Police Girl. (Befejezett ÁtÍrás Alatt )

35.rész

Itt az új rész... Tudom sokat késtem ... Sajnálom.

Suga:
Nyugodt és békés napra számítottam, de ez nem jött össze. Az ajtó ki csapódott és Jungkook jött be a kezeieben Emily-t fogva.

-Ez... - mentem Jungkook után.
-Segíts! - ált meg a szobálya előtt.
-Nem gondolod komolyan?! - néztem idegesen a szemébe.
-Igaz. - fordult meg és Emily szobályához ment. - Nyisd ki!
-Hogy mondod? - tettem kezem a kilincsre.
-Kérlek Hyung. - szűrte fogai között.

Ki nyitottam és be vittük Emily-t.

Napok teltek el, de nem kelt fel és nem tudjuk, hogy miért. Felváltva vigyázzunk rá és várjuk az ébredést.

-Ébredj kérlek. - simogattam arcát. - Kérlek.

Válaszként a nagy semmit kaptam. Jungkook lépett be és Emily-t nézte.

-Nyugodtan menj pihenni. - nézett szemembe.
-Nem akarók. - ásitotam.
-Pihenj le. - ismételte meg.
-Jól van. - áltam fel és mentem ki.

Le feküdtem piheni, de el is aludtam.
Nem tudom, hogy mikor kelhetem fel, de csend volt a házban. Végig sétáltam a házban csendben. Kint sötét volt igy biztosan este lehetett. Be nyitottam Emily szobályába, de ö ugyan abban a pózban feküdt mint legutóbb is.
Közelebb mentem majd le guggoltam az ágy mellé. Egy ideig, csak néztem, de nem olyan sokáig. Kezemet meg emeltem és haját majd arcát simogattam.

-Nem szeretnél fel kelni? - kérdeztem suttogva.
Válasz megint a nagy csend.
-Hiányzol mindenkinek. - simogattam tovább. - Hamar ébredj fel.
~semmi.
-Boldog vagyok, hogy itt vagy. - mosolyogtam. - Bár nem indult rózsásan a kapcsolatunk.

Itt kicsit kuncogtam.
Mivel nem kaptam választ fel áltam és arcához hajoltam majd gyors puszit nyomtam rá.

El hagytam a szobát és a sajátomba mentem. Mivel este volt nem aludtam sokat. Reggel a ház túl csendes volt, de ez már megszokott volt itt. Ki keltem az ágyból és felöltöztem majd el hagytam a szobát és a konyhába indultam. Útközben lépteket halottam hátam mögül. Kezemmel kivettem kedvenc késem a zsebemből és lendülettel a falnak nyomtam azt aki mögetem volt a kést pedig a torkához nyomtam.

-Emily? - néztem döbbenten a lányt.
-Sajnálom. - mondta nehezen.

Gyorsan elvettem a kést és elengedtem. Döbbenten néztem a lányt.

-Hogyan kerültem ide? - nézet körbe.
-Mi van? - döbbentem meg. - Mire emlékszel?
-Arra hogy a parkba voltunk. - válaszolt. - De utána semmi.

"Nem emlékszik? - kérdeztem magamban és a zavart lányt néztem."

-Éhes vagyok. - indult el sántitva a konyhába.

Mögötte sétáltam és gyönge testét és sántitását figyeltem. Hírtelen megbotlott és elesett. Gyorsan mellé ugrottam és lábát kezdtem vizsgálni.

-Hogy sérültem meg? - kérdezte szemembe nézve.
-Hátt... - gondolkodtam. - A parkban elestél.
-Ohhh. - ált fel. - Tényleg?
-Igen. - bólintottam.

Be léptünk a konyhába.
Fájt látni, ahogy sétál és próbálja vissza fogni magát.
Hírtelen ölembe kaptam és a pultra ültettem.

-Suga! - szólt rám. - Ezt ne tedd meg egyszer!
-Miért? - kérdeztem és két combja közé áltam. - Mit teszel?
-Semmit. - fordult el kicsit elpirulva.
-Mit akarsz enni? - kérdeztem.
-Mindegy. - válaszolta.

A hütöhöz sétáltam és kivettem mindenféle dolgot. Nekinkezdtem a rántotának némi paprikával, hagymával és pardicsommal. Emily nézte, ahogy készítem az ételt.
Fel nyúlt a szekrénybe és vizet kezdett inni egymás után sokkat. Elé léptem és kivetem a kezéből.

-Szomjas vagyok. - nyúlt érte.
-Nem marad hely a kajának. - tettem le messzebbre.
-Jól van. - bólintott.

Ahogy végeztem röktön tányéra tettem az ételt és le vettem Emilyt a pultrol. Le ült az asztalhoz és enni kezdett, ahogy végzet mosolygva megköszönte.

-Mihez lenne kedved ma? - kérdeztem tőle.
-Nem is tudom. - gondolkodott. - Sétálunk?
-Jól van. - egyeztem bele.

