Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Hild

Miután teljesen kitáncolták magukat, Luna halkan felvetette, lehet jobb lenne Lokit lassan visszazárni a szobájába. Mivel a herceg is elfáradt, nem volt sok kedve ellenkezni. Egész visszaúton egy árva szót sem szóltak, mindketten a gondolataikba merültek.

Luna roppantul boldog volt, egyenesrn a fellegekben járt. Imádott táncolni, de még senkivel sem tudott ilyen jól együttműködni. Mintha megtalálta volna a tökéletes táncpartnerét.. ettől a gondolattól megijedt. Mivel minden új és lenyűgöző számára ebben az új világban, valószínűleg ezért érez így a herceg iránt. Amint hozzászokik a jelenséghez, elmúlik a varázsa, és nem lesz majd több, mint egy jó és megbízható barát.

Loki eléggé aggódott, bár igyekezett mindezt nem kimutatni. Látta a lányon hogy kedveli, és barátként tekint rá. Ez nem csak a hírnevének árt, de személyesen neki is. Egy imádó hiányzik most neki legkevésbé... van így is elég baja. Rá kell jöjjön, hogyan tudja minél tovább távoltartani magától a másik érzéseit. Bár sose vallotta volna be, rettegett Lunától.

Egészen a szobája hatalmas ajtójáig ezrn agyalt, mikoris végre felvillant az a kis lámpaizzó a feje fölött. A lány valkűr volt, utál veszíteni! Egy fogadás tökéletes eszköz rá, hogy távoltartsa magától.

-Figyelj csak, midgardi!- fordult meg a küszöbén mikor a lány távozni készült. Arcán a lrgártalmatlanabb kifejezés ült, ami csak tőle telt- Két dolog. Az első...- ezzel átnyújtott egy cetlit- Ez az átok ült az ajtón. Ha ráolvasod, újra bezárul.

-Értem. És mi a másik?- gonosz vigyor vette át az ártalmatlanság helyét Loki arcán.

-Ajánlanék egy fogadást!

-Mifélét?

-Nem tudtam nem észre venni hogy elpirultál tánc közben..- Luna arca újra pirossá vált- És tisztában vagyok saját magam ellenállhatatlanságával.

-Álmodozz csak!- nevetett kedvesen a lány.

-Mindezek tekintetében,- folytatta zavartalanul Loki- Fogadjunk, hogy előbb esel belém!

-Mint?

-Hogy?

-Azt mondtad előbb. Előbb, mint?

-Nincs mint. Csak előbb.

-Akkor én azt mondom, hogy te esel belém! Én erre fogadok.

-Majd ha Muspelheim befagy, midgardi! De ha ez boldoggá tesz, legyen így!

-Meg ne bánd!- fordított hátat kecsesen Luna. A herceg szavai kicsit rosszul estek neki- És mi a tét?

-Az első csók! És nem ér csak ezért csalni!

-Azt hiszed, hogy így megkönnyítem a dolgodat, asgardi? Álmodozz csak!

Hangosan ráolvasta a bűbájt az ajtóra, majd indulni készült, de még hallotta Lokit utánaszólni.

-Ha legközelebb találkozok Thorral, megkérem, hogy mondja el mit keresel itt. Addigis, szép álmokat, midgardi!

-Neked is!

~~

Thor valóban felkereste őt egy héttel később. Átvezette az izgatott lányt Loki dzobájába, hogy elsőkézből hallhasson mindent. Leültették a lányt Loki kanapéjára, míg a különös testvérpár a földre ült elé. Ez is afféle tiszteletadás és együttérzés volt részükről, hiszen rang szempontjából mindketten felette álltak. Thor mély levegőt vett és belekezdett.

-Nyilván érdekel, hogy miért hoztunk magunkkal. Szerintem ezzel kellett volna kezdjük már jó régen, de majd Loki elmondja miért nem tehettük meg.

-Persze, hárísd rám!- motyogott az orra alatt- Hogy szereted a meglepetéseket, Hild? Hidegzuhanyként, vagy lassan elmagyarázva?

-Nem tudom... de nem is ez a nevem.

-De, ez.- így nem hagyott neki sok választást a csínytevés istene, mivel Luna nem válaszolt- Egyszer régen volt Asgardnak egy rettenthetetlen valkűr tábornoka, akit a kree inzvázió alatt eltűntnek kiáltott ki Odin. Hála egy látomásomnak, rájöttem, hogy nem tűnt el annyira... csak Midgardra keveredett. Így találtunk meg téged. Meglepetés....

-És miért nem emlékszem erre?

-A nyakadon van egy heg. Alatta közvetlenül helyet foglal egy kis kree berendezés, ami elnyomja ezeket az emlékeidet. Egészen máig azon dolgoztam és gondolkodtam, hogyan tudnánk eltávolítani, de még Asgard legjobb gyógyítói sem tudtak rájönni. Utálok ilyet mondani, de ez a kutatásom teljes kudarc. Sajnálom.

-Aha.. tehát azt akarjátok mondani, hogy asgardi valkűr vagyok. Tegyük fel, hogy igaz. Mi a bizonyíték?

-A kitűnő kiejtésed. A palotában való tájékozódásod. A páncélod és a kardod. Az, ahogy legyőzted Sif-et!- itt megállt egy pillanatra- Láttam bizony!- Luna azonnal elpirult- Még senki sem állt ki értem így. Többnyire mindig tudok mit mondani, de most szótlan vagyok.

-Bárki ezt tette volna.- hárított a lány egy közhellyel, de tisztában volt azzal is, hogy nincs igaza. Abból amit látott, senki sem védte volna meg a herceget. Loki arcára keserű mosoly ült ki, de türtőztette magát és nem szólt semmit sem.

-Ha van bármi kérdésed, akkor...- vágott közbe Thor.

-Miért most kellett értem jöjjetek?

-Ez hülyén fog hangozni, de volt rólad egy látomásom, olyan, mint Asgard ostromáról. Van egy olyan érzésem, hogy a közeljövőben nagy segítség leszel.

-És ezért hajlandóak voltatok ide elcibálni? Ez nagyon furcsa...

-Hogy bírod?- érdeklődött Thor.

-Igazából egész jól.- sóhajtott egy mélyet a lány- Egy csomó dolgot megmagyaráz, hogy őszinte legyek. A skizofréniát viszont nem. A doktorom ezzel diagnosztizált és gyógyszert is szettem a tünetek enyhítésére, de amióta itt vagyok, teljesen megszűntek.

-Lehet ez valami mellékhatása a sokknak, ahogy a szemed láttára mészárolták le az összes bajtársad.

-Mit?

-Ez kicsit durva volt..- súgta Thor.

-Sosem voltam jó az emberekkel...- mentegetőzött a másik- Igen, nos láttam egy látomást arról a csatáról és a vérfürdő enyhe kifejezés. Ugyan sikerült kiszorítsuk a kreet, a legjobb valkűrjeink mind ott vesztek. Jelenleg védtelenek vagyunk!

-Asgard szövetségesei gyengék és Loki látomásai baljósak. Azt reméltük, hajlandó leszel segíteni a hazádon.

-Még ha segíthetnék is, egy fecske nem csinál nyarat.. ha igaz amit állítotok erről a kree támadásról, egyetlen valkűrnél ide több fog kelleni.