Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

22.rész

Hoztam egy uly részt. 😚

SUGA:
Boldog voltam ahogy elengedtem. Láthatam, ölelhetem. Távolodó alakját figyeltem.

-Miért mosolyogsz? -kérdezte V aki közbe megérkezett.
-Láttam őt. -válaszoltam.
-Őt? -gondolkodott.
-Emilyt. -válaszoltam.
-Itt van? Hol? -kérdezet tovább.
-Be ment a céghez. -mondtam majd órámat figyeltem.
-Akkor Kookie látni fogja. -mondta majd  öltönye zsebébe dugta kezét.
-Igen. -mondtam. -"De vajon mi fog kisülni? -tettem hozzá magamba. "
Agudom Kookie nem olyan mint régen.

Jungkookie hívott minket azt mondta fontos lenne.
Még egy ideig vártuk a többieket. Sorba jelentek meg igy indulhatunk is.

Ahogy haladtunk a cég folyosoin kaptunk néhány lenéző pillantást na meg ilyedt pillantást.

-Ugy tünik halodtak rólunk. -mondta RM majd nevetni kezdett.
-Ugy tűnik. -nevetett Jin is.
Én szememel Emilyt kerestem de nem találtam.

Az irodához értünk a titkárnő közölte, hogy várjunk mert vannak bent.
De sokáig nem kellett várni. Az ajtó ki csapódott és az a személy jelent meg akit kerestem.
Vörös szemeivel engem nézet, majd a fiúkat. Fejét le hajtotta és el rohant mellettünk.
A harag kezdett bennem gyülni. Kezem ökölbe szorittam majd be rontottam az irodába velem együtt a fiúk is jöttek.

-Itt vagytok. -mondta barátom az ablak előtt álva.
Nem tétlenkedtem neki rontottam. Megragadtam ingjét.
-MI A SZART CSINÁLTÁL? -kérdeztem arcába üvöltve.
-Mire célzol? -kérdezte.
-MEG SÍRATAD! -üvöltötem tovább.
A fiúk nem szóltak bele amit nem bánok.
-Megsíratni. -nevetett fel.
-EMILYT! -ütöttem meg. -AZT MONDTAD SZERETED.
-Igen szeretem. -mondta majd le fejtette kezem magáról és le törölte szája sarkát.
-Akkor miért? -kérdeztem.
Haragszom rá nagyon ha szereti akkor miért bántsa meg?
-Te ezt nem érted.-adta a választ.
-Nem értem?! -nevettem fel. -NA NE NEVETES!
Az asztalra csaptam.
-Én is szeretem. -folytattam. -Nem értem? Mit?
-NEM AKAROM MEG BÁNTANI.-kiabálta.
-De épp azt tetted. -léptem elé.
-Tudom. -mondta majd leült az asztal mögé. -Ugy a jobb ha messze, távol lesz tőlem.
-Igy akarod megvédni? -kérdeztem.
-Igen. -válaszolta. -Igy jobb lesz.
-Lehet de.. -fordultam felé. -Nem adom fel.Te fel adhatod, de én nem fogom.
-Ahogy akarod. -mondta majd egy köteg iratott tett az asztalra.
Le nyugodtam mégis csak a barátom.
-Szeretném. -mondta majd 6 papír köteget tett az asztalra. -Velem dolgoznátok?
-Mi? -kérdeztük egyszerre. -Meg bizható barátokat szertnék és munka társakat.
-Én benne vagyok. -lépet az asztalhoz Jimin. -A barátom vagy.
Sora ment ki mindenki és irta alá kivéve RM.
-Nekem is van egy cégem. -ált fel. -A barátom vagy. Ha bajvan szólj és segítek.
-Köszi. -ölelték meg egymást. -Suga?
-Figyelj.-néztem rá. -Mintha az öcsém lennél. Szóval benne vagyok.
-Köszönöm. -lépett elém.
-De. -folytattam. -Gondolkoz el azon hogy mi a jó  neked meg Neki. Ha igy folytatod. Könyen nyerek veled szembe.

Emily:

-Igen vagy nem? -kérdezte-Válaszolj!

Félek tőle nem tudom mi történt azota mióta el hagytam a házat, de ő megváltozott.

-Nem. -válaszoltam.
-Viccelsz? -kérdezte nevetve.

Kezemmel kabátomat szorítottam és próbáltam valahogy távol maradni tőle. Ő még mindig a széken támaszkodott ötcentire kábé.
Nem momdot semmit csak engem figyelt. A levegőt egyre gyorsabban vettem amit ő is észre vett.

