Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

34.rész

Új rész kérlek jelezétek ha tetszik. 🎆😊

Emily:
D.O elém guggolt védekező kezekkel és próbált közeledni mintha épp be tanitana akarna.

-Nyugodj meg. - mondta nekem.

Nem tudtam válaszolni, csak néztem meredten D.O-t remegve, levegőt kapkodva. Hírtelen közelebb csúszott és magához húzott, de úgy hogy a mellkasához.

-Engedj el. - próbáltam el tolni.
-Nyugodj meg. - ölelt magához.

Akkor engeddet el mikor légzésem le lassult. Remegni remegtem, de mióta itt vagyok ez azóta van. Ahogy el engedett röktön el is húzódtam.

-Mint egy nyúl. - nevetett. - De ez tetszik.
-Hagy menjek el. - húztam fel lábamat.
-Kizárt. - nevetett. - De ki mehetsz az udvara.
-Tényleg? - csillant fel a szemem.
-Igen, de nem egyedül. - mosolygott.
-Készülj el. - mutatót a szekrényre.

Fel öltöztem egy kisruhába ami a szekrényben volt bár igy úgy éreztem magam mint egy nyúl a rókák között. Cipőt hanyagoltam, csak mezítláb ki léptem a folyosóra.
Mindegyik fiú kint ált és végig nézett rajtam. Meg várták mig el megyek előttük az utolsó személy Xiumin volt így a legközelebbi fiúhoz bújtam aki Baekhyun volt.

-Sajnálom. - léptem el.

Baekhyun rám nézett majd Xiuminra és maga mögé húzott.

-Ne aggódj. - mondta halkan majd csuklómat fogva el haladtunk Xiumin mellett.

Így aki ma vigyázott vagyis őrzött Baekhyun volt. Ki vitt a hátsó udvara. Kicsit úgy érzem magam mint egy kutya. Ki lépve meg csapott a friss levegő majd körbe néztem. Feltünt, hogy erdő vesz körbe.

-Mi a baj? - kérdezte nevetve.
-Ez egy kibaszottul nagy erdő. - néztem körbe.
-Mit hittél, hogy a városban vagyunk? - kérdezte nevetve.
-Nem? - néztem rám.

Nem foglalkoztam a körülötem történő dolgokkal, csak el lazultam és élveztem a napot. Le feküdtem a fűbe és élveztem a napot addig mig Baekhyun mellém nem feküdt.

-Jól esik a nyugalom. - mondta.
-Neked. - csuktam be szemem. - Én fogoly vagyok.
-Lehet. - mondta halkan. - De nem sokáig.
-Hogy érted ezt? - néztem rá.
-Jönn majd valaki. - nézett rám.
-Ki? - fagadtam.
-Titok. - válaszolta.
-Miért csináljátok ezt velem?! - sóhajtottam.
-A titok az titok. - mondta majd az égre nézett és le hunyta szemeit.

Körbe néztem, de senkitse láttam. Vártam mig kicsit szuszog és lassan fel áltam. Lassan a keritéshez lépdeltem és fel áltam a szélére és át lendítettem a lábamat. D.O-t láttam meg ahogy rohan a keritéshez futni kezdtem, de vissza fordultam nehogy kövessenek.
(Tudom gagyi ha valaki képet tesz be, de ez kihagyhatatlan és leírhatatlan Szóval sorry.)

A tekintette hátborzongató volt. Meg áltam az erdő szélén és figyeltem, hogy utánam jönn-e? Hírtelen kiabálni kezdett.

-EMILY! - kiabalta nevemet. - ELKAPLAK!

Hangja megijesztett igy felse tünt, hogy előttem egy kidőlt fa áll. Át estem rajta, de fel áltam és tovább futottam. Lábam fájt hiszen mezítláb voltam. Ruhám el szakadt amit nem bántam, de azt igen hogy a talpam fájt.
Nem tudom mióta lehetek az erdőben, de ez hatalmas a nap is lemenöben volt és kutya ugatást is hallottam és nevem vízhangját.
Féltem egyszerűen rettegtem. Egy hatalmas.. Nem is tudom, hogy mi ez hegy nem lehet mert kisebb. Mindegy meg kellett másznom. Nem egyszer csúszott meg a lábam vagy a kezem, de nem adtam fel. Ahogy fel értem vissza le néztem Chanyeol és Kai áltak lent engem nézve.

-EMILY VÁRJ! - kiabált Kai.
-ÁLJ MEG! - lőtt a mellettem lévő fába Chanyeol.

