Luna
Menjek hozzá? Ezt meg hogy a csudában értette? Látom az arcán, hogy most tényleg nem viccel. Vajon meddig gondolkodhatott ezen? Olyan aranyosan tud nézni azokkal a nagy zöld szemeivel...
-Sajnálom.- fordítottam el a fejemet- De nem tehetem. Még nem.
-Ugyan miért?- sóhajtott- Nem kell mindenkinek tudnia róla. Thornak biztos nem szólnék.
-Loki... tudod, hogy szeretlek, de ezt nem tehetem.- fogtam meg a kezeit.
-Akkor mi értelme volt belevágnunk? Hmm? Valahogy tudtam, hogy ez lesz a vége. Ha nemis halsz meg még egyszer...
-Ez semmin sem változtat! Ugyanúgy szeretlek, mint azelőtt!- erőltettem mosolyt az arcomra.
-Valldd be, hogy te is ezt akarod! Mondom, nem kell senkinek sem tudnia!- húzta arra a sármos félmosolyra a száját.
-Mit kellene ezen bevallanom? Tény, hogy ezt szeretném.
-Akkor csak mondd ki. Tedd meg!
-Hányszor mondjam még, hogy nem tehetem.- csóváltam a fejemet. A gyűrűt lassan lecsúsztattam az ujjamról, és visszaadtam neki.
-Értem. Nem gond.
Nagyon szíven üthette a dolog, mert hiába nem említettük meg, napokig pocsékul érzete magát. Amikor velem volt, igyekezett nem kimutatni a fájdalmát, de amint azt hitte, hogy elmentem, szinte tombolt.
Ez így ment mindaddig, amíg Muspelheim tűzóriásai hadat nem üzentek. Asgard harcosait összegyűjtette Thor, hogy velük a háta mögött menjen a háborúba.
Ezen a délutánon hevesen kopogtam Loki ajtaján. Beengedett, majd, látván hogy remegek, finoman megfogta a kezeimet.-Miért reszketsz, sziv? Mi a baj?
-Ha te azt tudnád. Hol is kezdjem?
-Mondjuk az elején...- biccentette oldalra a fejét.
-Nyílván hallottad, hogy a tűzóriások hadat üzentek. Thor sereget gyűjt és behív minden harcost! Muspelheimbe fogunk menni, Loki!- szorítottam magamhoz.
-Nekem miért nem szólt?- furcsállta.
-Csak idő kérdése. És még valami.
-Figyelek.- csomózta szét az ujjaimat a háta mögött, hogy a szemembe nézhessen.
-Nem számít. Pillanatokon belül úgyis ránk nyitnak, úgyhogy elbújok. Narniában megtalász!- mosolyogtam, egyik kedvenc könyvem említése után.
-Hol?- értetlenkedett.
-Majd elmagyarázom.
Egy halk, ám gyors mozdulattal becsuktam a ruhásszekrény ajtaját. Valami idióta kezdett el zörgetni az ajtón, hangosabban, mint én szoktam.
-Mit akartok?- kérdezte halkan, némi haraggal a hangjában.
-Csak én vagyok.- mondta Thor, majd beengette önmagát.
-Mit akarsz?- kérdezte újra, azonos hangnemben.
-Bizonyára már tudjátok, hogy a tűzóriások hadat üzentek, de mi fogjuk az első csapást mérni. Nem várnám meg, hogy ide jöjjenek! Én vezetem a csapatokat majd, de lesz egy kisebb osztagotok nektek is. Ti rátok épül a terv nagy része, úgyhogy mindenki számít rátok!- ezek után Loki tapsolt.
-Szép mese... én tuti ott leszek, de mi ez a többesszám? Most nincs több belőlem.- játszotta remekül a tudatlant.
-Óh ugyan, mindenki tudja, hogy Luna is itt van. Előjönnél?- fordult az ágya felé. Idióta. Azt hitte a paplan alatt rejtőzök. Lassan előléptem a szekrényből.
-Én is megyek. Szükségetek lehet majd egy volt valkűrre is... és ha ránk építettétek a tervet, akkor ki nem hagyhatom.
-Rendben. Holnap reggel hatkor a Bifrost előtt.- ezzel ki is vonult a helyiségből.