-Hazuc.-mondta hírtelen majd fejem kapta el.
-Nem,nem hazudok. -hazudtam.
-De nagyon is. -mondta és arcom nézte. -A levegőt egyre gyorsabban veszed ha hozzád érek.

Nem tudtam válaszolni hisz igaza van.
-Látod. -mosolygott. Hirtelen elkapta állam és megcsókolt. Nem volt gyengéd mint rég nagyon nem.
Kezemmel próbáltam el tolni, de nem sikerült. Túl erős nekem.
Könyeim útnak indultak végig arcomon egyenesen Jungkook kezeire.
Elengedett és elvált tőlem. Arcom figyelte majd hátrébb lépett. Megfogtam táskám és kirohantam az irodából, de kint a hat fiú ált. Suga engem figyelt én meg őt majd a többieket. Nem vártam meg hogy valamelyik fiú kérdezen csak el rohantam mellettük egyenesen ki az épületből. Kint meg áltam és próbáltam le nyugodni.
Egy taxi ált meg mellettem. Be száltam és meg mondtam hogy vigyen haza.

Otthon ahogy be léptem az ajtónak támasztottam hátam. Le csúsztam a földig majd sírni kezdtem.

Az ajtón csengedtek. Sirásom lassult. Vettem egy nagy levegőt.

-Ki az? -kérdeztem.
-Nyisd ki. -jalodtam egy ismerős hangot.
-Meny el Suga! -kiabáltam ki.
-Kérlek. -dübent meg az ajtó. -Emily

Lassan fel áltam a kulcsot el fordítottam. Lassan ki nyitottam csak egy kicsit. De ő kilyebb nyitotta.

-Agudtam. -húzott magához. -Jol vagy.
-Hogy találtál meg? -kérdeztem mellkasába.
-Hát nehéz volt. -válaszolt. -A biztonsági őr meg kérdezte a taxist, hogy hova vitt. Igy kerültem ide. Röviden.
-Értem. -mondtam.

Kezeimmel Sugat öleltem meg ő egyik kezével hátam fogta a másikkal hajam simogadta.

-Nyugodj meg. -simogatot.
Bár ne mondta volna. Röktön sírni kezdtem.
-Azt mondtam nyugodj meg. -simogatot tovább. -De te sírsz.
-El kéne menned. -toltam el.
-Nem fogok. -simított arcomra és le törölte könyeim. -Maradók.
-Nem hinném, hogy ez egy jó ötlet. -mondtam Suganak de ő nevetni kezdett.
-Nem lesz baj. -nevetett majd be indult a nappaliba. -Ki szólhatna bele?
-Jungkook.-válaszoltam.
-Biztos írnak én meg majd válaszolok.-mondta majd a kanapéra ugrott.

Tul fáradt voltam, hogy veszekedjek vele.

-Csinálj amit akarsz. -mondtam legyintve. -De mielőtt be sötétedik menj el.
-Hová mész? -kérdezte.
-Piheni. -válaszoltam.

Telefonja csörögni kezdett.

-Igen? -kérdezte. -Bocsi de Emilynél vagyok.
"Ki lehet az? -kérdeztem magamba. "
-Nem! -kiabált a telefonba. -Kookie!
"Mivan? -kérdeztem magamba."
-Ne gyere ide. -folytatta. -Nem lenne jó döntés. Most nem.

Bontotta a vonalat majd rám kapta fejét.

-Ne haragudj. -fel ált és hozzám lépett.
-Nem baj. -mosolyogtam. -Köszönöm.
-Menj piheny le. -mondta majd meg paskolta fejem tetejét.
-Jó. -nevetem. -De kérdezhetek valamit?
-Persze. -mosolygott.
-Miért vagy ilyen velem? -kérdeztem.
-Hogy miért? -kérdezet vissza. -Milyennek kellene lennem?
Le halyolt, hogy szemébe tudjon nézni.
-Az elején nem ilyen voltál. -válaszoltam. -Ráadásul meg is rugtalak.
-Köszi, hogy emlékeztec. -húzta össze szemöldökét.
-Bocsi. -nevetem reakcióján.
-Szeretlek Emily. -mondta hirtelen amitől teljesen le fagytam.

Nem mozdultam. Nem tudtam csak figyeltem minden mozdulatát.
Homlokát homlokomnak támasztotta.

-Szeretlek. -ismételte meg.

Halodtam amit mondott, minden betüjét. De nem tudtam mit válaszoljak.

Remélem nem okoztam csalódást. 😅Senkinek se. Nem harapok ha commenteltek.