Megijedtem és futni kezdtem, de még halottam, ahogy Kai veszekszik vele.

-Fáradok. - pihentem meg egy bokor mögött.

Hirtelen lépéseket hallottam és beszélgetést. Be fogtam a számat és összébb húztam magam.

-Merre lehet?! - halottam meg Sehun hangját.
-Nem tudom. - mondta Xiumin. - Várj!

"Ne.. Ne.. Ne "- mondtam magamban és készültem, hogy futók, de kiugrott egy nyúl a bokorbol.

-Csak egy nyúl. - mondta Sehun. - Menjünk.
-Rendben. - mondta Xiumin. - Délre?

Fel áltam és ki pillantottam majd rohani kezdtem az ellenkező irányba, de próbáltam halkan. Két erdei út volt előttem és várta, hogy döntsek. Zajokat halottam igy balra futottam.
Az út zsák utca lett, igy halkan vissza kocogtam.

-Akkor jobra. - indultam jobbra, de valaki a mellettem lévő fába lőtt.
-ÁLJ MEG! - kiabálta.

Meg fordultam lassan és D.O sétált felém egyedül.

-TED FEL A KEZED! - kiabálta.
-NEM! - kiabáltam vissza.

Oldalra néztem és egy folyó folyt lejjebb.

-NE TEDD! - fogta rám a fegyvert.
-Nem megyek vissza. - néztem D.O-t.
-EMILY! - kezdett futni.

A folyó felé fordultam és le ugrottam.
Lejebb a partra sodort a víz ahonnan ki másztam vizet köhögve fel.
Körbe néztem és rá kelet jönnöm, hogy ez még az erdő és tuti, hogy keresnek.
Csurom vizesen fel áltam és nehezen rohani kezdtem. Halottam az ugatásokat igy már biztos volt, hogy keresnek. Lámpákat láttam igy arra kezdtem futni. Nem messze volt igy oda értem, de valami az utamat álta még pedig egy kerítés.

-NEEEE! - kiabáltam át rajta.

Ujjaimat bele akasztottam és rángatni kezdtem, de semmi. Le csúsztam és a sárba térdeltem nem tudom mennyi ideig. Fel akartam rá mászni, de el kapott valaki hátulról.

-NEEEE! - ordítottam és rugkapáltam. - ERESZ!
-Nyugodj le. - szorított magához.

A hang olyan ismerős volt és lágy a számomra. Olyan rég hallottam igy biztos voltam benne, hogy csak álom.

-Héj... Shhh... - nyugtatott kezeivel amik olyan puhák voltak. - Itt vagyok.

El lazultam és le nyugodtam. Szemeimet le hunytam majd ki nyitottam, de nem álom volt.

-Haza megyünk. - vett ölébe és indult meg egy irányba. - Hol lehetünk?! Arra!

A kutya ugatást egyre jobban hallottam és meg is ijedtem.
Habzó szájú három kutya jelent meg előttünk. Elő vette fegyverét és sorba lelőtte őket könyedén.

-Emily. - beszélt hozzám.
-Hmm... - próbáltam szemem nyitva tartani.
-Emlékszel? - kérdezte. - Hogyan mentetél meg?
-Igen. - néztem fel rá.
-Nem hittem volna, hogy viszonozhatom. - mosolygott.
-Én igen. - mondtam gyengén. - Én igen.
-Hát én nem. - nevetett halkan. - Shhh...

Egy régi ház falához bújt velem a kezeiben.

-Nem tudom, hogy kik ök. - mondta halkan. - Azok a maszkok.

Ahogy el mentek meg mentöm ki bújt a védő pajzs mögül és tovább ment.

-Emily. - beszélt ismét. - Emlékszel arra, ahogy velem aludtál.
-Igen. - mondtam gyengén.
-És az első csókra ami búcsú is volt? - kérdezte.
-Emlékszek. - néztem ajkait, ahogy mosolyra húzza.
-Majd kérek egy újat ha kiérünk. - mosolygott.
-Rendben. - néztem szemeit. - Jungkook.
-Szavadon foglak. - mosolygott és futni kezdett.

Ki nyitotta az autó ajtaját és hátra rakott majd beszálva és el hajtott. Lőttek az autóra, de meg se karcolta.

-Golyóálló. - nevetett.

Ennyi lett volna, de itt nincs vége. 😉Remélem, higy legalább el fogadható volt.
Ha tetszett tudjátok csillag vagy comment vagy mindkettő. 😘💞💖💙💋