Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

16.

Hild

Ott lógtam sokkos állapotban abban a szűk cellában ahol még levegő is alig volt. Erősen gondolkoztam, hogy ez az előbb mi akart lenni. Megcsókol, majd elmegy? Úgy hiszem... fáj kimondani. Szakított. Daisynek igaza lett. Teljesen magam alatt voltam.
Ebben az energiamezőben nem lehetett mozogni, épphogy a fejemet el tudtam fordítani, de beszélni is képes voltam.
Viszont ahogy ott nézelődtem, megpillantottam a lábaim alatt a generátorát a dolognak. Ha egy kis zárlatot tudnék okozni, meg tudnék szökni. A zárlathoz minimum egy pohár víz kéne.

Egy óra múlva beállított egy chetauri katona a napi étel és egy pohár víz kiséretében. Fél kezemet kiszabadítva tartotta a tálcát amiről mindent az utolsó morzsáig megettem, borzalmas íze ellenére. A vizet is kezembe vettem, majd amennyi csak belefért a számba, annyit ittam. A maradékot az őrre borítottam, majd a poharat széttörtem a fejét, mire az elájult.

Az alattam lévő generátotta néztem. Lefejtettem a fém bilincset a kezemről nagynehezen és azt hozzá vágtam a burkolatához, ami szilánkosra tört. A számban tartott vizet odaköptem, mire szikrákat hányva, füstfelhők közepett felmondta a szolgálatot és én a padlóra estem. A többi végtagomról is lefejtettem a bilincseket, majd az katona kulcsával kiléptem a cellámból.

Első utam a hangár felé vezetett, hogy keressek valami hajót, amivel elhúzhatom innen a csíkot. Az, hogy odataláljak könnyűnek ígérkezett, a szökésemhez képest, de az után már nem annyira. Számos hibát véltem felfedezni a tervemben, többek között azt, hogy halvány lila gőzöm sem volt róla, merre járok. Így, egy elég valószínűtlen, információs pult keresésére indultam, a bitang nagy űrhajón.

Egy órája baktathattam, de sehol sem találtam semmit. Bár, őszintén, nem is reménykedtem. Egyszercsak, halál véletlenül, egy űrhajó szerű rajzot találtam a szürke falon és egy nyilat. Reménykedve indultam a kijelölt irányba, követve a többi jelzést. Meg is találtam a hangárt, és csak ketten őrizték. Odaálltam eléjük.

-Thanos üzeni, hogy nagyon fontos feladat vár rátok a C szinten. Siessetek, még mielőtt megpörköli az agyatokat a Hatalom kővel!- fenyegetőztem. Az őrök arcizma se rándult- Egyáltalán ugyanazt a nyelvet beszéljük?!

Választ nem kaptam, csak két felém szegezett lándzsát. Olyan lándzsát, ami egyben sugárvető is. Ki voltak biztosítva, másodpercek kérdése és lelőnek.
A plafonra szegezve a két fegyvert, elsültek, mire gazdáik annyira meglepődtek, hogy elejtették őket. Ezek után felkaptam az egyiket és lyukat égettem mindkettő mellkasába.
Egy jól irányzott lökéssel nyitottam be a hangárba, ahol számtalan hajó várt rám, hogy elkössem. Egy kis kétszemélyesnél maradtam (annál már csak a mentőkabin volt kisebb). Beültem és beindítottam a hajtóműveket.
Itt nyilallt belém a következő felismerés: fogalmam sincs róla, hogy hogyan kell űrhajót vezetni. Nem lehet nehezebb, mint kocsit.

Ekkor rándult egy hatalmasat az egész hajó. Egy gépies női hang adta tudtunkra, hogy megérkeztünk a Föld melletti Hold mögé. Pazar-gondoltam-legalább nem kell messze repülnöm.
Felszállás alatt automatikusan kinyílt a hangár ajtaja és arrafelé próbáltam irányítani a gépet. Több-kevesebb sikerrel megoldottam a problémát, majd az én kis hajóm felajánlotta, hogy kapcsoljak robotpilótára. Nem is jutott eszembe, hogy hova vihet, úgy megrészegített a sikerélmény, úgyhogy be is kapcsoltam, majd hátradőltem, mint aki jól végezte a dolgát.

Igen ám, de a gép tett egy nagy kört az űrben, majd visszatért Thanos hajójának hangárjába. Dühösen ütlegeltem a műszerfalat, hogy újra felszálljon, de nem indult. Úgy tűnik pont erre az útra elegendő üzemanyag lett beletöltve.
Viszont a hajó előtt már egy kisebb csapat várt rám, egy rakás katona és Proxima Midnight. Kezdem megutálni azt a nőt. Ördögien nézett ki azzal a sápadt arcával.

Néhány chetauri katona kiráncigált a pilóta fülkéből. A karomon tuti véraláfutás lesz, olyan szorosan fogták azt. Térdhajlaton vágtak, hogy azokra essek a nő előtt. Meglepetésemre még egy alak kullogott elő a sötétből, majd Proxima derekát átkarolva megállt mellette.

-Bevallom, ügyes gondolat volt. Egész elmés, a csapda pedig brilliáns.- dicsérte a nő Lokit.

-Ugyan... nem kell túlozni. Ha az ember ismer valakit, akkor nem nehéz kiszámítani, hogy mit fog tenni.- szerénykedett az a férfi, aki tegnap előtt még a világot jelentette nekem.

-Ennyire kiszámítható lennék, te mocsadék?!- kérdeztem tőle enyhe gúnnyal a hangomban. Az azt ki sem érezve belőle válaszolt.

-Igen.- arca nyúgodt, rezzenéstelen volt. Proxima gúnyos vigyorra húzta a száját.

-Mi legyen vele?- kérdezte Lokitól úgy, mintha ő parancsolna a hajón és nem Thanos.

-Gondolom visszazárjuk, aztán megbüntetjük, hogy még egyszer ne juthasson eszébe ilyesmi.- nézett mélyen a nő szemébe, majd egy pillanat leforgása alatt, egy gyors csókot nyomott az ajkaira.

Ott helyben semmisültem meg.