Mindketten lehuppantunk a kanapéra, majd a fejemet Loki vállán pihentettem. Ő csak a szeme sarkából figyelte, hogy alszok-e, vagy sem. Miután visszanéztem rá, picit mintha megijedt volna, mert hirtelen elkapta a tekintetét rólam. Aztán megtörte a gyilkos csendet.
-Mi is az a Narnia?- fordult felém.
-Van egy történet... egy midgardi író írta, arról szól, hogy van egy másik mesebeli világ is, ahova kettő-négy kiválasztott gyerek mindig átmegy. Az egyik könyvben egy ruhásszekrényen keresztül jutottak át oda. Nagyon aranyos, mégis izgalmas könyvek, szerintem még neked is tetszenének!
-Kötve hiszem, de így legalább értelek.- húzta el egy picit a száját.
-Tudod, lehet, hogy holnap meghalunk. Átfutott már ez az agyadon?- kérdeztem finoman.
-Át. Régebben, minden csatában amiben harcoltam, azt kívántam, bár lenne az az utolsó! De... aztán megismertelek. Azóta csak túlélni akarok.
-Odin szakállára, ilyen szépet még senki sem mondott nekem...- pirultam el, mert valóban jól esett hallani, amit mond.
Egész délután beszélgettünk, majd lementünk edzeni a palota előtti térre. Egész sok nézőnk gyűlt össze. A nap lementekor volt az állás 5-7 neki. Két meccs és behoztam volna...
Mikor feljött a Hold, azt egy barlang párkányáról néztük. Ezek a délutáni programok, úgy véltem, nem csak engem villanyoztak fel, de Loki is jobban érezte magát. Egy hirtelen mozdulattal felállt és a barlang belseje felé sétált. Csak a pillantásommal követtem, mert fel nem akartam állni. Egy idő után beleveszett a sötétségbe, majd észrevettem egy sárgásan derengő pontot. Meg még egyet, és még egyet, ezután pedig száz-kétszázat. Hihetetlen látvány volt, ahogy egy kis barlangban szentjánosbogarak repkednek, de csak bent, ki nem mennek a hegység alatt elterülő erdőbe. Odajött hozzám, leguggolt mellém.
-Szabad?- nyújtotta lassan felém a kezét, amit habozás nélkül elfogadtam.
A barlang közepére vezetett, a szentjánosbogarak közé. Körülöttünk lebegtek, miközben lassú keringőt lejtettünk a zümmögésük ritmusára. Miután ebben elfáradtunk, hátunkat a falnak vetve beszélgettünk tovább. Többnyire arról volt szó, hogy Thor mit, hol, mikor és hogyan rontott el. Jókat nevettünk, mígnem témát váltott.
-Ahogy már te is felvetetted- kezdte- lehet, hogy holnap meghalunk. Ígyhát veszem a bátorságot és megkérdezem mégegyszer, nehogy túl késő legyen...- de itt közbevágtam.
-Ezer örömmel mennék hozzád. De egyenlőre ez nekem túl sok. Némi időre lenne szükségem, hogy átgondoljam.
-Hát jó. Akkor nem zargatlak tovább ezzel. Élvezzük ki a pillanatot!- mondta egy igen béna műmosollyal, de némileg felvillanyozta, hogy nem egy 'nem'-et kapott.
-Loki, én szeretlek. És nem kell attól félned, hogy valaki mást is, mert én csak a tiéd vagyok, úgy, ahogy te az enyém!- öleltem meg, majd a szentjánosbogarak fényénél álomra hajtottuk fejünket.
Offtopic
Sajnálom hogy csak most hoztam a részt, pedig olyan sokan kértétek már! Mentségemre szóljon, hogy Asgardban vendégeskedtem. Május végén pedig Han Solo fog elrepíteni egy messzi-messzi galaxisba!Nem tudom mikor lesz újabb rész, de ígérem, hogy lesz!😉
VOCÊ ESTÁ LENDO
Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]
FanficA nevem Hild, de Midgardon mindenki csak Luna Dale-ként ismert. Valkűr vagyok, azaz voltam. Már nem vagyok az, részben mert nem vagyok méltó rá, részben pedig mert már nem akarok az lenni. Ez a régi életem története... azé az életé, amit elhagytam v...