Hamar rendbe szedtünk magunkat és indulásra készen áltunk. Kint kicsit esős volt az idő, de nem volt rossz. Emily kabátjához nyúltam és felhúztam neki.
A park üres volt és csendes.

-Tényleg nem emlékszel? - kérdeztem meg hírtelen.
-Nem. - szomorodot el.
-Értem. - fogtam meg kezét.
-Suga. - próbálta el huzni, de nem engetem.

Féltem, hogy megint eltűnik igy nem engedtem el kezét. Három alak jelent meg előttünk. Az exo-bol Channyeol, D.O és Xiumin.

-Ohhh. - nézet rám D.O. - Suga és....
-Srácok. - bicentettem.
-Sziasztok. - köszönt Emily.

A három fiú döbbenten nézett. Xiumin Emilyt figyelte amit nem tudtam hová tenni.

-Suga. - húzta meg kezem.
-Mi a baj? - kérdeztem a lányra nézve.
-Nem érzem jól magam. - nézett boci szemekkel.
-Jól van. - mosolyogtam rá.

El indultunk vissza a házba, de még hátra néztem. A három srác még áltak és néztek.. Jobban mondva Emilyt figyelték és valamiről beszélgetek.

Ahogy haza értünk röktön a szobályába vittem és vittem neki vizet is.
Jungkook lépett be és ahogy meglátta Emilyt az ágyban ülni a nyakába ugrott.

-Jungkook. - szólította meg.
-Annyira.... - nem tudta be fejezni mert el rántottam és ki húztam.
-Mit csinálsz? - kérdezte idegesen.
-Nem emlékszik. - néztem az ajtóra.
-Mi van? - ijedt meg.
-A parktol kezdve semmire se emlékszik. - folytattam. - Azt mondtam neki, hogy ott sérült meg.
-De hogyan? - kérdezte ismét az amnéziat.
-Talán a shook. - húztam el a szám.

Emily lépet ki sántitva. Meg ált az ajtóban. Jungkook nem tétlenkedet és megölelte majd megcsókolta. Ideges lettem és el rántottam majd be is húztam neki egyet.

-ELÉG! - kiabálta Emily.
-Megőrültél? - kérdezte idegesen.
-Én? - nevetem ki. - Te kapadtad le.
-És? - kérdezte idegesen és megütött.
-Nem választott. - töröltem meg szám. - Szóval ne sajátisd ki.

Az ajtó be csapódott igy Jungkookal maradtam egyedül.

-Akkora egy idióta vagy. - löktem meg.
-Nem. - lökött vissza. - Hiányzott.
-Szerinted csak neked?! - lettem én is ideges.
-Tudom. - sétált hozzám. - De ez... Őrület.
-Tudom. - dőltem a falnak.
-Szeretném a karjaim között érezni. - hajtotta le fejét.
-Jungkook. - jutott eszembe valami.
-Mi az? - nézett rám.
-Mi lesz ha választ? - kérdeztem aggódva.
-Akkor a másik el fogadja. - mosolygott. - Oké?
-Oké. - mosolyogtam.

Meg egyeztünk és le mentünk. Lent volt a többi öt fiú. Ránk kapták fejüket és egyszer sóhajtottak.

-Miért kell nektek folyton verekedni? - kérdezte Monie.
-Hát... - nézett rám Jungkook.
-Emily. - mondta ki Jimin.
-Fel kelt. - mosolyogtam.
-Tényleg? - kérdezték egyszere.
-Igen. - mosolyogtam.
-Menjünk! - pattant fel V.
-STOP! - kiabálta Jin. - Mi a baj?
- Nem emlékszik. - mondta Jungkook helyetem.
-Mi? - ált fel RM. - Hogyan?
-Nem tudjuk. - válaszoltam. - A parktol kezdve semmi.
-Shook. - mondta Jimin. - Biztosan shook.

Lépteket halottunk és ki nyitodott a bejárati ajtó. Egy emberként kaptuk oda a fejünket. Az ajtón az exo lépett be a lépcsőn meg Emily sántikált le.

-Fiúk. - ált meg. - Át kötözné valaki a sebem. Kérlek.
-Majd én. - mondta Xiumin.
-Azt hiszem, hogy... - akadt el Emily.
-Beszélnünk kell. - mondta hírtelen D.O.
-Jól van. - ált fel RM.
-Majd én segítek. - tolta fel Emily-t Xiumin a lépcsőn.
-Suga. - nézett rám majd Jungkookra. - Jungkook.
-Nem lesz baj. - mondta Xiumin. - Vigyázok rá.

Ha akkor tudtam volna nem engedem fel és nem lenne semmi baj. Hittem abban hogy csak képzelödök.... Bát igy lett volna.

Ennyi lett volna. Ha tetszett hagy jelet. 😊😊