem megyek. - húzta el száját.
-Sietek haza Kookie. - adtam neki egy csókot mire a többiek morogni kezdtek.
-Ne itt már. - mondta Suga.
-Mi van nem tetszik? - hajolt hozzá V és csókolta meg mire el kezdték az asztalnál egymást fel falni.

Ahogy abba hagytuk az evést fel mentem készülni Kookie meg utánam jött. Fent fel vettem egy fekete ruhát és fel kötöttem a hajam is és fel vettem egy fekete magassarkút is.
Jungkook az ágyon ült közben engem nézett meg állás nélkül. Mosolyogva felé fordultam és lába közé álltam.

-Nem soká jövök. - pusziltam meg homlokát.
-Rendben. - ölelt át és bújt hasamhoz. - Szívesen mentem volna, de nem bírom a sírokat.
"Szerencse így nem lesz bunyó. - mondtam magamba."
-Semmi baj. - simítottam meg haját.

El indultam ő pedig ki kísért és adott még egy csókot ami túl hosszú lett.
El indultam nehezen közben élveztem az időt, de eszembe jutott hogy hazudtam Jungkook-nak így meg álltam és hátra néztem. Nem láttam már őt, de éreztem a bűntudatot. Ahogy ígértem meg érkeztem korában így be mentem mamához.

-Hallo. - nyitottam be, de bent ült Baekhyun is.
-Em kicsim. - állt fel mama. - Baekhyun mondta, hogy jól vagy.
-Igen? - néztem rá.
-Aranyos fiú. - ölelt meg mama.

Baekhyun vigyorgott rám az a tipikus önelégült mosoly volt. Vissza öleltem mama-t és hozzá bújtam. Mama és én is leültünk, de én Baekhyun mellé kerültem.
Mama jót beszélgetett vele míg én, csak ültem és vártam. Már rég elmúlt a találkozó ideje mikor Bakehyun fel állt és el köszönt közben engem nézett.

-Sajnálom mama, de menünk kell. - mosolyogtam.
-Köszönöm, hogy beengedett. - hajolt meg a mellettem álló fiú.
-Én köszönöm, hogy be jöttél. - mosolygott mama.

Baekhyun megfogta a derekam és ki húzott ami zavart, de mama miatt nem toltam el. Ahogy kiértünk rögtön el is toltam magamtól.

-Ne érj hozzám. - mondtam neki, de nem reagált. - Bae.. Baekhyun.
-Ne haragudj. - szólalt meg végül. - Mehetünk?
-Persze. - bólintottam.

El indultunk gyalog mert nincs messze a temető, de nem volt nála virág így meg álltam egy kis boltnál. A virágot a kezébe tettem, de vissza adta nekem.
Sok ember volt a temetőbe, de Ő mintha minden nap itt lenne úgy sétált a sírok között míg én követem. Meg ált egy gyönyörű sír előtt, majd le guggolt elé.

-Anyu ő itt Emily Kazuki. - szólalt meg. - Tudom, hogy ismered, de el hoztam. Rég volt, hogy láttad már.
-Baekhyun? - néztem a fiút.
-Kicsi volt és törékeny, de már kész nő. - tette kezét a sírra. - Nehéz idők vannak mögöttünk, de remélem, hogy nem baj... Anyu.
-A virágok. - tettem le a sírra.

Kicsit zavart amit mondott, de nem akartam meg zavarni. Csendben álltam és néztem az imátkozó fiút aki végül fel állt hozzám.
Még mindig a sírt nézte, de kezdett hűvös lenni, így kezemet kezdtem melegíteni azzal, hogy dörzsöltem. Hírtelen valami meleget éreztem meg vállamon. Baekhyun rám terítette kabátját majd el ment mellettem.

-Baekhyun. - mentem mellé.
-Mi az? - kérdezte.
Tudom, hogy nyűgös, de nem akarók most belé kötni.
-Hogy értetted "AZT"? - kérdeztem tőle.
-Rég volt. Így ez már a múlt. - nem nézett rám.
-De én tudni akarom! - álltam meg.
-Rendben. - nézett rám így láthattam könnyes szemeit. - Rendben.

