Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Éjszakai kaland

A szoba sötét volt belül, akár a felhős éjszaka és a levegő olyan állott, hogy nehéz volt belélegezni. Luna óvatosan tett egy lépést még beljebb, mintha azt remélte volna, hogy a helyiség közepén világosabb van. Odabent az sem dobott sokat a hangulaton, hogy a bútorok is éjfeketék voltak. A magas ablak előtt súlyos, sötét függönyök akadályozták meg nappal a nap, este a hold sugarainak behatolását. A berendezés nagyjából megegyezett Luna szobájával- egy nagy ágy, ruhás szekrény, dolgozóasztal és egy széles kanapé. A herceg épp ott fetrengett rajta roppant unott arckifejezéssel. Körülötte mindenfelé félig nyitott könyvek hevertek a padlón, az asztalon, az ágyán, de még a hasán is! Egyre dühösebben lapozgatta őket, csoda, hogy a vékony lapok nem szakadtak el.

-Midgardon nem szokás kopogni?- morogta fel sem nézve a könyvből. Hiába akart barátságtalan lenni, hálás volt a lánynak, hogy szolgáltatott neki némi szórakozást.

-Asgardon nem szokás az udvariasság?

-Kérdezi az, aki az előbb rámtört minden figyelmeztetés nélkül.- nem tehetett róla, mosolyognia kellett. Felült a kanapén, a könyvek lecsúsztak róla- Mit akarsz?

-Már vagy egy egész napja itt vagyok ebben a lenyűgöző városban, de még mindig nem tudom, miért. Reméltem te majd felhomályosítasz...

-Szeretnélek, de tényleg...- játszotta meg a jóindulatút a herceg- csak nem tehetem meg. Thor megtiltotta és, ritka pillanatok egyike, de egyet is értek veled. Sok lenne az a pici, midgardi agyadnak.

-Csak azért mert ember vagyok, miért kell lekezelni?

-Te valóban ember vagy. Én, nem tudom feltűnt-e, isten. Van még kérdésed?

-Mit olvasol?- váltott témát Luna, mert már nehezére esett elviselni a másik egóját. Hátha a könyvek kapcsán nem magáról fog majd beszélni.

-Mi közöd?

-Na szép!- kiáltott fel égre emelt tekintettel a lány és az ajtó felé fordult, mintha menni akarna, de csak megjátszotta ezt is- Miután olyan csúnyán bántak veled a vacsoránál, azt hittem jól esne némi társaság, ezért idejöttem önszántamból és egy barátságtalan, undok és öntlet isten fogad. Ez aztán tényleg nem szép tőled!- szidta le, mint egy anya a kisgyereket.

-Ugyan hova mész?- kérdezett utána, mielőtt Luna kiléphetett volna az ajtón- Amúgy is.. honnan kellett volna tudjam, mit keresel itt?

-Miért bánik így veled mindenki? Ugyan mit követtél el? Megöltél valakit? Nem olyan alaknak tűnsz...

Loki hangosan felnevetett.

-Ha te azt tudnád...

-Szeretném tudni, és érteni is. Mondd el!- Luna hangja parancsoló volt, hiába akarta kedvesen kérni, olyan volt a hangsúlya, mint mikor egy tábornok szólítja fel a katonáját.

-Szomorú történet...- próbálta menteni a menthetőt Loki.

-Akkor majd elhullatok néhány könnyet. Na, hadd halljam!- kérlelte. A férfinek fel se tűnt, hogy amíg a lány beszélt, egyre közelebb lépkedett, így most már ott állt tőle alig egy karnyújtásnyira.

Loki kelletlenül odébb húzódott a kanapén és maga előtt a földet bámulva valami olyasmit motyogott, hogy 'Azért ülj le, mert állva hosszú lesz'. Összeszedte a gondolatait, lassan sóhajtott és belekezdett.

-Egész életem hibák sorozata. Szögezzük le, ahogy senki, úgy én se vagyok tökéletes. Gyengém a hatalom... régen nagyon vágytam Asgard trónjára. Most már csak szabadságot szeretnék, de azt sem kaphatok, szigorú őrizet alatt tartanak itt.

-Nem láttam őröket.

-Azok nincsenek, de az ajtókat láttad. A rácsszerű növény rajzok.. egy nagyhatalmú varázslat zárva tartja őket előttem. A könyveimben erre keresek egy bűbájt, hogy feltörhessem a zárat.

-Értem.. de térjünk vissza a témánkra. Miért is volt szükséges mindez?

-Fiatalként mindig éreztem, hogy más vagyok. Odin nevelt, mint Asgard hercege, de benne fel sem merült, hogy esetleg én örököljem a trónt, ezért egyre inkább akartam azt. Fiatalon kitaláltam egy tervet, ami működött is volna, de Thor tönkretette. Ekkor öltem meg vér szerinti apámat.- ironikusan elmosolyodott- Aztán eltűntem és összeálltam Thanosszal egy rövid időre. Ez úgy midgardi idő szerint 2011 és 2012 között történhetett. Thanos meggyőzött, hogy ha Asgardon nem, akkor uralkodjak Midgardon. 2012-ben meg is próbáltam elfoglalni és mészárlást rendeztem New York utcáin. Aztán megállítottak a Bosszúállók és a bátyám. Ekkor halálbüntetés helyett életfogytiglanra ítéltek és bezártak itt Asgardban. Thorral összefogtunk egy sötét elf ellen, miután anyánk meghalt. Végül sikerült legyőzzük őt, Thor felszívódott, én száműztem Odint Midgardra és elvettem Asgard trónját. Viszont Odin meghalt, így a bátyám lett a király.

-Hű..

-Na igen. Ez a rövid summája az életemnek.

-Te tényleg a szerencsétlenség élő szobra vagy!- nevetett a lány, amit a herceg nem tudott mire vélni.

-Ugye tudod, hogy ennyire közvetlen nem voltam senkivel, legalább 300 éve?

-Mostmár igen.- Luna lenyugodott és felkapott egy könyvet. A lapok tele voltak kézzel írt rúnákkal- Ezt a rémes kézírást...

-Ezeket én írtam.- jegyezte meg Loki enyhén ideges hangon.

Mivel Luna az előbb kristálytisztán értette a skandináv káromkodásokat, azon már kicsit sem lepődött meg, hogy el tudja olvasni a rúnákat is, annak ellenére, hogy a külalak förtelmes volt. El sem kellett gondolkodnia, hogy vajon melyik jel melyik betűt jelentheti, azonnal értette a szavakat és mondatokat. Gyorsan pörgette a lapokat, hihetetlen sebességgel tudott keresni és még ebben a sötétben is látta a szöveget, mintha a rúnák halvány fényt árasztottak volna magukból

-Mégis mit művelsz?- háborodott fel a herceg.

-Szabad az estém, hát segítek egy kicsit.

-Miért?

-Mert próbálok kedves lenni.

Ezen Loki olyan szinten elcsodálkozott, hogy tátott szájjal bámulta az olvasó Lunát. Most mesélte el neki, hogy kiket gyilkolt meg hidegvérrel, de a lánynak az arcizma sem rándult és még csak odébb sem ült a kanapén, hanem ugyanott kezdett lapozgatni. Kis idő múltán ő is csatlakozott hozzá és egész este régi könyveket bújtak, nem szóltak egymáshoz. Mindkettejüknek volt bőven min gondolkodniuk.