Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

29.rész

Köszönöm, hogy velem vagytok és hogy ilyen cukik vagytok. 😍💖💙Itt az új rész. Remélem tetszik. 😓😓Remélem el fogadható lesz. 😣😖😓

Jungkook:
Percek, órák, napok teltek el. Fáj, minden perccel egyre jobban hiányzik. A testem fáj, szédülök és a legrosszabb, hogy hiányát kezdi átvenni a harag. Miért, mért? Az az érzés ami kísért a bűntudat amiért aznap egyedül hagytam és csak magammal törödtem.

-MR. Jeon? -ébresztett fel titkárom.
-Igen?-kérdeztem.
-Szóval el adjuk vagy tartsuk meg? -kérdezte a dossziét nézve.
-"Pont ehhez van a legkevésbé kedvem. -mondtam magamba."
-Jól van? -kérdezte.-Uram?
-Menjen el. -hunytam le szemem. -"Fáj a fejem."
-Tessék?-kérdezte döbenten.
Kezem ökölbe szorítottam és fel áltam.
-TŰNÉS! -kiabáltam rá.

Ijedten ki szaladt, gyorsan be csapva maga után az ajtót. Vissza ültem székembe és az ajtónak hátal fordultam és az ablakon néztem ki az 50dik emeletről. Egy ideig csendvolt, de az ajtó kinyílt és egy ismerős irritáló személy lépet be rajta.

-Nem is üdvözölsz?! -lépdelt felém, de nem válaszoltam.
Asztalomhoz sétált és mögém lépett.
-Én is ülhetnek ebben a székben. -fordítót magával szembe.
-Ha apám ezt akarta volna. -húztam fél mosolyra szám. -Akkor itt lennél.
-A nagybátyád vagyok! -szorította ökölbe kezét. -Te csak egy fagyu vagy.
-Fagyu?! -kezdett fel húzni.
-Egy semire kelő. -vigyorgott. -Ha akarnám már nem is lennél itt.
-Undorító vénember! -fogtam meg nyakát. -Ha akarnám már lefelé repülnél, csak lent áll az autóm.
-Engedj el. -próbálta le szedni kezem.
-Tudod. -sóhajtottam. -Nagybátyám, idegistesz.
-Jungkookie. -nézet boci szemekkel. -Csak vicceltem.
-Jungkookie?-húztam fel egyik szemöldökömet.
-Sajnálom. -probált bocsánatot kérni.
-Tünés! -engedtem el. -Ha vissza jösz nem fogom félteni az autóm.

El ment itthagyva engem és gondolataim. Oda-vissza kezdtem sétálni, de meg untam és neki dőltem az író asztalnak.
"Ahelyett, hogy itt vagyok kereshetném is. -idegeskedtem."

-Nem bírom. -mondtam ki gondolatom.
-MR. Jeon. -lépet be Andrea.
-Andrea. -néztem semlegesen.
-Gonosz vagy. -lépdelt lassan hozzám.
-Miért vagy itt? -kérdeztem még mindig semlegesen.
-Apu küldött némi dologért. -simított arcomra.
"-Undorító. -mondtam magamba."
-Mik azok a dolgok. -tűrtem el.
-Te és az irodád.-simult hozzám.
Mosolyogva füléhez hajoltam és kezét meg szorítottam.
-Pióca. -súgtam fülébe.
-Mi? -hajolt el.
-Soha. -néztem semlegesen végig rajta és fintorogtam.-Semmi izgató sincs rajtad.
-Hogy merészeled?! -igazította meg magát. -Modell vagyok minden férfi engem akar.
-Ahan. -tapsoltak meg. -Na meg szép, okos blahblahblah... Húz el!

Ki ment, de eszembe jutott valami még pedig, hogy el húzok innen én is.

-Én is megyek. -indultam el ki.
-Meg gondoltad magad? -mosolygott mindentudóan.
-Heee??-először le se esett. -Inkább leszek meleg.

Nem mondot semmit csak megütött. Ez után haza mentem és be rontottam a házba ami meglehetősen aktív volt. Sugat meg ragadtam és fagatni kezdtem.