Felém sétált, majd megfogva kezem el kezdett el húzni egy helyre. Volt ott egy pad amire le ültetett. Combomra tettem a táskám és vártam a választ. Le ült mellém és hajába turva felém fordult.

-Anyu mikor még élt. - kezdte, de el akadt. - Ahh ez így nem jó.
-Csak mond. - próbáltam rá venni.
-Hát már ismertelek. - nézett félig rám. - Egyszer-kétszer apukádat meglátogatta anyukád így te is itt voltál.
-Ez komoly? - kérdeztem vissza.
-De nem játszottunk. - sóhajtott. - Apu bent tartott a házban, de attól még láttalak.
-Ez így hihetetlen. - kezdtem táskám piszkálni.
-Már akkor láttam, hogy különleges vagy nekem. - nyúlt felém, de fel álltam és felé dobtam a kabátot.
-Mennem kell. - kezdtem gyorsan menni.

Nem követett aminek örültem, de valahogy zavart is voltam. Kérdések jártak a fejemben amik ismételték magukat.
"Miért nem emlékszem erre? Miért mondja ezeket? Hazudik vagy ez az igazság? - kérdeztem magamban."

Mama kint ült, de közöltem, hogy holnap jövök.
Útközben meg állt mellettem egy autó, de én tovább akartam menni.
Az autó tulajdonosa Xiumin volt aki Baekhyun-ért jött.

-Em? - nézett végig rajtam majd mosolyogni kezdett.
-Ne hívj így. - mentem tovább, de elém parkolt.
-Csinos vagy. - nyílt ki az ajtó.
-Kösz, de megyek. - mentem tovább, de elém állt.
-Várj már. - fogta meg kezem, de el rántottam.
-Mit akarsz már? - kérdeztem.
-XIUMIN MIT CSINÁLSZ? - kiabált Baekhyun.
-Menj majd beszélünk. - engedett el Xiumin.
-Nem nem fogunk. - mentem el mellette mire megfogta a csuklomat.
-Azt mondtam, hogy beszélünk! - hajolt közelebb.
-Ereszd el. - érkezett meg Baekhyun is.
-Csak beszélgetünk. - engedett el mire csuklómat kezdtem dörzsölni.

Gyors léptekkel mentem el onnan egyenesen Kookie-hoz aki kint telefonált. Rögtön hozzá léptem és megöleltem.

-Hoo minden rendben van? - kérdezte.
-Hiányoztál. - bújtam hozzá.
-Te is nekem Manó. - szorított magához.
-Nem vagyok manó. - néztem fel rá.
-Nekem az vagy. - nevetett.
-Rendben Kookie. - mosolyogtam.

Jungkook nekem fontos és vele akarom le élni az életem senki mással. Fontos nekem és így nekem pont jó.

-Jungkook te el vennél engem feleségül? - kérdeztem hírtelen amin én magam is meglepődtem nem csak ő.
-Tessék? - kérdezte. -Már mint egyszer talán igen.

Sahajtva tolt el magától és hajolt hozzám közel annyira, hogy csak suttogjon.

-Szeretném ha az enyém lennél és ha ehhez ez kell. - emelte meg államat és csókolt meg szenvedélyesen.
-De nem akarom, hogy csak azért tedd mert én erre kértelek. - néztem rá szomorúan.

"Véget akarók vetni ennek az egésznek. - mondtam magamban. - És vele akarók lenni erőké."

-Akkor még hagylak gondolkozni. - simította meg arcomat.
-Nekem nem kell, de rendben. - mosolyogtam.

Talán ezzel el indítok valamit, de én ennek véget akarók vetni és Jungkook-kal akarók maradni örökre.
Kérlek Istenem, csak segíts ebben és hagyd, hogy ez meg történjen.

Bár segített volna ebben bárcsak...

Na meg írtam. Remélem jó lett és tetszett mindenkinek. ☺😉😉
Írjatok nyugodtan és csillagozatok is.