Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

38.rész

Hoztam egy részt a végén egy csatanot ami nagyot fog ütni....vagyis remélem. 😅😅😜😜

Emily:
Boldognak kéne lennem, de én félek.
Az érzéseim tiszták ami megijeszt, vele akarok lenni.. De félek is.

Ki keltem az ágyból, de oldalra fordultam, hogy biztosan alszik e Jungkook. Nem akartam fel kelteni.
Felső teste ki látszott ami mezitelen volt és hasán feküdt. Halványan elmosolyodtam majd magamra kaptam egy pólót ami combom közepéig ért.

Végig mentem a folyosón ami sötétségbe és néma csendbe burkolta magát, de valaki hozzám érte.

-Miért sétálgatsz? - kérdezte egy fiú mély hangon.
-Ki.. Ki vagy? - dadogtam.
-V. - válaszolta. - Ki más?
-Megijesztettél. - fulytam ki a levegőt.
-Ez Jungkook pólója? - nézte a fehér pólót. - Te és Ö?
-Shhhh... - fogtam be száját.
-Ideje volt. - fogta meg csuklomat. - Már idegesített ez az egész.
-Miről beszélsz? - sétáltam vagyis rohantam a lépcsőn utána.
-Nem gondolod, hogy túl sokáig kinoztad őket?! - húzott a konyhába.
-Lehet. - hajtottam fejem le.
-Suga-val mi lesz? - kérdezte majd kezembe adott egy pohár kakaót.
-Suga? - néztem a poharat. - Nem tudom.
-Hamar ki kell találnod. - dőlt neki a hűtőnek én meg előtte álltam. - Ne kinozd. Nem érdemli meg.
-Tudom. - piszkáltam a pohár száját. - De nem tudom, hogy jó ez e igy?
-Mi? - tette le a poharat. - Miről beszélsz?
-Biztos hogy ez igy jó? - néztem fel V-re. - Jungkook és én?
-Persze. - fogta keze közé arcomat.
-És ha el megyek? - kérdeztem szomorú arccal.
-Nem fogsz. - nézet szemembe. - Ugye?
-Rossz elő érzetem van. - folyt le egy könnycsepp arcomon.
-Hooo.. Shhh.. - törölte le arcomról.
-Meg rémit. - hultak tovább.
-Emily. - ölelt magához. - Nem lesz baj.

Teljesen hozzá bújtam és csak sírtam valahogy feljött minden...
Nem tudom mióta állhatunk igy, de biztosan jó ideje.

-Mit csináltok. - hallottam meg egy ismerős lágy hangot.
-Jungkook. - néztem rá V válláról.
-Engedd el a csajom. - tolta el V-t.
-Bocsi. - nevetett V. - Amugy se kéne.
-Ez mi volt? - szorított magához Jungkook.
-Semmi. - válaszoltam.
-Rendben. - ássitot Jungkook. - Menjünk.
-A saját... - beszéltem volna, de közbe vágott.
-Velem laksz. - kulcsolta össze kezeinket. - Vagyis még most alszol.
-Pá-Pá galambok. - integetett V.
-Meg se hallottam. - húzott fel Jungkook.

Suga:
Reggel csend fogadott ami nem zavart, de más igen. Lent Jungkook és Emily reggeliztek ami nem zavart volna, de most.... Nagyon.
Jungkook Emily-t etette és közben mosolyogtak.

-Na mi van? - karolt rám V.
-Semmi. - néztem végig rajta.
-Tetszek?! - hajolt fülemhez.
-Hülye. - löktem el. - Nincs kedvem a perverz énedhez.
-Na csak vicc volt. - sétált utánam.
-Nincs kedvem ehhez. - rontottam be a szobámba.
-Mond el. - ült a szélére mig én be feküdtem.
-Emily és Kookie. - hunytam le szemem. - Járnak.
-Honnan veszed? - hallottam hangján hogy valamit titkol.

Lendületből fel keltem és felé másztam, de csak vigyorgott.

-Mit tudsz? - szorítottam le vállát.
-Semmit. - húzta fél mosolyra száját.
-Tae ehhez nincs kedvem. - ültem derekára, de nyögött egyet. - Te kanos vagy?!
-Nem. - pirult el.
-Te állat. - ültem derekán. - Mit rontottam el?
-Suga?! - ült fel, de ölében ültem. - Semmit.
-Én nem így érzem. - takartam el szemem.
-Shhh... - húzott magához.

Azt tudom, hogy Tae-nek mindegy hogy lány vagy fiú, de ez igy fura. Ha nem lettem volna le törve talán el tolom. Hátra dőlt én meg mellkasán feküdtem.

