Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

40.rész

Itt az új rész.. Köz kivánatra hamarabb hoztam.. Olvasátok és hagyjatok valami jelet hogy tetszett e. 😅😅😅😊

Emily:
Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe és miért?
Azon a napon mikor be kerültem ebbe a csapatba... Én csak a munkám végeztem, de Jungkook-ba szeretem a fiúk meg a barátaim lettek. Most meg térdepelve a földön vagyok egy ismeretlen pasi előtt aki talán meg is ölhet.

-Melyiket löjem le? - kérdezte tőlem mire fel emeltem fejem és a két fiút néztem.
-NE NYÚLJON HOZZÁJUK! - kiabáltam a pasira mire vigyorogni kezdett.
-Emily. - szólt Suga. Fejem rá kaptam. - Nincs semmi baj.

Ahogy ezt kimondta a pasi aki lefogta hasba rúgta. Egyre idegesebb lettem, de nem csak én.

-SUGA! - kiabált Tae. Majd a pasira nézet aki előtt térdeltem. - KI FOGLAK NYÍRNI!
-Jól vagyok. - térdelt vissza Suga.
-Érdekes. - nevetett a pasi. - Nyuszi fiú te nem mondasz semmit se?

Jungkook nem válaszolt, csak le hajtotta fejét és száját rágta. Fel akartam állni és alaposan kicsinálni ezt a palit, de a földre nyomot, majd Tae és Suga-hoz lépet és meg emelte Tae fejét.

-Talán előbb el kéne csunyitani a csini arcod. - forditgata kezébe Tae fejét.
-VEDD LE RÓLA A KEZED! - ugrott volna Suga, de meg fogták.
-Mi a baj? - nézet Sugara. - Talán bajod van ezzel?

Nem bírtam sokáig féltem, retegtem és Jungkook se mond semmit se.

-Mit akarsz? - kérdeztem hírtelen.
-Gyere velem. - fordult hozzám.
-NEM! - szólalt meg Jungkook. - SOHA!
-Végre. - nevetett hangosan. - De ne szólj bele!
-LEE KAZUKI. - kiabált egy ismerős nevet. - A neved Lee Kazuki és Emily Kazuki apja vagy.
-Ohhh meg lepődtem. - tapsolt. - A lányom ért jöttem.
-Mi? - ijedtem meg. - Jungkook? Mi ez az egész? Nekem nincs is apám.
-De van. - támaszkodott Jungkook-ra. - Igaz Jungkook?

Nem értettem ezt az egészet hiszen nincs apám. Végig néztem ijedten a fiúkon, de ők lehajtott fejjel térdeltek.

-Na akkor.. - tapsolt a férfi. - Emily?
-Mit akar tőlem? - kérdeztem.
-Szeretném ha át vennéd az üzletemet. - ragadta meg Suga álát.
-Hogy érti ezt? - kérdeztem vissza.
-Nem rossz fogás volt Jeon Jungkook. - lépdelt hozzám. - De jobban szeretném, ha velem jönnél.
-Emily ne! - szólalt meg Jungkook.
-Kookie. - néztem szerelmem könnyes szemekkel.
-Rendben akkor játsszunk. - intett az egyik pasasnak aki egy kést adott a kezébe. - Te döntöd el, hogy velem jössz vagy nem... De ha nem..

Le guggolt Suga-hoz és meg vágta a karját. Suga nem sikitot, csak tűrte a fájdalmat amit én okoztam neki.

-SUGA.. - fel akartam állni, de vissza nyomtak.
-Jól vagyok. - nézet rám majd Tae-re. - Nincs semmi baj.
-Ha veled megyek.. - hajtottam le fejem majd fel emeltem. - Békén hagyod őket?
-Persze. - vigyorgott, de valami nen stimmelt ezzel a vigyorral.
-MIT MŰVELSZ?! - kiabált Kookie.
-Fogd be! - fogta meg nyakát.
-JUNGKOOK. - ijedtem meg. - ENGEDD EL!
-Fogd be! - szólalt meg Jungkook.
-Ohhh.... - szorította meg nyakát. - Mi lenne ha eltörném a nyakad?
-Tedd meg! - mondta enyhén fuladozva Jungkook. - Ha nem teszed meg.. Akkor ki foglak nyírni.

Megijedtem nem is kicsit Jungkook fuladozot és nem tehettem semmit se....vagyis tehetnék. A többiek is bajban voltak Jimin, Jin és RM le voltak ugyan úgy fogva mint mi, de nekik a szájukat is le tapasztották igy semmit se tudtak tenni csak figyelni.

