Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Támadás Asgard ellen

Hild

Hideg volt, a föld rengett. Berontottak a kreek, kardjaikról már csöpögött a vér. Odakint, gondolom, a katonák megpróbálták megállítani őket. Szép kis mészárlás lehetett odakint.
A szoknyám alól előkaptam a  hűséges kis kardomat, Loki kezében tőrök jelentek meg, Thornak meg szikrákat szórt a keze. Nekirohantunk a seregnek. Nem féltem, inkább az egyszerű polgárokért aggódtam, de mint kiderült, Asgardnak kevés harcképtelen polgára van. Mindenki előkapott egy-egy kardot, tőrt, vagy netán fejszét. Besorakoztak mögénk, de még így is hatalmas túlerővel néztünk szembe.
Egy kreet éppen gyomronszúrtam, mikor mögém jött egy másik, azt a markolattal orbba vágtam, majd szíven döftem. A harmadiknak kicsavartam a kezét, így mögé kerültem, majd elvágtam a torkát. Sajnos egyre több asgardi esett el a harcban. Majd megjött az erősítés. A kreek számára.
Egy rakás különleges képességű katona rohant be. Az egyiknek szintén villámokat szórt a keze, a másik szupererős volt, a harmadik teleportált, a negyedik telepata volt. Mind itt fogunk meghalni...
-Vissza!- hallottam Thor hangját. Rám ugyan nem volt jellemző a feladás/visszavonulás, de most én is rohantam. Utolsóként léptem volna ki a teremből, ha nem ragadnak meg a kreek és rántanak vissza. Loki utánam kapott, de nem ért el.

A hátam mögött eltörtek az embertelenek* egy kristályt, nem láttam milyet. Hirtelen köd lepte el a szobát. Én mélyeket lélegeztem, mivel a füstnek nem vokt káros hatása rám (később kiderült egy terrigén kristály* volt az). Kihasználva, hogy szem elől tévesztettek, kirohantam a teremből még mielőtt elült volna a köd.
Az egyik folyosón rohantam, olyan dejá vu érzésem volt. Három kree üldözött. Menekültem előlük, talán a hatalmas bárdjaik ijeszthettek meg, nem tudom. Futottam, elestem. Az egyik majdnem lefejezett, előbb a kezét, majd a fejét vágtam le. Felálltam, kitértem egy csapás elől, a hajam pár tincse bánta, majd a másik istenbarma megvágta az arcomat, alig egy-két centire a szememtől. Az egyiknek hátat fordítottam (nem lett volna szabad), a másikat pedig gyomron szúrtam, majd elvágtam a torkát. Mire visszafordultam a harmadikhoz, egy zöld kés állt ki a hátából.
-Megsérültél?- kérdezte egyhangúan, mikor mögém lépett. A haja csiklandozta az arcom, a vágás ellenére.
-Semmi komoly. Időben jöttél. Amúgy elbántam volna velük, hisz megtudom védeni magam.
-Ó... hogyne.
Elővette a másik kését is, majd félre lökött és megölt még egy kreet, akit nem is látam.
-Na jó. Van még hová fejlődnöm.
-Tény. Vigyázz!- rántott be egy viszonylag tiszta függöny mögé. Három kree járőr haladt el mellettünk.
-Akkor ki nyerte a fogadást?- kérdezte suttogva.
-Egyértelműen én. Hanyadszorra mentesz meg?- nevettem még mindig suttogva. Rémlett ez a látomásom. Már vártam a folytatást...
-Ne hamarkodd el!- majd csuklón ragadott és elkezdett rohanni. Én követtem, nem volt nagyon más választásom. Ilyen csúnya módon rángatott ki az ábrándjaimból.
-Úgy is tudok futni, ha nem fogod a kezem!- szabadítottam ki a csuklómat.
-Én hülye!- csapott a homlokára. Beleütköztem a hátába, olyan hirtelen állt meg- Karolj belém!
-Hogy mivan?!- értetlenkedtem, de aztán megtettem. Zöldes fénylés kíséretében eltűntünk, majd a szivárvány hídon jelentünk meg.
-Tudsz teleportálni?- néztem rá. Válasznak csak egy vigyort kaptam. Asgard megmaradt polgárai ott álltak a hídon a Bifrost felé igyekezve. Heimdall megnyitotta a kaput Vanaheimbe*.
-Feltartjuk őket ameddig tudjuk!- mondta Thor. Ő hogy a fenébe került mellénk?
-Legyen.- mindtuk Lokivak szinte egyszerre. Ezeket a mondatokat kimondva néztünk farkasszemet a kree sereggel.
-Ezt kapjátok ki!- kiáltottunk hárman majd feléjük rohantunk. A legtöbbel Thor végzett, aztán én és Loki. Hihetetlen érzés volt vállvetve kűzdeni velük egy népért. Mikor már alig volt néhány asgardi, akiket át kellett vinni Vanaheimbe, mi is meghátráltunk. Alig látszott, hogy megöltünk belőlük egy rakást. Az embertelenekkel viszon még mindig nem számoltunk. Futottunk, de egy nyílvessző fúródott Loki hátába. Ő rohant volna tovább, de nem ment neki, összeesett. Én letérdeltem mellé, próbáltam megállni, hogy sírjak, de nem ment.
-Húzz innen Hild. Még a végén megölnek. Én ígyis-úgyis halott lennék holnapra.
-Még mit nem.- makacskodtam, de már nem kaptam választ. Sírtam, üvöltöttem teljesen összetörtem, pedig nem is szerettem. Vagy mégis...

Offtopic
Terrigén kristály: olyan kristály, ami a közönséges embert megöli (ha hozzáér, ha belélegzi a kristályból származó ködöt), viszont az emberteleneket átalakítja.
Embertelenek: olyan emberek akik rendelkeznek különleges génekkel amit egy folyamat a terrigenezés hoz elő belőlük. Így olyan képességeik lesznek, mint az x-menek. Megjelenésük: inhumans (sorozat)
Vanaheim: a kilenc birodalom közül az egyik