-Tudnom kellett volna. - feküdtem rajta.
-Mit? - kérdezte háttamat simogatta.
-Hogy semmi esélyem Jungkook-al szembe. - hunytam le szemem.
-Hülye vagy. - nevetett ki.
-Hagyd abba vagy fel állok és itt hagylak. - emeltem fel fejem.
-Jól van. - hallgatót rám és csendbe maradt.

Nyugtató volt, hogy végre valaki foglalkozott velem és meghallgatott.
Még akkor is ha V volt. Sokáig beszéltünk igy sikerült felejteni egy kicsit és le nyugodni is. V-t elküldtem én meg le mentem enni, de Emily sétált velem szembe.. Mintha gondolkodna.

-Suga. - szólt utánam, ahogy el mentem mellette.
-Mi az? - kérdeztem semleges arccal.
-Én... - dadogot.
-Te mi? - lettem türelmetlen.
-Én és... - piszkálta pólóját ami Jungkook-e.
-Tudom. - fordultam el.
-Suga. - nyúlt felém, de hátrébb léptem.
-Csak egyet magyaráz meg. - néztem szemébe.
Várta a kérdésem.
-Miben jobb ö mint én? - tettem fel a kérdést.
-Nem tudom. - válaszolta.
-Viccelsz? - nevetem ki. Talán mert ideges voltam.
-Sajnálom. - nézet szomorúan.
-Sajnálom, sajnálom, sajnálom. - nevetem.
Emily kicsit megijedt.
-Te boldog vagy? - hajoltam közelebb mire egyet bólintott. - Jó neked.

Egyenesen meg álltam és szét tettem kezem majd egyenesen a plafonra és rá néztem.

-Mióta az eszemet tudom. - billentettem oldalra a fejem. - Itt vagyok, de te voltál az egyetlen akiért ezt fel adtam volna.
-Suga. - lépet közelebb.
-De ennek is vége. - eresztettem le kezem. - Nincs miért se kiért boldognak lennem.
-Ne mond ezt. - ölelt magához.
-Vicces. - csak álltam és a plafont néztem. - Érzem, hogy össze törtem, de nem fáj.
-Ne tegyél semmit se. - szorította testem. - Jó ember vagy.
-Jó ember? - nevetem. - Tudod te hogy mennyi embert öltem, kinoztam?
-Ök meg érdemelték. - ahogy vigasztalta össze tört szívem még jobban fájt. - Jó és tiszta szíved van. Kedves vagy. Jó ember vagy Yoongi.

Éreztem, hogy szemem ég és torkom össze szorult. A sírás határán álltam és amiatt a lány miatt akit bántani akartam, de bele szerettem. El toltam Emily-t és ott hagytam a folyosón. Próbáltam magam tartani legalább addig mig el nem megyek tőle messze.
Ahogy kiértem az utcára be fordultam egy sikátorba majd a földre csúsztam és számat takarva sírtam mint egy kisgyermek akitől elvették a kedvenc játékát.

Szememel alig láttam a külvilágot, de az feltűnt, hogy megint Tae ment meg és guggol velem szemben. Számat takartam és reszkedtem a sírástól.

-Suga. - fogta kezem gyengéden meg.
-HAGYJ! - kiabáltam rá.
-Olyan miatt sírsz ami nem éri meg. - súgta fülembe.
-Tudod te hogy mi a szerelem? - kérdeztem.
-Nagyjából. - törölte le szemem.
-Úgy mondod mintha az lennél. - rázkodtam a sírástól.
-És ha az vagyok? - mosolygott rám.
-Talán belém? - nevetem saját viccemen.
-Igen. - húzta fél mosolyra ajkait.
-Ne viccelj. - néztem rá idegesen. - Nincs ehhez hangulatom.

Két kezébe fogta arcom, majd megcsókolt. Le döbbentem igy abba hagytam a sírást. Lehet hogy ezért tette, de biztosan ki fogom nyírni ha elenged. Döbbenten tűrtem mindent egyes ajak mozgást és hogy lábam közé furja testétt.

-TEA! - toltam el.
-Hmm? - próbált vissza hajolni.
-Tudom, hogy ez azért volt.. - nyeltem egyet. - Hogy el tereld a gondolataimat.
-Nem. - nyalta meg száját.
-Ami sikerült. - folytattam, de ahogy azt mondta hogy "nem". - Mit mondtál?

Csattant?? 😅😅😜

Na mindegy... Tetszett? Remélem, higy igen...
Ha akartok bele egy TaeGi-t írjatok cimmentet. 😚😚😚