-Mi van itt? -kérdeztem.
-Keressük Emilyt. -nézet hülyének.
-Nem semmik vagytok. -néztem a szalatgálo fiúkat. -Én meg aggódtam.
-Ohhhh.... -mondta hírtelen. -Találtunk valamit.
-Miért nem ezzel kezdted?! -csaptam homlokon.
-Na szóval.. -vett elő egy mappát. -Állítólag egy banda rabolta el.
-Ennyi? -kérdeztem.
-Nem láttak semmit a parkba. -nézet rám szomorúan.
-Vagy csak nem mernek beszélni. -haraptam számba.
-Én barom. -mondta Suga. -Ha jobban figyeltem volna...
-Nem Suga. -öleltem meg. -Nem csak te.
-De.-sírt. -Én tehetek róla.
-Nem. -szorítottam magamhoz. -Ott voltam én is.

Suga vissza ölelt és csak sírt. Tudhattam volna, hogy ez lesz ö ilyen.

-Ott voltam én is. Vigyázhatam volna rá. -simogattam nyugtatás ként. -Ott kelet volna mardnom, vagy legalább egyikönknek.
-Fiúk ne itasátok az egereket. -jött oda V. -Mi mind hibásak vagyunk.
-Igen igaz. -mondta RM is.
-De mi ott voltunk. -mondtam.
-Barmok. -kezdte Jimin is. -Tudtam és mi mindannyian tudtuk, hogy ez lesz.
-Igen ez igaz. -mondta Suga és el engedett.
-Vagy meg akarják ölni, vagy fel akarják használni az apja miatt. -lépdelt le a lépcsőn Jin.
-Az apja mi? -nevetem. -Ha ö tudná ki is az apja.
-Vicces, de neki kéne ezt tudni. -nevetett Hobe. -De azok után nem csodálom.
-Hely Hobe! -vágta tarkón RM. -Ne figyelj rá JK.
-Nem baj. -mentem fel.

Fel mentem egyenesen a szobámba és be zártam az ajtót. Le vettem egy fotó albumot és az ágyra ültem majd lapozni kezdtem. Képek egymás után amiket évek óta nem láttam. Rólam és anyárol vagy apáról.

-Mosolygott?-néztem a képet. -A rideg apám?  Vicces.

Tovább hajtottam és találtam egy képet anyárol és egyik barátnőjéröl.

-Hiányzom? -néztem anyut a képen. -Te nagyon. Sajnálom.

Egy könycsepp a képre esett végig folyt rajta. Az albumot össze csugtam és hátra dőltem.

-Vajon most is látsz? -néztem fel. -Figyelsz és ovsz mint kicsinek? Ha nem akartam volna menni oda, akkor ma is itt lennél?

Vártam a választ, de mint régen most se kaptam. Kezem szét tettem az ágyon és le hunytam a szemem.

-Bár ott lettél volna a balagásomon. -beszéltem. -Adtál volna virág csokrot, fogtad volna a kezem és puszit is adtál volna majd meg dicsértél volna.

El nevetem magam, de abba is hagytam. Szemem ki nyitottam igy le folyt néhány könycseppem.

-De nem rossz nekem. -pislogtam mosolyogva. -Van egy családom akik szeretnek. Nem mondom, hogy jó ember vagyok, de próbálkozom. Mert van kiért változnom és meg akarom védeni.

Szemem le csugtam majd ki is nyitottam mosolygva.

-Anyu? -mosolygtam. -Szerinted boldogá tehettem?  Én szeretném teljes szívemből, de nem tudtam meg védeni. De megfogom védeni mert szeretem. Megígérem neked.

Kezem a plafon felé nyújtottam és bár mosolyogtam akkor is le folytak könyeim arcomon.

-Nem sírok. -töröltem meg szemem. -Meg ígértem, hogy erős leszek. Meg ígértem neked.

Mégis meg szegtem ezt az igéretem. Nem tudtam vissza tartani könyeim. Az évek a sok-sok évek alatt el folytot fájdalom anyu miatt előtört belőlem. Próbáltam el folytani tiszta erőmből, de nem ment. Arcom el takartam és sírtam. Az ajtóm amit kulcsra zártam most betört igy megadva magát Jinnek aki magához ölelt azt suttogva, hogy ne tartsam vissza könyeim. Tudta, hogy miért sírok hisz régen aznap is ez volt és a fotó album is az ágyon volt. Jin próbálta pótolni anyámat, de nem pótolhatja akár hogy is próbálkozik. Amennyire lehetett hozzá bújtam és sírtam addig mig el nem aludtam.

Remélem tetszett. 😍😉😳
Ha igen írj nyugodtan vagy csillagot hagy, de mind kettő is lehet. Köszönöm, hogy olvasátok. 💞💖😍