Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

6.

Hild

Asgardba érkezeve Heimdall majdnem leütötte Lokit. Szerencséjükre, én is ott voltam. Megakadályoztam a konfliktust és egyenesen Thor elé mentünk. Haditanácsot ült a Három harcos és Sif úrhölgy társaságában. Mihelyt meglátott minket felugrott a székéből.

-Hild, hát visszatértél?- ölelt meg.

-És nem egyedül.- viszonoztam a mosolyt és jókedvet- Miután elhárítottuk a veszélyt, ami miatt küldtél. Igaz?

-A kő miatt küldtelek, igen.- ismerte be- Coulson is mondta nekem, de éreztem, csak kihasználna. Ezért téged küldtelek, aki mit sem tudott az egészről és logikusan tudott dönteni akkor és ott. És ha már itt járunk, a kő?- kérdezte kicsit sem kertelve neki.

-Épségben. Itt van nálam.- Loki átnyújtotta Thornak, majd felém fordult- A kő miatt voltam Midgardon én is. És miattad. Thor nem akarta a véletlenre bízni.

-Ez hízelgő.- nem annyira érdekelt a dolog.

-A Tér kő hol van?- fordult vissza Thor, mert már elindult a fegyverterem felé. A haditanács mintha megszűnt volna létezni.

-Nos... tulajdonost mondjak, vagy szektort?- válaszolt pimaszul Loki.

-Elvesztetted?!- mordult fel Thor.

-Elvették. Ebony Maw ellen keveset tehetek.- szabadkozott gyorsan.

-Ebony Maw? Thanosnál van?! Ugye csak vicceltek?!- valósággal őrjöngött- Szerintem nem kell emlékeztetnem téged, drága öcsém, hogy nem a titán kezére játszunk. Így van?- mintha visszarepültem volna az időben és egy múltbéli fejmosást kapna a kis, 10 éves Loki. A szívem szakadt meg.

-Így van.- suttogta.

-Nem ő tehet róla. Én... csak engem védett.- füllentettem.

-Ez igaz?- tette fel kérdését a király, nem mintha az ítéleten változtatott volna bármit is.

-Igaz.- bólintott.

-Akkor zárják be mindkettőt!- mégis változtatott. Vonakodva azért még megkérdeztem.

-Miért?

-Miért? Azért, drága Hild, mert a kő most Thanosnál van. Honnan tudjam, hogy nem önként adtátok át neki?- folytatta a vitát.

-Hazudtam én neked valaha?- emlékeztettem.

-Nem. Igazad van. Bocsáss meg Hild. Vak voltam és paranoiás. Engedjétek el! Lokit vihetitek!- adta ki az új parancsot.

-Miért?- akadékoskodtam.

-Őt úgyis bezártuk volna. Lent a kamrákban, ahová szoktuk. Ugye Loki? Így állapodtunk meg?- mondta az öccsének, még mindig engem figyelve.

-Így. Az indok egyszerű.- fordult felém, de az őrök nem engedtek a szorításán- Egyszer már szövetkeztem Thanosszal. Ugyan megbántam, és szerintem ő is, de nem kockáztathatunk. Ha újra a maga oldalára akar állítani, a kővel megpiszkálhatja az elmémet. Nem akarlak bántani...

-Megértem.- a kezemmel végigsimítottam az arcán.

-Vigyék!- parancsolta Thor. Lokit elráncigálták mellőlem, le a kamrák börtönei felé- Bármikor lemehetsz hozzá beszélgetni. Ő akarta így.- nézett utána.

-És ezt higgyem is el?- néztem fel rá, majd a régi szobám felé igyekeztem.

Semmit sem rendeztek át, odabent minden érintetlen volt. Ledobtam magamat az ágyamra és a kimerültség győzött: elaludtam. És álmodtam.

Párizsban sétálgattam a Szajna partján Daisyvel. Thor sétált el velünk szemben, karjaiban egy barna hajú nővel, mögöttük egy kisfiú. Fekete ruha, zöld zubbony, kisírt arc. Leguggolok mellé és lágy hangon megkérdezem.

-Mi lelt téged drága?- vágok együttérző arcot.

-Kotródj!- üvölti Thor és lendületből felképelt. Az arcomat fogva próbálok egy értelmes mondatot megfogalmazni. A nő a karjaiban bájosan nevetgél. Rajtam.

-Ne bántsd!- sikít a kisfiú és belerúg a férfi sípcsontjába.

-Kotródj!- ugyanolyan maflást kever le a gyereknek is, mint nekem, ha nem erősebbet. Mellettem landolt.

-Köszönöm.- mondtuk egymásnak egyszerre. Ő állt fel előbb és a kezét nyújtotta. Mikor megfogtam, már felnőtt volt, és egy Isten háta mögötti szigeten voltunk. Daisy eltűnt, ahogy Thor és Jane is.

-Gyere, siess! Nincs sok időnk!-kiáltott felém. Egy nagy, vöröses homokkőből épült bástya felé rohantunk. Egy arany bőrű ember szállt le elénk. Narancssárga kő* díszelgett a homlokán, vörös, a földet súroló köpenye volt és fekete ruhája. Egy furcsa pálca is volt nála.

-Gyertek, már nincs sok időnk. Bármelyik percben itt lehet!- a férfinak kellemes hangja volt. A bástyába hívott be minket.

-Nem hagyjuk, hogy megöljön téged, Adam.- mondta Loki.

-De mégis ki?- szakadt ki belőlem.

-A titán idetart.- mondta az Adam névre hallgató férfi- Amúgy, be sem mutatkoztam még a hölgynek. A nevem Adam Warlock.

Felültem az ágyban. Azon kaptam magamat, hogy az arcom tényleg fáj és azon agyalok, hogy ki a jó isten az az Adam Warlock. Kikeltem az ágyból és az ablakot kinyitva láthattam, hogy már dél felé jár az idő. Valami nagyon kiüthetett. Lementem, meg akartam látogatni Lokit. Leérve láttam, hogy ő is már várt engem.

-Szia! Jöttem le megnézni, hogy vagy. Minden oké?- a látvány a frászt hozta rám.

A haja kócos volt, bár ez nem okozott nagy meglepetést. A szemei alatt sötét karikák húzódtak, a szája kicserepesedve, az ingét száraz vércseppek lepték. Az összes körme széttöredezve, egyik-másik véres is volt. A fal tele volt rajzokkal, az Elme kőről és a végtelen kesztyűről. Volt pár Thanosról, és néhány szöveg, olyan mint
¤ nem, nem, nem
¤ maradj csendben
¤ megöllek
¤ végetek lesz
¤ végem

-Loki, szivem, minden rendben?- erre nem válaszolt, csak felnevetett úgy, ahogy azelőtt még soha. Egy csipetnyi őrület eddig is volt a nevetésében, de ez most más volt.
Nagyon más...

Offtopic
* a narancssárgás kő a Lélek kőre utalt, ha Adam Warlock neve nem mond semmit. A képregényekben zöld színű a kő, de én most az MFU-s változatait használom. Tehát itt narancssárga lesz.