Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Jövő-látók

Luna

Lyera már valahol a világűr kietlen, sötét és fagyos világában sodródott a végtelenségbe. Darabonként...
Senki sem fog rátalálni.
Lokival az oldalamon siettünk Thorhoz. Muszáj volt tudnia azt, hogy Jotunheim is elesett. Amikor nem nyitottak nekünk automatikusan ajtót a trónterembe, dörömbölni kezdtünk azon. Nagy nehezen betört.

Odabent sűrű füst gomolygott, de érdekes módon nem jött ki. Ott állt bent a teremben áthatolhatatlanul. Loki bátor bemenetele előtt még megkérdeztem.

-Biztos be akarunk menni, mi ez a füst amúgy is?

-Nem érdekel. Bent van a bátyám. Ki kell hozzam.- csaltam az arcára egy borús mosolyt.

-Úgy legyen!- szorítottam meg a kezét.

Belépett és beleveszett a ködbe. Én egy percet tétováztam, mérlegeltem az esélyeinket, de csak a szerelem győzött. Utána mentem én is...

Nem láttam semmit se. A füst marta a szememet és a gyomromat. Hiába tartottam bármit a szám és az orrom elé, lejutott a tüdőmbe. Megfordultam és kimentem volna, ha tudnám merről jöttem.
Most már a köd súlyként nehezedett rám. Mintha minden erejével azon lenne, hogy feladjam, hogy összeessek, elaludjak és végül meghaljak.
Én már csak azért is kűzdeni fogok.

-Hild?!- hallottam halkan, remegő hangon.

-Erre! Itt vagyok!- köhögtem halkan. A füst a torkomat is marta. Megjelent Loki homályos alakja.

-Mit képzeltél, mikor utánam jöttél?! Ez olyan mégres gáz, ami jégóriásoknak nem árt. Ezért én jöttem be! Sőt, remekül látok is benne!- felkarolt és kivitt onnan.

Már jópár katona és Thor is épségben ott volt. Ugyan látszik rajtuk, hogy a gáz majdnem végzett velük.
A hátamat a falnak támasztottam és úgy próbáltam a tiszta levegőt a tüdőmbe juttatni. Ezalatt Loki Thorhoz fordult.

-Ők voltak csak bent?- kérdezte aggódva. Thor fáradtan bólogatott- Jó. Őrök!- kiáltotta.

A környéken lévő összes einherjar a közelünkbe özönlött és már vittek is minket az ispotályba. Itt ájultam el.

Loki

Jó. Pfú, szuper. Mindenki kint van. Ez is vajon Surtur mesterkedése volt? Utána kell járnom. Tudnom kell. El kell mennem a Jövő-látókhoz. Mindig nagy árat kérnek és sokkal pontosabbak, mint a midgardi jósnők.

A palota melletti erdőben laknak fából készült kunyhókban. Hajuk és szemük többnyire fehér, ruhájuk ősi, misztikus rituálék alatt használt rongyokból készült. Magukra tekerik őket, itt-ott megkötik és tényleg ruhának néz ki. Arcukon festés, mindenféle szimbólumok. Egyiküket a kelleténél talán jobban is ismerem... hozzá mentem ezúttal is. Finoman ajtót nyitok, nem kérdezve, hogy beenged-e.

Bentről a kunyhó levegője füstölők illatától volt terhes és a látást is zavarta. Nem fájt a szemnek, csak nem látni át rajta. A nő egy szemben lévő asztal mögött ült és egy homokkép tetejét bámulta.

-Kedves Gullveig, egy napot sem öregedtél, mióta nem láttalak.- köszöntem neki.

-Nahát, kit sodort ide a szél? Magát a csínytevés istenét... személyesen. Rég látogattál meg.- húzta a száját, de csak játszotta.

-Nos igen. Ezer bocsánat. Viszont most a segítséged kéne.- még el sem mondtam, hogy miben, már lesöpörte a homokot az asztalról, ráült és egy tettetett szomorú könnyel hozzátette.

-Sejtettem, hogy nem baráti látogatás lesz. Mit szeretnél látni?

-Először Fenrirt. Tudom, hogy fontos neked, ahogy nekem is. Hogy van a kis fickó?- a nő intett egyet és egy oroszlán méretű farkas rohant be a hátsó ajtón. Rám vetette magát és megnyalta az arcomat.- Jól van nagyfiú, jól van!- suttogtam neki.

-Még sokkal nagyobbra fog nőni.- nevetett Gullveig egy csinos mosollyal.

-Úgy legyen!- tápászkodtam fel a földről- A másik dolog pedig a következő. A palotát támadás érte. Érdekelne ki állt mögötte. Ha én nem lépek közbe, mindenki meghal, aki a teremben volt.- hajtottam le a fejemet- Pár áldozat így is volt, akiket nem láttam.

-A mérges gázra gondolsz?- bólintottam válaszul- Tudod-e hogy honnan származik?

-Elvileg, ha a svartalfheimi ércekre speciális kígyómérget cseppentünk, elkezdi marni az anyagot és gáz szabadul fel.

-Igen... de ez nem olyan gáz volt.- mondta, törökülésben ült az asztalon és szemei felakadtak. A szobában hirtelen elaludtak a füstölők, de illatuk továbbá is szállt a levegőben. Hirtelen megfogta a homlokom, hogy láhassam azt, amit ő.

Az asgardi palota... romokban. Minden lángokban állt. Hatalmas sárkányok köröztek az épület felett az égen. Összeszorult a szívem látván azt a sok halottat.
Gullveig teste is a földön hevert, szúrt sebekkel. A ruhájából facsarni lehetett volna a vérét. Mellette/ felette ott állt Luna a kezében egy késsel. Egy véres késsel...

Itt ért véget a látomása.

-Ezzel nem válaszoltál a kérdésemre.- mondtam remegő hangon, sokkos állapotban a látottaktól.

-A gázt Jotunheim jeges síkjai alól lehet megszerezni, vagy ha úgy tetszik bányászni. Viharóriások egy kis csoportja támadta meg a palotát vele. Surtur parancsára.

-Tehát a világom másik fele is elesett.- csóváltam a fejemet.

-Sajnálom, Loki.- fogta meg a kezemet.

-Ugyan... Mit kérsz fizetségül?- tereltem a témát, a kezemet még mindig nem fordítottam ki az övéből.

-Védj meg! Nem akarom úgy végezni.- hajtotta le a fejét.

-Nem fogod! Ígérem. Gyere velem a palotába! Hozd Fenrirt is! Jó lesz ott neki.- kértem, majd az ajtó felé kezdtem húzni.

-Az a nő is ott van?- kérdezte bizonytalanul.

-Igen. De a támadás napján halsz meg, a látomás szerint. Én még nem tudok ilyen támadásról.- mosolyodtam el, egy kis magabiztosságot adva neki.

-Akkor megyek.- nevetett azon a kellemes hangján.