-RENDBEN. - kiabáltam. - VELED MEGYEK.
-Remek. - engedte el Jungkook-ot aki kapkodni kezdte a levegőt.
-Veled megyek. - néztem a közeledő férfit.
-Ez boldogá tesz. - guggolt le velem szembe és el tűrte hajam. - Kislányom.
-De békén hagyod a BTS minden tagját. - néztem apám szemébe.
-Rendben. - állt fel. - Ígérem.

Fel állított és ki húzott a kocsi ig, de vissza kiabált a többiekhez ami az volt amit nem akartam.

-NYIRJÁTOK KI MINDET. - tolt a kocsiba.
-NEEE... - próbáltam ki szálni. - Jungkook... Fiúk.

Be szált ő is és indult a kocsi. Idegesen ültem a kocsiban.. Nem bírtam sokáig.

-Hazudtál. - szólaltam meg hírtelen.
-Nem. - nevetett.
-Ígéretet tétel. - szorítottam kezem ökölbe.
-Azt mondtad, hogy ÉN hagyam békén őket. - emelte ki az ÉN szót. - De a fiúkra nem céloztál.

Idegesen rá néztem és meg ütöttem, de ő csak nevetett és csuklomat fogta... Egyre erősebben szorította.

-A szemed az enyém, de a harci kedved az anyádé. - szorította meg kezem amire én enyhén fel sikítottam.
-Nem az apám. - néztem idegesen rá. - Sohase lesz az apám.
-Ezt nem te döntöd el. - lökött az autó ajtajának.

Az autó meg állt és ő ki szált. Én nem akartam, de kirántot és a földre dobot.

-Legyél jó kislány. - állt mellettem.
-És ha nem? - kérdeztem.
-Tudod sokan vannak itt... - nézet szemembe. - Nem szeretném ha bajod esne.
-Tudok magamra vigyázni. - álltam fel.
-Tudom. - lökött a kastélynak nevezett börtönbe. - Mindent tudok.

Bent túl nagy csend volt, de hátul lövéseket hallottam. A hang irányába toltak ami nem más volt...mint D.O és még néhányan a csapatból a lövést gyakorolták.

-MR. Kazuki. - hajolt meg D.O ahogy észre vette.
-Szép lövések. - dicsérte meg.
-Mrs. Kazuki. - hajolt meg előttem.
-Undorító vagy. - fontam kezem ökölbe.
-Ismeritek egymást? - kérdezte nevetve a főnök.
-Néhányszor találkoztunk. - válaszolta D.O.
-Igazán? - nézet rám az úgy nevezett apám.
-Egy partin. - válaszolta D.O.
-Chhhh... - csak ennyit mondtam.
-Szeretném ha te és a csapatod vigyáznál a lányomra. - kérte meg D.O-t.
-Persze MR. Kazuki. - hajolt meg D.O majd az emeletre húzott.

Folyosókon húzott végig egy fehér ajtóig. Nem akartam be menni nagyon nem, de nem volt választásom.

-ENGEDJ EL! - ütöttem meg.
-Be felé. - lökött be az ajtón én pedig a földre estem.
-D.O el kell tünöm. - kusztam hátrébb.
-Miért? - kérdezte fejét oldalra billentve. - Hisz újra találkozunk az után, hogy meg lógtál.
-Mi? - zavarodtam össze.
-Végig kérgetünk az erdőn. - tette szét kezeit. - De Jungkook meg talált.
-Jungkook? - kérdeztem. - Nem.. Vagyis.
-Nem emlékszel? - kérdezte. - Akkora esés után nem csoda.
-Mi? - kusztam a falhoz.
-Fel frissítem az elmédet. - guggolt le velem szembe. - El raboltunk a parkból, de te meg szöktél... Röviden.
-Parkbol?! - kezdett fájni a fejem.
-De szebb vagy mint valaha. - simogatta arcom, de el csaptam kezét.

Meg lepett amit tett, bár számithatam volna rá. D.O megütötte az arcomat és megfogta a nyakam, majd a falnak nyomot. Nem kaptam levegőt, de csak a fiúk voltak a gondolataimban... Meghaltak? Lehetettlen..

-Kérlek ölj meg. - néztem D.O-ra.
-Jobb ötletem van. - lökött a földre.

Sírni kezdtem meg állás nélkül, de D.O csak állt velem szembe.
Nem bírom el veszítettem mindenkit akit szeretem. Jin, Rap Mon, Hobe, Tae, Suga és szerelmem Jungkook mondjátok hogy éltek. D.O magamra hagyott igy a falnak dőlve sírtam vissza emlékezve minden jóra és rosszra is.

-Én Jungkook-al szeretem volna maradni... Örökre. - sírtam. - És a fiúkkal is.

Addig sírtam mig el nem aludtam a földön, de nem itt keltem hanem az ágyon...

Bonyolult lett? Remélem hogy nem nagyon. 😅😅

Remélem, hogy tetszett..
Nyugodtan írjatok és csillagozatok is. 😅😅