Luna
Rámvigyorgott, a hideg kirázott. Én csak elfordultam, és próbáltam a remény utolsó szikráját is eloltani. Nem ment.
-Ez nem lehetséges...- hajtogattam magamban. Nem hittem volna, hogy hangosan is kimondom párszor.
-Ugyan mi?- vonta fel a szemöldökét.
-Emlékeztetsz rá.
-Mesélj még!
-Arra a srácra, Asgardból. Nagyon bírtam, de nem maradhattam vele. A bátyja, akit nemmellesleg utál, küldött ide maga helyett.
-Aha... engem meg emlékeztetsz arra a valkűrre, akit szerettem, akit az idióta bátyám küldött ide maga helyett!- a lélegzetem is elakadt. Szédültem, könnybe lábadt a szemem, majd megöleltem.
-Nem hiszem el, hogy itt vagy Loki.
-Pedig nem olyan hihetetlen, illetve Thomas. Nem akarok lebukni- gúnyolódott. Láttam, hogy jöttek mögöttünk, ezért behúztam egy szobába.
-Mázli... ez amúgy a te szobád!- nézett rám.
-Hogyan szöktél meg?
-Majd máskor... most dolgunk van! Hild, nézd...
-Luna. Hívj így, különben lebuksz!
-Jó, jó, rendben. Tehát. Azért jöttem- az ajtón zörgettek.
-Shore ügynök! Magát keresi Hill már vagy 10 perce. Jönnie kell!- kiabáltak be az ajtón.
-Ezt nem hiszem el!- suttogta. Nyomott egy puszit az arcomra, majd kiment.
-Itt vagyok. Miért keresett?- majd becsukta az ajtót.
Én többet nem hallottam. Az ágyamon volt egy fekete nadrág, sötétszürke póló, egy kisebb pisztoly meg bőrkesztyűk. Gondoltam átalakítom... a nadrágot békén hagytam, a póló hátát kivágtam a SHIELD logója szerint, a kesztyűnek levágtam az ujjait. A szekrényemben találtam egy övet és egy pár magassarkú csízmát. Átöltöztem, a pisztolyból kivettem a tárat, és átraktam a DL-44-esembe, majd leraktam az éjjeli szekrényemre.
Loki
Két szekrény-méretű öltönyös alak várt az ajtó előtt. Én előre mentem, ők nem sokkal mögöttem követtek.
-Hé srácok, nem tudjátok miért akar velem értekezni Hill ügynök?- semmi válasz nem jött. Hosszú ideig csend volt, majd megszólalt az egyik.
-Itt vagyunk.- mondta szinte suttogva.
-Tudom.- bólogattam, de csak az ajtót néztem.
Vártam, hogy szóljanak bentről, hogy mehetek, de a csenden kívül nem jött semmi az irodából.
-Nem nyitsz be?- vont kérdőre az, aki hülyébbnek nézett ki.
-De!- vigyorogtam bele a képébe, ezután benyitottam.
Az iroda világos volt (nem az én stílusom), hatalmas ablakainak háttal ült egy alak, aki az egyik székre mutatott. Leültem.
-Szabad megtudnom, hogy mi a frászért vagyok itt?
-Arrogáns, mint mindig... miért nem vagyok meglepve? Azért, mert lenne valami, amit el kéne intéznie nekem.
-Mi az?
-Bizalmas.
-Ne csigázzon!
-Veszélyes küldetésre küldeném magát, és Lunát. Ha vállalják, nem túlzás azt állítani, hogy a világ sorsa múlik magukon. Elvállalják?- egy arcizma sem rándult. Nem tudtam olvasni róla.
-Előbb mondja el, hogy mi lenne a feladat.- követelőztem.
-Hát jó. Azért hívtuk ide Thort, aki végül nem jött, mert találtunk egy Végtelen követ és maguknak kéne elhozni a mostani helyéről, mielőtt rossz kezekbe kerülne.- mesélt. Semmi kedvem nem volt belekeveredni a Végtelen kövek ügyeibe, mert ahol kő van, ott Thanos is lesz. Előbb vagy utóbb, de lesz. És én már egyszer összetalálkoztam vele. Nem volt túl kellemes.
-Megbeszélem a társammal. Ez így elfogadható válasz?- a kellőnél ingerültebb lettem.
-Felzaklattam valamivel?- kihallatszott a hangjából az irónia.
-Ugyan dehogy.- vágtam rá- Beszélek Ms. Dale-el, aztán jelentem a fejleményeket.- ezzel felálltam és kitámolyogtam az ajtón.
Elballagtam Luna szobájáig, végig az unalmas, szürke folyosókon. Sehol egy kis vörös, vagy arany. Vagy egy asgardi, aki az agyamra menne. Végtére is, nem olyan rossz ez a hely. Ezen való elmélkedésem közben megérkeztem úticélomhoz. Finoman bekopogtam.
-Szabad!- hallottam bentről- Hát csak nem az én ft-m vetődött errefelé?- tette fel a költői kérdését.
-Ft?- az meg mi a retek?
-Felettes tiszt.- sietett a segítségemre.
-Áh.- válaszoltam- Tudod, kaptunk egy megbíztást, de nekem semmi kedvem hozzá. Elvileg lokalizálták az egyik Végtelen kő helyét. Nekünk kéne elmennünk érte.- igyekeztem minél szomorúbb arcot vágni.
-De jó! Akkor menjünk! Mi a baj? Miért nem akarod elvállalni a feladatot?- na végre észrevette.
-Tudod, ahol olyan kövek vannak, ott Thanos is lesz. Előbb vagy utóbb, de el fog jönni érte. Ez az életcélja, hogy mindet összegyűjtse.- szinte rimánkodva könyörögtem neki.
-Még egy ok arra, hogy mi találjuk meg előbb. Holnap indulunk.- jelentette ki szigorúan.
-De te ezt nem érted... én... elkövettem egy súlyos hibát. Összeszűrtem a levet Thanossal, de kudarcot vallottam neki.- ismertem be.
-A támadás New York ellen...- suttogta.
-Sokkal naivabb voltam akkor. Könnyedén befolyásolt. Hibáztam. Most már tudom. Ha újra összefutok vele, megöl. Nem csak engem, de téged is! Én, a részemről, nem szeretnék meghalni még...
YOU ARE READING
Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]
FanfictionA nevem Hild, de Midgardon mindenki csak Luna Dale-ként ismert. Valkűr vagyok, azaz voltam. Már nem vagyok az, részben mert nem vagyok méltó rá, részben pedig mert már nem akarok az lenni. Ez a régi életem története... azé az életé, amit elhagytam v...